A pedagógiai vizsgálatokban a tartalomelemzés olyan kutatási módszernek tekinthető, amellyel a rögzített kommunikáció, a pedagógiai produktumok által közvetített közlések tanulmányozhatók. E vonatkozásban fontos kérdések: „Ki, mit mond, kinek, miért, hogyan, és milyen hatással?” Mint adatgyűjtő módszer főként a „mit” kérdésre keresi a választ. A „miért” és „milyen hatással” kérdések megválaszolása a kapott adatok elemzésekor kerül sorra.

A tartalomelemzés forrásai lehetnek a tankönyvek, a pedagógiai folyóiratok, az iskolai előadások, a dolgozatok, a tanulók rajzai vagy művészeti alkotásai, az iskolai rendszabályok, a honlapok, az ellenőrzőbe írt üzenetek stb.

Írott szöveg tartalomelemzése esetén is érdemes mintát venni az összes fontos közlés közül. A mintavétel szintjeire példák a szavak, a kifejezések, a mondatok, a bekezdések, az alfejezetek, fejezetek, könyvek, szerzők, valamint szövegkörnyezetek. A – korábban említett – mintavételi eljárások bármelyike alkalmazható.

Kódoláskor valamely fogalmi keretnek megfelelően a közléseket adatokká alakítjuk, a kiválasztott szövegelemeket meghatározott osztályokba, kategóriákba soroljuk. A folyamatnak fontos követelménye a megbízhatóság és érvényesség. A megbízhatóság egyik mutatója, az állandóság arra utal, hogy időben mennyire változatlan a kódolás, hiszen az eltérés mértékéből a kódoló esetleges nehézségeire következtethetünk. A kódolási megbízhatóságot jobban mutatja a reprodukálhatóság, amikor eltérő körülmények között, különböző kódolók eredményeinek az egyezését (a kódolók közötti összhangot) vesszük alapul. A kutatási eredmények érvényességének megítélése meglehetősen nehéz lehet, ha a tanulmányozott témáról nincs elfogadott tudományos vélemény. Ekkor más módszerek alkalmazása, a külső validitás vizsgálata segíthet.

A tartalomelemzéssel rokon kutatási módszer a meglévő adatok elemzése, amikor a közlések helyett inkább számadatokat (statisztikákat) tanulmányozunk. A rendelkezésre álló statisztikák járulékos adatforrásként is nagyon hasznosak lehetnek különféle kutatásokban. Már a tervezési szakaszban az ilyen adatok nagymértékben elősegíthetik a fogalmi keret felépítését, a történeti háttér megadását.

A kutatáshoz releváns elérhető adatforrások, statisztikák megtalálásában a világháló központi szerepet kaphat. Különböző intézmények számos adatsort tehetnek közzé. Természetesen fontos bázishelyek a könyvtárak. A számítógépes információkereső rendszerek gyors és kiterjedt keresést tesznek lehetővé.

Fontos azonban kiemelni, hogy a meglévő statisztikák elemzési egységei általában nem az egyének, az adatok legtöbbször csoportokat írnak le. Következőleg téves megállapításokhoz vezethet, ha a csoportszintű összefüggések nem felelnek meg az egyedi szintű összefüggéseknek. A probléma azonban nem kezelhetetlen, a beható elméleti levezetések, elvi kapcsolatok, valamint a sokoldalú és többszöri ellenőrzések a helyes következtetések valószínűségét növelik.

Ami az érvényességet és a megbízhatóságot illeti, problémát okoz, ha a statisztikák nem egyértelműen, nem pontosan a kutatási kérdés megválaszolásához szükséges változókra vonatkoznak. Ekkor a kellően megalapozott logikus gondolkodás és érvelés alátámaszthatja az adatok használhatóságát. Ugyanakkor több független eljárás alkalmazásával, replikációval (megismétléssel) a feltevéseinket még jobban megerősíthetjük.

A neveléstörténet kutatása további módszertani kérdésekhez vezet. Alapvető probléma, hogy a meglevő források korlátozzák a múlt a megismerésének a lehetőségét. Itt azonban az érvényesség lényegében csak minél több és megbízhatóbb forrás felhasználásával növelhető. Ugyanakkor adott forrás alapján különböző értelmezések is születhetnek, nemritkán eltérő felfogású kutatási beszámolók olvashatók. E vonatkozásban lényeges megállapítás az, hogy a múlt értelmezése a jelen ismereteit tükrözheti, hiszen – mondhatjuk – a jelen gondolatiságával történik.

Mindenekelőtt a források valódiságára, megbízhatóságára vonatkozó adatokat kell számba vennünk. Ez a forráskritika feladata. Majd a források értelmezésében központi jelentőségű a tények között kapcsolatok megtalálása, a hipotézisek megfogalmazása. A mutatkozó kapcsolatok analógiás magyarázata az általánosítás irányába mutat. A szélesebb alkalmazás bevezetésekor nélkülözhetetlen annak mérlegelése, hogy a források adatait tekintve a kiterjesztés ideje és gyakorisága megfelelő-e.

Történeti elemzések tárgya lehet például a pedagógiai fogalmak, nézetek, elméletek és koncepciók kialakulása, fejlődése. Feladatot jelent a forráskiadványok készítése, amikor történeti dokumentumokat bizonyos szempontok alapján való összeválogatják, s az érthetőség érdekében magyarázatokkal látják el. A leíró elemzés az eseményeket időrendben ismerteti. Az értelmező elemzés a pedagógiai, oktatáspolitikai történéseket az adott korszak tükrében, a teljes rendszer összefüggéseiben tárgyalja. Az összehasonlító elemzés különböző korszakok, régiók pedagógiai jelenségeit veti össze. A teoretikus elemzés egyetemes jellegű értelmezésekre törekszik. Történelmi párhuzamokat, általános pedagógiai elveket mutat be.

A kvalitatív jellegű történeti elemzéseket kvantitatív eljárások is kiegészíthetik, segíthetik. Időbeli változások leírására egyebek mellett idősoros adatok, regresszióelemzési technikák alkalmazhatók.