A pedagógiai kutatásokban a kérdőíves felmérés ma talán a leggyakrabban alkalmazott módszer. A kutató választ egy mintát, majd a mintába tartozó személyek mindegyikével felvesz egy kérdőívet. Ezek a vizsgálatok alkalmasak leíró, magyarázó és felderítő kutatási célokra. Ahhoz azonban, hogy egy jól szerkesztett kérdőívvel végül használható adatokat nyerjünk, ismernünk kell a kérdőívek kitöltésének, kitöltetésének főbb módszereit.
Ez az alfejezet a kérdőíves felmérés alkalmazási lehetőségeiről, sikeres adatszerzés feltételeiről szól.
A pedagógiai kutatásokban igen gyakran alkalmazott kérdőíves módszert írásos kikérdezésnek, írásos ankétnak is nevezik. Az eljárás a természetes folyamatokban közvetlenül nemigen észlelhető, intimebb szférába tartozó tényezők feltárására javasolt. Ilyenek a motívumok, az attitűdök, a nézetek, a vélemények, érzelmek stb. A kérdőív talán legnagyobb előnye, hogy használatával egyidejűleg nagyszámú egyén – aránylag rövid idő alatt – vizsgálható.
Az egyéni kikérdezésnél bár a válaszadók egyes személyek, az elemzési egységek nagyobbak – csoportok, interakciók – is lehetnek. A csoportos írásbeli kikérdezésnél több személy egyeztetett véleménye ismerhető meg. Itt azonban mindegyik csoporttag közreműködésének a biztosításához – az áttekinthetőség alapelvének (Miller, 1956) figyelembevételével – ajánlatos, hogy a csoport létszáma a 7 ± 2 főt ne haladja meg.
A módszer egyaránt megfelel felderítő, leíró, magyarázó kutatási célokra. Egyszersmind elterjedten alkalmazzák másféle adatgyűjtéseknél, kísérleteknél és megfigyeléseknél is. Az eredmények érvényessége és megbízhatósága főként a kérdéseken múlik. A kérdőívszerkesztésnek bevált technikái vannak (amelyekről a későbbiekben szólunk), ám itt is kiemeljük, hogy a kérdőív külalakja legalább olyan fontos, mint az, hogy mit kérdezünk és hogyan.
Újabban a kérdőíves kutatások részévé vált, hogy korábbi kérdőíves vizsgálatok adatait utólagosan mások elemzik. Az ilyenfajta másodelemzés nemcsak kényszerűségnek (költségkímélő eljárásnak) tekinthető, hanem lehetőségnek is, amennyiben a kutatási téma szempontjából releváns és kielégítő mértékben megfelelő adatokat találunk.
A szociometriai vizsgálat – egy speciális kérdőív segítségével – a csoportok szerkezetének, közösségek rejtett hálózatának a feltérképezésére alkalmas. Elképzelt szituációra nézve a csoporttagok kérdésekre válaszolva nyilatkoznak egymás iránti viszonyulásaikról, vélekedéseikről. Mivel különböző helyzetekben, tevékenységi körökben az egyes vélemények eltérhetnek, a közösségi háló pontosabb feltárása érdekében célszerű többféle szituáció alapján többszörös választást kérni.
A válaszokat az ún. szociometriai mátrixban összesítik. Az adatoktól függően kétféle táblázatról beszélhetünk:
A kölcsönösségi táblázat a kölcsönös – rokonszenven alapuló – választások gyakoriságát összegzi.
A gyakorisági táblázat a több szempontú adatfelvétel eredményeit – azaz nemcsak a rokonszenvet feltételező, hanem további szempontokból történő választások eloszlását is – mutatja.
A szociogram a kapcsolatok hálózatát ábra formájában jeleníti meg. Az egyéni szociogram csak az egyén kapcsolatrendszerét mutatja, míg a csoport-szociogram a teljes csoportét. Az utóbbi talán legszemléletesebb változata a koncentrikus körökön feltűntetett ún. céltábla-szociogram, amely – a csoport kapcsolatrendszere mellett – az egyének szociometriai helyzetét is áttekinthetően ábrázolja. A belső körtől kifelé haladva helyezkednek el az egyre kevesebb pontértéket elért csoporttagok. A legkevesebbszer választott személy periférikus helyzetű, a belső körben levő pedig centrális helyzetű.
Ami a vizsgálat eredményeit illeti, fontos kiemelni, hogy mindenkor csak az aktuális (az felmérés idejében és a választott szituációkban rejlő, adott szempontoknak megfelelő) szerkezetet mutatja. További feladat marad az okok feltárása, ami más – például megfigyelésekkel, interjúkkal végzett – vizsgálatok tárgya lehet.
A kérdőíves adatfelvételre a megkérdezés módja szerint többféle módszer is megkülönböztethető. Ezek ismerete nemcsak gyakorlati szempontból fontos, hanem azért is, mert ismeretük segíthet abban, hogy minél használhatóbb adatokat gyűjtsünk.
Önkitöltős kérdőívről beszélünk, amikor a válaszadót a kérdőív egyéni kitöltésére kérik fel. A kérdőíveket kiszállíthatják postán vagy személyesen (kutatási segéderő közreműködésével). Általában elmondható, hogy a kitöltési arány magasabb a személyes kiszállítás és begyűjtés esetén. Ami a postai begyűjtést illeti, a vissza nem küldés egyik oka az, hogy a művelet túl megterhelőnek, meglehetősen bonyolultnak tűnik. Könnyű belátni, hogy a kérdőívek kitöltését jobban valószínűsíti az egyszerűbb kitöltési és visszaküldési munka. Ezek ugyanakkor nagyon is lényeges kérdések, hiszen a magasabb válaszarány a nem válaszolók miatti szignifikáns torzítás esélyét csökkenti. Adatfeldolgozásra elfogadható mérték a legalább 50 %-os válaszarány, míg a 60 %-os már jó. Hasznos tudni, hogy a válaszadási arányt jelentősen növelhetik a késlekedőknek megfelelő időzítéssel kiküldött – újabb kérdőíveket mellékletként is tartalmazó – buzdító levelek.
A kérdőívet kérdezőbiztos is kitöltheti úgy, hogy a kérdéseket szóban teszi fel, majd lejegyzi a válaszokat. A megkérdezésre személyesen (szemtől szemben), de telefonon is sor kerülhet. A telefonos kérdezések rövidebbek (többnyire 15 percnél kevesebb), s nem lehet bonyolult vagy túlságosan személyes. A telefonos kérdezés mindazonáltal olcsóbb és időtakarékosabb megoldást jelenthet.
Ma már elterjedt a világhálón, webes felületen elhelyezett és kitöltendő kérdőívek alkalmazása. Ilyen lehetőséget biztosít például: http://www.kerdoivem.hu/. E módszernél azonban kétségkívül problémás a reprezentativitás biztosítása.
Általánosságban elmondható, hogy egy kérdőíves vizsgálatok viszonylag olcsók, miközben rövid idő nagy adatmennyiség gyűjthető be. További előny, hogy lehetőség van a mintavételre. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a kérdőívek érvényessége gyakorta erősen kétséges lehet, valamint a kérdések megfogalmazása mesterkélt (a kérdések sorrendje is befolyásolhatja a kapott válaszokat); ne feledjük, a természetes folyamatokban nem megnyilvánuló tényezőkről, nem megfigyelhető pedagógiai jelenségekről kérdőívek használatával csak közvetve tájékozódhatunk. Valóban, az adatok erőssége a megbízhatóság. Következőleg a vizsgálat sikere jelentős mértékben a kérdőív megszerkesztésén múlik.
Az önkitöltős kérdőív és az online felvétel előnye, hogy nincs kérdezőbiztosi torzítás. A névtelenség és az önálló kitöltés lehetősége az őszinte válaszokat valószínűsíti. Csakhogy a megkérdezettek legjobb szándéka ellenére is, egyes válaszok – például a kérdések félreértelmezése miatt – eltérhetnek a valóságtól. Nem könnyű feladatot jelent még a válaszok beérkezésének a nyomon követése, egyszersmind a buzdító levelek pontos időzítésű kiküldése a helyes címekre.
Kérdezőbiztos alkalmazásával azonban kevesebb a félreértett, hiányos vagy kitöltetlen kérdőív, többnyire magasabb a válaszolási arány. A kérdezőbiztosokat természetesen alaposan fel kell készíteni az útmutatásokat betartó kérdezésre és a válaszok minél precízebb rögzítésére. Nélkülözhetetlen és fontos követelmény, hogy a kérdezők mindvégig semlegesek maradjanak, azaz a válaszokat ne befolyásolják. Telefonos megkérdezéskor a kérdezőbiztos hatása kisebb.
Keressen példákat felderítő, leíró, magyarázó kutatási célokra végzett kérdőíves vizsgálatokra!
Miért fontos szempont a kérdőív külalakja a kérdőívek szerkesztésekor?
Mire alkalmas a szociometriai vizsgálat?
Mi a szociometriai mátrix és a szociogram?
Mik a kérdőíves vizsgálatok erősségei és hátrányai?
Mik az önkitöltős kérdőív előnyei és hátrányai?
Mik a kérdezőbiztos alkalmazásának az előnyei és hátrányai?
Keressen példákat önkitöltős kérdőívvel történt vizsgálatokra?
Mire kell ügyelni a kérdezőbiztosok kiválasztásakor és felkészítésekor?
Milyen tényezők befolyásolhatják egy kérdőív érvényességét?
Melyek a telefonos kikérdezés előnyei és hátrányai!
Milyen tényezőket kell számításba venni egy online adatfelvétel megtervezésekor?