Az objektív tényekre alapozott tudományos megfigyelés célirányos, tervezett tevékenység. Ezt kiegészítheti a spontán megfigyelés lehetősége.

A pontosan definiált célok feltétele a probléma, a pedagógiai jelenség(ek) megjelölése, a megfigyelési szempontok rögzítése. A tervezés során meghatározzuk:

A pedagógiai gyakorlatban elterjedt megfigyelési eszköz a jegyzőkönyv. A leírás lehet teljes (teljességre törekvő) vagy szelektív. Az utóbbi a jelenségek csak bizonyos – szelektálással kiemelt – körének teljes leírását jelenti. Metodológiailag kevésbé kötöttek a naplók, a feljegyzések. A strukturált megfigyelés módszerénél a vizsgált jelenségeket szempontsor szerint, kategória- és jelrendszerek segítségével írják le. A becslési skálák esetében a megfigyelő feladata annak megítélése, hogy az adott szempontoknak milyen mértékben felel meg a jelenség.

A megfigyelési technika megválasztásakor a következő kérdéseket mérlegelhetjük:

Ami a technikai apparátust illeti, számos korszerű eszköz közül választhatunk. Az anyagi lehetőségek azonban sokszor gátat szabnak az alkalmazásoknak. Mindazonáltal a technikai eszközök használatának nagy előnye az objektivitás és a megbízhatóság, a reprodukálhatóság.

Időigényessége miatt korlátozottan alkalmazott módszer az interjú. A szóbeli egyéni kikérdezés strukturálatlan változata a kutatás feltáró, tájékozódó szakaszában hatékony, hiszen a kötetlen forma, a kérdezés rugalmassága és improvizációja segíti a nézetek, vélemények feltérképezését, előzetes megismerését.

A strukturált interjú alkalmazásakor a kérdező előre összeállított kérdéssort használ. A bevezető, érdeklődést felkeltő kérdések után következnek a legfontosabb tartalmi kérdések, majd végül a demográfiai kérdések szerepelhetnek.

A csoportos interjú csoportvélemény feltárására, annak megragadására alkalmas. Ugyanakkor a társas viszonyok rejtett hálózata, a kommunikációs lánc is feltérképezhető. A csoportos környezet tehát erősen befolyásolhatja a tagok véleményalkotását. Éppen ezért fennáll a veszély annak is, hogy egy domináns résztvevő véleményét többen átveszik, azzal hasonulnak. Mindeközben a kérdező számára nagy kihívást jelent, hogy a csoport kommunikációs stílusát fel tudja venni. Továbbá a számos különféle megnyilatkozás követése, majd elemzése meglehetősen nehéz feladat. Kisebb, legfeljebb 15 fős csoportokban sem könnyű interjút készíteni.

A kötetlen beszélgetést mélyinterjúnak is szokták nevezni. A beszélgetés előre megadott témakörökben nagyobb lehetőséget teremt a spontán megnyilatkozásra. Ennek megfelelően az előzetesen felvázolt, megadott témakör rugalmasan szűkíthető vagy bővíthető. Itt külön is fontos kiemelni, hogy amikor a megkérdezettet mélyen érintő nézetekről esik szó, különösen nagy a kutató felelőssége.

Az interjú rögzítése magnóval, esetleg videóval célszerű. Ennek természetesen nagyon fontos feltétele, hogy a technikai eszközök alkalmazása a megkérdezetteket lehetőleg ne zavarja, ne befolyásolja. Ugyanakkor ne feledjük, a kutató mindvégig köteles a résztvevők jogait biztosítani.

Esettanulmányról beszélhetünk, amikor a kutató egy pedagógia jelenség egy vagy néhány példáját tanulmányozza. A vizsgált „eset”, a konkrét példa egyaránt lehet személyek csoportja vagy egy bizonyos időszak.

Az esettanulmány lehet leíró célú, de magyarázó jellegű megállapításokat is eredményezhet. Vagyis lehetőséget teremt arra, hogy a megfigyelési adatokban felfedezett mintázatok alapján elméleti konstrukciók születhessenek. Az adatok érvényessége és megbízhatósága ezért központi követelmény. Tegyük hozzá, hogy kvantitatív elemzésekkel történő kiegészítésekkel érdemes megtámogatni az elméleti megfontolásokat. Itt az induktív megközelítésben – mondhatjuk – prekoncepciók nélkül kezdődik az adatgyűjtés, s majd a kapott adatok finomítják a megértést, miközben irányítják az egész kutatási folyamatot, meghatározzák a további adatgyűjtés(ek) irányultságát.

A kiterjesztett esetelemzés módszerének célja viszont egy meglévő elmélet hiányosságainak, ellentmondásainak a feltárása, ami aztán megköveteli a talált elméleti réseknek megfelelő javításokat, a szükséges elméleti módosítások végrehajtását. Mivel ezúttal a figyelem középpontjában azon pontok keresése áll, ahol a megfigyelések eltérnek az elmélettől, e módszer alkalmazásának szükséges feltétele a korábbi szakirodalom alapos ismerete.