Nagyon megfontolásra méltó e-learning alkalmazásfejlesztési tapasztalatok gyűltek fel mindkét oldalon. Igen figyelemreméltók – elemző megfigyelések szerint – a vállalatok értékes e-learninges (a belső képzések ésszerűsítését, racionalizálását „kikényszerítő” körülmények hatására öles léptekkel történő fejlesztések, illetve a vonatkozó felhasználói visszajelzések hasznosításával finomodó rendszerek) tapasztalatai, amelyeket a felsőoktatási fejlesztések során célszerű lehetne hasznosítani. Az említettek dacára nem vagy alig van párbeszéd ebben a kérdésben a két szféra között. Sőt még a felsőoktatási intézmények között sincs igazán ezen a téren (egy-egy kivételes esetet leszámítva) érdemi együttműködés, pl. közös fejlesztés vagy egymás anyagainak az átvétele stb. Ez azért különösen komoly probléma, mert az igazán jó e-learninges tananyag kifejlesztése nagyon munkaigényes. Tehát ha valamely intézmény a tankönyvek „adaptációján” („lineáris” logikájának gondolkodási sémáin) túlmutató fejlesztést kíván produkálni, mindenképp szembesülnie kell azzal, hogy ezt csakis egy, a legjobb tanárokból és szakemberekből álló csapattól remélheti, akiknek az elkötelezettsége mellé a nélkülözhetetlen érdekeltséget is szükséges megteremteni. Ami önmagában sem egyszerű, hiszen a tanárok többségét nem igazán motiválja semmi a váltásra. A régi (az előadás – tankönyv – hagyományos számonkérési módok), hagyományos oktatási modellre épülő és bevált felkészítéstől elrugaszkodni valóban nehéz és merőben új szemléletet igényel. Tisztán kell látni, hogy erre a váltásra nem is mindenki képes, különösen az e-learninges tananyagok fejlesztésének tekintetében. Fontos lenne azt is érzékelni, hogy – a probléma tárgyalása szempontjából – lényeges, ha konkretizáljuk a dolgot! Más, hangsúlyokat és problémákat vet fel, ha az ún. képzés-menedzsment környezetének megteremtéséről van szó, és egészen más, ha az e-learning rendszer másik alapvető komponensét, a tananyagfejlesztést és az attól elválaszthatatlan – a hallgatói célcsoport szerint megválasztandó – oktatási modellt tekintjük!

Egyrészt, hogy az e-learning nem kiváltója, hanem – a tudás társadalmában – rendszertényezőjévé válik az oktatás bármely típusú rendszerének, hiszen „a képességek fejlesztésének bizonyos fokán mindig is szükség lesz a szakértőkkel való találkozásra.”

Másrészt egy e-learning rendszer sikerének „titka” és egyik alapvető tényezője az, hogy moduljainak megtervezésekor tisztán kell látni és nagy gondossággal elhatárolni az egymásra épülő oktatási fázisokat és az azokhoz tartozó modulokat. (Ez utóbbiak nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a célzott hallgatói réteg aktuális igényeihez illetve felkészültségéhez illeszkedő tananyagot kínáljunk, s ez által elérjük azt az elsajátítási hatékonyságot, amit a befektetett fejlesztéssel kívántunk elérni.)