A magyarázat, az elbeszélés

Az oktatási folyamat során a célhoz vezető úton az egyik módszer az előadó központú, melyek közé sorolható az előadás, a magyarázat az elbeszélés, valamint egyéb előadó központú módszerek (előadói vita, kerekasztal stb.) Az előadást ma ritkán alkalmazzák önmagában, gyakran kombinálják más módszerekkel, pl:

A magyarázat általános értelemben véve ismeretközlés, valamiféle összefüggés feltárása, mely a kérdéses jelenség hogyanjára és mikéntjére ad választ. A magyarázat előtt nem beszélhetünk másról, csak esetlegességről, ezzel szemben a magyarázat megadása után feláll a rend, értelmet nyer a jelenség. Értelmet pedig úgy ad a jelenségnek a magyarázat, hogy a történteket egy már ismert tudáshalmazba integrálja. Azonban magyarázatként csak akkor tud funkcionálni pragmatikai értelemben egy magyarázat, ha a magyarázatot adó és a befogadó ismeretháttere közös.

Tehát a magyarázat olyan monologikus tanári módszer, amellyel törvényszerű összefüggések, szabályok, tételek, fogalmak megértését segítjük elő.

A hatékony magyarázatot az jellemzi, hogy logikus, világos, érdekes, tömör, egyszerű és szenvedélyes, érzelmekkel kísért.

A magyarázat eredményességéhez az alábbi eljárások, fogások, pedagógiai készségek alkalmazása járul hozzá:

  1. a célok megfogalmazása;

  2. példák kiválasztása és bemutatása;

  3. a magyarázat logikus felépítése, magyarázó kötőszavak alkalmazása;

  4. audiovizuális eszközök alkalmazása;

  5. részösszefoglalások, ismétlések beiktatása;

  6. a tanulók előzetes ismereteinek számbavétele;

  7. szabatos megfogalmazás, ismert szavak használata;

  8. kérdések feltétele;

  9. mimikával, gesztusokkal kísért előadásmód;

  10. vázlat készítése (táblán, írásvetítőn, diktálva).

Az előadás keretében leggyakrabban alkalmazott módszer a magyarázat, amely törvényszerűségek, tételek, fogalmak megértését segíti elő. A magyarázat felépítése hasonló az előadáséhoz hisz annak szerves részét képezi. Szerkezete: bevezetés, kifejtés, összefoglalás-zárás. Terjedelme, időtartalma az előadásénál rövidebb, témájától és főként a tanulók életkorától függően 5–10, illetve 20–25 perc között változik.

Brown és Armstrong (1984) tipológiája szerint három formája létezik a magyarázatnak:

Az elbeszélés az előadó szemléletes beszédén és szemléltetésén alapuló szóbeli közlési módszer, amely egy jelenség, esemény, folyamat szemléletes, érzelem gazdag, elsősorban érzékszervekkel felfogható bemutatására törekszik.

Az elbeszélés révén élénkül a résztvevők képzelete, átélik a folyamatokat, ami nagyban hozzájárulhat az előadás, az ismeretszerzés élményszerűségéhez és hatékonyságához.

Az előadástól a rövidebb terjedelem, a magyarázattól pedig az információátadás célja, jellege különbözteti meg. Míg a magyarázat ok-okozati összefüggések bemutatását, megértését, a gondolkodás fejlesztését kívánja elérni, addig az elbeszélés, leírás konkrét információk átadására szolgál, s főként a tanulók képzeletét, érzelmeit mozgósítja. Az elbeszélés minden korosztályban alkalmazható. E módszerrel elsősorban az érzékszervekkel felfogható tulajdonságokat közöljük, így a leírás eléggé konkrét: a benne foglalt információkat minden olyan személy könnyen felfoghatja, akinek a közölt tulajdonságokkal, sajátosságokkal (például forma, szín, tömeg) kapcsolatos képzetei vannak. Abban az esetben, ha a tanulóknak már kialakult képzetei, fantáziája van, és azok nem szolgáltatnak kellő alapot az információk befogadására, a tanár szemléletes beszédén kívül célszerű a szemléltetés más módjait is beiktatni az elbeszélés menetébe. Valóságos tárgyak, filmrészletek, fényképfelvételek, hangfelvételek hozzájárulhatnak az elbeszélés élményszerűségéhez, világosságához és érthetőségéhez. Az elbeszélés érzelem gazdag közlési módszer, aminek következtében a tanulók képzeletük mozgósítása révén átélik az eseményeket, jelenségeket, folyamatokat, azoknak mintegy részeseivé válnak.

A magyarázat és elbeszélés fontos eszköze a példák kiválasztása és alkalmazása. Tippek a példák alkalmazásánál: