A szemléltetés (demonstráció, illusztráció) olyan szemléletes oktatási módszer, amelynek során a tanulmányozandó tárgyak, jelenségek, folyamatok észlelése, elemzése történik.
A bemutatás segítségével történő tanítás a legáltalánosabb és legősibb oktatási módszer, amelyet már az iskolázás megjelenése előtt, a családi, később a szakmai nevelésben, oktatásban is alkalmaztak és jelenleg is alkalmaznak. A demonstráció a természettudományok, a zene, a művészetek oktatásában, az egyes mesterségek fogásainak, az idegen nyelvek elsajátításában egyaránt jelentős szerepet tölt be.
A bemutatás segítségével történő tanítás a legáltalánosabb és legősibb oktatási módszer, amelyet már az iskolázás megjelenése előtt, a családi, később a szakmai nevelésben, oktatásban is alkalmaztak és jelenleg is alkalmaznak. A demonstráció a természettudományok, a zene, a művészetek oktatásában, az egyes mesterségek fogásainak, az idegen nyelvek elsajátításában egyaránt jelentős szerepet tölt be.
A demonstráció a tevékenység elsajátításának is fontos kiindulópontja. Vannak tevékenységek, amelyek bemutatás nélkül nem sajátíthatók el, de minden cselekvésnél könnyebb a bemutatás valamely formáját követni, mint a verbális leírást. Gondoljunk a hangszeres zenére, az úszásra, a reszelésre, a sebész műtéti tevékenységére.
De a fogalomtanulásban, az elméleti, az absztrakt ismeretek elsajátításában sem csak az induktív út esetében van a szemléltetésnek lényeges szerepe. Az elsajátított elvont törvényszerűségek gyakorlati alkalmazását is jól illusztrálhatjuk például egy film, mondjuk a vasgyártás folyamatát bemutató film segítségével.
A szemléltetés módszere az oktatási folyamatban hozzájárul:
a képszerű, szemléletes gondolkodás fejlesztéséhez,
a kiinduló bázis megteremtésével a fogalomalkotáshoz, illetve a tevékenység elsajátításához,
a gyakorlati alkalmazási lehetőségek feltárásához,
a tanult jelenségek szemléletes rendszerezéséhez, osztályozásához,
a tanulók érdeklődésének felkeltéséhez,
a tanultak alkalmazásához.
A demonstráció eredményességének számos feltétele van:
A módszernek kapcsolódnia kell a megelőző, illetve a következő módszerekhez, anyagrészekhez. A szemléltetés kezdetén strukturáló elvek bemutatásával, problémafelvetéssel, feladatkijelöléssel meg kell teremteni a tanulás feltételeit.
A demonstrációnak minden tanuló által jól követhetőnek (láthatónak, hallhatónak, érzékelhetőnek) kell lennie. A nem látható tanári kísérlet, a kivehetetlen írásvetítőábra, a kis képernyős televízió, a recsegő hangfelvétel mind gátjai a bemutatással történő tanulásnak.
A lényeg kiemelése a demonstrációnak elengedhetetlen mozzanata.
Mozgásos bemutatáskor: ismétléssel, szóbeli figyelemfelhívással.
Képi szemléltetésnél: az egész bemutatása után a részek kiemelésével, feliratok, nyilak, körök, aláhúzás alkalmazásával, a kép felépítésével vagy lebontásával, animációs eljárások beiktatásával, a részletgazdag valóságos ábrák és a lényegüket mutató absztrakt sémák kombinálásával segíthetjük a lényeg kiemelését.
A tanulók aktivitásának, válaszainak, kérdéseinek kiváltása ugyancsak feltétele a bemutatott jelenségek aktív feldolgozásának, amit a tanár kérdéseivel, a taneszközökön megfogalmazott kérdésekkel, feladatok kijelölésével, a bemutatás időleges megállapításával érhetünk el.
A demonstrációhoz kapcsolódó visszacsatolás, az elsődleges rögzítések, részösszefoglalások ugyancsak feltételei az ismeretfeldolgozásnak.
A demonstráció alkalmazását a tanulók, az adott osztály fejlettségi szintjéhez, előismereteihez, tanulói képességeihez kell igazítani.
A tanulók fejlettségétől függően módosítható a
bemutatás összetettsége,
a megismerő tevékenység irányításának a mértéke,
a tanulói önállóságának a mértéke,
a cselekvéses, szemléletes, szimbolikus ismeretelsajátítás aránya.
A bemutatás újabban terjedő, nagy önállóságot biztosító változata a kollaboratív demonstráció, amelyben a tanár bemutatja a problémákat, s a tanulóktól kéri, hogy tegyenek javaslatot a megoldásra, tegyenek fel kérdéseket, keressék rá a feleletet, értékeljék a tényeket, vonják le a következtetéseket.
A szemléltetés, mint az eddigiekben is láthattuk, általában nem elkülönülten, hanem szóbeli közléssel együtt jelenik meg. A szó és a szemléletesség lehetséges kapcsolatát a következőkben foglalhatjuk össze:
a pedagógus szóbeli közlés segítségével irányítja a tanulók megfigyelését,
az elvégzett megfigyelésre alapozva a pedagógus szóbeli közlésével hozzásegíti a tanulókat az összefüggések átgondolásához, feltárásához,
a szemléltetés a szóbeli közlés megerősítésére vagy konkretizálására szolgál,
a megfigyeltekből közvetlenül ki nem derülő összefüggéseket, általánosításokat közli a tanár.
A szemléltetés két fő fajtáját szokták megkülönböztetni:
A közvetlen megfigyelést, amely a tárgyak, jelenségek, folyamatok közvetlen megjelenítését, a tények meghatározott csoportjának a nevelő által történő prezentálását jelentik.
Közvetett megfigyelést, amely az oktatási eszközök egyre bővülő választékával valósítható meg. Az utóbbi évtizedek fejlődése miatt olyan jelenségekről kapunk szemlélet es képet, amelyekhez korábban a földrajzi, időbeli távolságuk révén nem juthattunk hozzá. Mód nyílik arra, hogy minden felvételen lassítással, gyorsítással, animációval a megfigyelt jelenségek elemzését elősegítsük.
Általánosan megfogalmazhatjuk, hogy a közvetett bemutatással csak akkor helyettesítsük a valóságos tárgyakat, eseményeket, ha az tényleges előnnyel jár (olcsóbb, többet mutat stb.), de ellenkező esetben ne alkalmazzuk.
Audiovizuális és demonstrációs eszközök alkalmazása során az alábbiakat tartsuk szem előtt:
A bemutatás ne legyen öncélú. Győződjünk meg arról, hogy a bemutatás ténylegesen könnyebbé, eredményesebbé teszi-e a fogalom, szabály megértését.
A szemléltetés épüljön be szervesen a magyarázatba. A bemutatás előtt, alatt és után elhangzó tanári kijelentések irányítsák a tanuló figyelmét, teremtsenek kapcsolatot a bemutatott tárgy és fogalom vagy szabály között.
A szemléltetőeszköz a fogalom lényegére vonatkozzék, ne tartalmazzon elterelő információkat.
A bemutatás könnyedén történjen, ne zavarja sem a tanár, sem pedig a tanulók gondolati tevékenységét.
A tevékenységtanulásban alkalmazott demonstráció fő lépései:
A bemutatandó műveletet alkotó készségek és tudás alapos elemzése.
A megfelelő demonstrációs forma (közvetett vagy közvetlen) megválasztása.
A vizuális és a szóbeli elemek kapcsolatának megtervezése.
A tanulók számára rendszeres kérdezési lehetőség biztosítása.
A tanuló számára annak biztosítása, hogy a műveleteket segítséggel megismételhesse.
Az egyéni gyakorlás lehetőségének biztosítása.
A tevékenység értékelése, ha szükséges, újabb gyakorlás beiktatása.
Azonban azt is meg kell állapítanunk, hogy a szemléltetés túlzottan gyakori alkalmazása sem javasolt, nehogy a tanulók megragadjanak az ismeretelsajátítás konkrét-szemléleti szintjén.