A tanbeszélgetés, vagy megbeszélés az előadás legegyszerűbb feloldása, amikor az előadó lehetőséget ad a résztvevőknek a megszólalásra. Ennek során a résztvevők az ismereteket, az előadó kérdései kapcsán, gyakran önállóan dolgozzák fel. Ez oly módon valósul meg, hogy a résztvevők spontán kérdéseket tesznek fel, vagy az előadó felszólítja a résztvevőket, hogy kérdezzenek.
Kiderülhet, hogy a résztvevők a téma iránt nem mutatnak érdeklődést, nem értették meg az előadást, illetve rámutathatnak az előadó hibáira, vagy olyan kérdést tehetnek fel, amire az előadó nem tud válaszolni. Az előadó irányításától függően a tanbeszélgetés megoldására számtalan mód létezik. Így a szabad kérdésfeltevéstől, amit az előadó és résztvevők együtt válaszolnak meg, egészen a résztvevőktől komoly szellemi erőkifejtést igénylő változatokig. E módszer három lényeges alkotóeleme: a strukturálás, a kérdezés és az ellenőrzés.
,,Jól kérdezni annyi, mint jól tanítani”
Az oktatás (tanulás+tanítás) sikere, nagyban azon múlik, hogy a tanító tud-e kérdezni. Sokan azt gondolják, hogy kérdezni mindenki tud, csak válaszolni nem. Pedig a jól kérdezést a legtöbb tanulást igénylő tevékenységnek kell tekinteni. A jó kérdés olyan a tanító kezében, mint egy varázsvessző, amivel megérintheti és mozgásba lendítheti az osztály tagjainak a gondolkodását. A tanító teljes fegyvertárát a kérdések képezik. Minél jobban fel van szerelve kérdésekkel, annál biztosabb a sikere. Ezért aki tanítani akar, annak meg kell tanulnia jól kérdezni.
Már Socrates is hitt abban, hogy a tanulókat nemcsak előadások által lehet tanítani, hanem a jól alkalmazott kérdezés által is. Soha ne kérdezzünk azért, hogy a saját tudásunkat fitogtassuk, azért pedig különösen ne, hogy mások készületlenségére híjuk fel a figyelmet.
Tanári kérdezés funkciói:
magasabb szintű gondolkodás serkentése
megértés, ismeretek és készségek ellenőrzése
figyelem feladatra irányítása
nemrégen tanultak áttekintése, pontosítása, felidézése, megerősítése
osztályszervezés, csendesítés, figyelem a tanárra irányítása
Fontos a tervszerűség, előre átgondolás, de lehet spontán is.
Kérdés megtervezése.
Tananyag elemzése.
Konkrétan kiválogatjuk a problémás helyzeteket.
Problémamegoldó feladatok készítése.
Kérdések megfogalmazása.
Kérdés feltevésének előkészítése.
Kérdés feltevése.
Gondolkodási idő biztosítása, segítség adása.
Tanuló válaszának fogadása.
Felelet értékelése: értékelés és megerősítés.
A kérdezés a pedagógia és andragógia egyik sarkalatos módszertani területe, számos módszer és eljárás eleme. A kérdések típusai:
nyitott kérdés,
zárt (eldöntendő) kérdés,
pontosító kérdés,
alternatív kérdés.
Megkülönböztethetünk még:
szuggesztív kérdést,
hipotetikus, azaz feltételező kérdést,
tükröző kérdést.
. A mindennapi életben egyik leggyakrabban alkalmazott kérdéstípus. Olyan kérdés, melyre bőven, kifejtően kell/lehet válaszolni.
A válaszadásban nem szab meg semmilyen irányvonalat.Pl. „Mi a véleménye…?” „Mit tud mondani a …-ról?”
Előnyei:
beindít egy beszélgetést,
beszélteti, „megnyitja” a megkérdezettet,
sok információt hoz a felszínre.
Olyan kérdéstípus, melyre röviden, egy szóval, általában igennel vagy nemmel felelhetünk. Ezt akkor alkalmazzuk, ha olyan kérdésünk van, melyre rövid, egyértelmű választ akarunk kapni. Célirányos kérdés.
Előnyei:
konkrét információkra kérdez rá,
alkalmas tényszerű információk ellenőrzésére,
alkalmas a fecsegők „leállítására”.
A pontosító kérdés a szóban forgó dolog részleteire kérdez rá és ezzel az ismeret egy következő szintjére kívánja eljuttatni a megkérdezetett. Gyakran alkalmazott fordulata pl. „konkrétan mire gondol”, mondjon egy-két kézzelfogható részletet”, „egészen pontosan mire gondol”.
Előnyei:
a kérdezőnek és a megkérdezettnek egyaránt segít összpontosítani,
konkrét és részletes információt ad,
felszínre hozza az első kérdésre adott válasz mögötti tényeket, információkat.
Az alternatív kérdés a választás lehetőségét kínálja fel, különösen alkalmas igényfelmérésénél, képzések zárásánál, vizsgáztatásnál, időpont egyeztetésnél.
Előnyei:
a kérdező kézben tartja a beszélgetés menetét,
a kérdező kínál fel lehetőségeket.
Ahogy a nevében is benne van, a kérdéssel együtt szinte a választ is „beleszuggeráljuk” a másikba. Erre szokták mondani, hogy a „szájába adja a választ”. Általában akkor alkalmazzuk, ha egyetlen feleletet akarunk csak hallani a kérdésünkre. Ezeknek a kérdéseknek pszichológiai hatása van, hiszen feltesszük őket, tehát a másik úgy érezheti, hogy nem hagyjuk figyelmen kívül az ő döntését/véleményét sem, pedig valójában mi „adjuk a szájába” a választ is.
Például:
Ugye neked is tetszett film?
Ugye szerinted is jó ez a könyv?
Igaz, neked is tetszik az új ruhám?
Hát nem nagyszerű, hogy megyünk síelni?
Hát nem csodálatos ez a darab?
Ezekre a kérdésekre ritkán kapunk olyan feleletet, amelyet nem várunk. Olyan, mintha egyszerűen nem lenne lehetőség rájuk mást válaszolni.
Gyakran alkalmazzuk a munkánk során. Feltételezzük, hogy a beszélgetőpartnerünk már eldöntött valamit, és megkérdezzük, hogy ebben az esetben mit tenne. Ezekkel a feltételezett kérdésekkel a döntések meghozatalát segíthetjük elő, gyorsíthatjuk meg. Ügyfelünk továbbá egy idő után úgy fogja érezni, hogy már nem is feltételes a kérdéses dolog, mert úgy fog tűnni, mintha már tényleg döntött volna róla.
Nézzünk meg néhány ilyen kérdéstípust:
Amennyiben úgy döntesz, hogy menjünk moziba, melyik nap lenne jó neked?
Akkor, ha Ön biztosabbnak látná a munkahelyét, megkötné ezt a szerződést?
Feltételezve, hogy az infláció nem lesz magasabb, mint öt százalék, tudná vállalni az értékkövetést?
Ezt a kérdést akkor alkalmazzuk, ha két, esetleg több lehetőség közül szeretnénk kiválasztani valamit, vagy ha célirányosan akarunk kérdezni. A kérdésben benne foglaltatnak a rá adható válaszok is, a felelőnek csak ki kell választatnia, hogy melyikkel válaszol.
Például:
Neked a bordó vagy a kék ruhám tetszik jobban?
Moziba vagy színházba menjünk ma este?
A kutyákat vagy a macskákat kedveled jobban?
Egy vagy több kedvezményezettet kíván megjelölni?
Tulajdonképpen két vagy több állításunk közül szeretnénk kiválasztatni a másiknak is megfelelőt, de szubjektív válaszadási lehetőséget nem kínálunk fel.
Ez az a kérdéstípus, melynek segítségével elkerülhetnénk egy csomó konfliktust, amely abból adódik, hogy úgymond „elbeszélünk egymás mellett”, mert nem akarunk kérdezni, nehogy ostobának tűnjünk. Pedig az igazán okos ember kérdez a legtöbbet. A tükröző kérdés lényege, hogy az addig hallottakat összefoglalva kérdésbe tömörítjük, hogy jól értettük-e, amit a másik mondott. Mintegy megerősítést keresünk.
A tükröző kérdést is lebonthatjuk két részre. Az első az igazi tükrözés, ahol az „eszerint” fordulatot követően szó szerint elismételjük a másik által mondottakat. A második az összefoglalás, ahol az „amennyiben jól értem, Ön...” típusú felvezetés után átfogalmazva adjuk vissza a lényeget. A tükröző kérdések amellett, hogy megerősíthetnek bennünket abban, hogy jól értjük, amit a másik mond, vagy ellenkezőleg, rávilágíthatnak arra, hogy nem jól értettük, amit mondott, azt a célt is szolgálják, hogy a másik érezheti belőle: odafigyelünk a mondanivalójára, hiszen a kérdésünkben legtöbbször az addig elhangzottakat is össze kell hogy foglaljuk.
A kérdezés legyen pontos, világos, rövid és egyértelmű!
Feleljen meg a résztvevők előzetes ismereteinek, élettapasztalataiknak!
A kérdések az egész hallgatóságnak szóljanak, legyenek gondolkodtató jellegűek és csak ritkán, alapos okkal tegyünk fel emlékeztető, fogalmak, szabályok felidézésére vonatkozó kérdéseket.
Adjon elég időt a gondolkodásra, a válaszmegadással várja meg, amíg a résztvevők többségének van már válasza.
A válaszok elhangzásakor legyen tapintatos, bátorító, emelje ki a pozitív elemeket, a továbbfejlesztő válaszmegoldásokat, a nem megfelelő válaszok esetén rávezető kérdésekkel segítsen. A negatív értékelés minden formája kerülendő (elmarasztalás, cinikus megjegyzések, inszinuáció stb.).
Ne tegyünk fel szuggesztív és eldöntendő kérdéseket!
Ne ismételjük, és ne fogalmazzuk újra kérdéseinket!
Ne válaszoljuk meg saját kérdéseinket!
Ne ismételjük meg a résztvevők válaszait!
Nem helyes ha a résztvevők számára kiszámíthatatlan, hogy mikor várható egy kérdés, hogy mennyi ideig tart a kérdés-felelet játék, mikor folytatódik az előadás.
Problémák:
A „hallgatás”: a feltett kérdésre a hallgatók némasággal válaszolnak.
Az „elkalandozás” problémája: A résztvevők hozzászólásai elterelik a témát az előkészített előadás váztól, vagy pedig olyan kérdéseket érintenek, amelyeket csak egy későbbi szakaszra tervezett az előadó.
Befejezésül pedig annyit, mindig tartsuk észben, hogy kérdéssel nemcsak kérdezni, hanem közölni, felszólítani, töprengeni, meggyőzni, magyarázni is lehet. Az érthető tanításnak meghatározó komponense a megfelelő tanári kérdés.
A jó kérdés értékes lehet. Képes a tudásszint felmérésére, a hiányosságok felderítésére, aktivizál, fejlődik a nyelvi kultúra, s ami nagyon lényeges, hogy erősíti a személyes kapcsolatot.