Tartalom
A vita dialogikus szóbeli közlési módszer, amelynek az ismeretek elsajátításán túl célja a gondolkodás és a kommunikációs készségek fejlesztése. A felnőttek ismeretszerzésének és kompetenciái, cselekvési modelljei fejlesztésének sajátos módszerei a vitatechnikák, amelyek a foglalkozásvezetők és a résztvevők közös aktivitására épül. A vita mindig ellentétes nézetek szembesítését jelenti.
A helyes köz-és magánéleti vita alapvető célja az eltérő, szembenálló nézetek ütköztetése, a vitapartner meggyőzése, egyfajta konszenzus megteremtése érdekében. A vita kétirányú folyamat, amelyben a helyes, vagyis a helyesnek tartott nézet védelméről és az ellentétes álláspont téves voltának bebizonyításáról van szó, miközben esetleg mindkét álláspont változik, közelít egymáshoz. A jól szervezett vitában a kérdéseket, véleményeket a tanulók egymáshoz és nem a pedagógushoz intézik, a résztvevők egyenrangúak. A vita módszerét minden életkorban és minden tantárgyban lehet alkalmazni, de az életkortól függően a megvitatandó téma bonyolultsága és a vita időtartama (10–15 perctől a másfél óráig) lényeges eltérést mutat. A vitában való részvétel képessége a tanulókban spontán módon nem alakul ki, azt céltudatosan – többnyire vitákban való részvétellel és annak elemzésével, értékelésével – fejleszteni kell.
A vitát a megbeszéléstől az különbözteti meg, hogy:
a tanulók legalább annyit beszélnek, mint a tanár,
az interakció nem kérdés-felelet formát ölt, hanem vélemények, kijelentések, állítások ütköznek,
az interakciót többségében a tanulók kezdeményezik, és az nem elsősorban a tanárhoz, hanem másik tanulóhoz irányul,
a kérdések célja valóságos ismeretek szerzése, és nem annak ellenőrzése, hogy tudja-e a tanuló a választ,
a válaszok általában előre nem meghatározottak, és különfélék lehetnek,
az értékelés nem helyes/helytelen, hanem egyetértek/nem értek egyet kategóriákkal történik,
nemcsak a tanár értékeli a tanulók megnyilatkozásait, hanem a tanulók egymás és a tanár megállapítását is.
A felnőttoktatásban a vita olyan módszer, amelyben a vitavezető érzelmileg fűtött módon gazdagítja a tanulási folyamatot. A felnőttoktatásban a semleges vitavezető valójában a tanulás szakértője, akinek feladata:
a tartalom felvázolása, de nem dolga véleményt vagy ítéletet mondani a vitatott kérdésről,
javaslatok tétele a vita eljárására, időtartamára,
a csoportnormák áttekintése,
felszínre hozni a konfliktusokat,
vázolni a vita kilátásait, a várható eredményeket,
a résztvevők aktivizálása,
felismerni és kihasználni a döntéshozás pillanatát,
a vita mederben tartása.
A vita feltételei:
a résztvevők egyenrangúak,
a vitapartnerek egymásnak ellentmondó, különböző véleményeket képviselnek,
a vitás kérdésről elégséges ismerettel rendelkeznek,
minden véleményt nyitottan, előítélet nélkül fogadnak, mások véleményét tiszteletben tartják,
érveiket átgondolva felkészültek a vitára,
elfogadják a vitavezető személyét és betartják a vita formai szabályait.
A vita vezetése:
a célok közlését, a vita szabályainak, időtartamának ismertetését,
a vita exponálását, fókuszálását,
a vita levezetését, a vita lezárását és
a vita eredményeinek összegzését jelenti.
A vita levezetésénél a vitában semleges vitavezető feladata a vita céljának, szabályainak, időtartamának, s a várható kimeneteli lehetőségek felvázolása. A vita lezárásánál egyértelműen meg kell fogalmazni a közösen kialakított álláspontot, az esetleges továbblépés feltételeit, formáit, idejét és lélektanilag is le kell zárni a szellemi párbajt.
A vitamódszereket számos szempontból csoportosíthatjuk. Így indítása szerint lehet:
résztvevői kérdéssel vagy problémafelvetéssel,
vezetői közléssel,
kis csoportban, vezető adta feladatmegoldással,
a résztvevők írásos munkájával indított vita.
A vitában résztvevők száma alapján:
kiscsoportos vita
nagyobb csoportban alkalmazható vitatechnikák
egyéb, a vitatechnikák köréhez sorolható módszerek
A személyes jelenlétre épülő vitatechnikák hagyományosan kiscsoportnyi résztvevő jelenlétére épülnek, amelyben adott az érdemi vitát megvalósító többszöri hozzászólás, érvelés és cáfolás lehetősége.
A kiscsoportos problémamegoldó vitát 6-8 főnyi, egymást ismerő személyekből álló csoport esetén szokták alkalmazni, rendszerint egy konkrét probléma megoldását célozza. A kis létszámú csoportban könnyen kialakul az együttműködés. Előnye, hogy minden résztvevőt bevon a munkába, hátránya, hogy viszonylag kevés új érv jut felszínre és a vita nem ösztönzi a résztvevőket a téma alaposabb tanulmányozására.
A feleletválasztós döntési játék alapja a feladatlap egyik típusa, amelyet ez esetben önállóan alkalmazunk. A tudattartalom feltárását és a megértettek alkalmazását, valamint az ellenőrzést egyaránt szolgálhatja. Van némi kapcsolata a szituációs módszercsoporttal, mivel gyakran egy meghatározott szerepkör szempontjából kell a választást vagy válogatást elvégezni. Az alkalmazott egyenkénti szavazásnak nem az igazság eldöntése a célja, hanem az új helyzetekbe való beleélés, az állásfoglalás gyakorlása. A foglalkozásvezetőnek csupán a vita végén szabad tájékoztatnia a csoportot saját véleményéről és szükség eseté ekkor kell érvelnie a helyes megoldás mellett.
A szövegelemzés átmenetet képez a vitatechnikák és a szituációs módszerek között, illetve szövege válogatja, hogy hova sorolhatjuk éppen. A foglalkozásvezető szöveggel indít, közlendője lehet írásos anyag, rendelet, szabályzat, cikk-vagy szakirodalom-részlet, újságcikk-részlet, helybeli jelentés egy pontja. Az 5-6 fős kiscsoportok egyéni olvasás után közös választ adnak az elemzést irányító írásos kérdésekre. Ez lehet állásfoglalás, kritikai észrevétel, okkeresés, hiba-vagy éppen jobb megoldás keresése. A foglalkozásvezető ütközteti a csoportok eltérő vagy ellentétes nézeteit és értékel. Cél: a témával kapcsolatos információk önálló megítélése az életben valóban előforduló helyzetben.
Nagy létszámú hallgatóság esetén számos felnőttképzési módszerhez (pl. előadás) szokták társítani a vitatechnikát, mert lehetőséget teremt a résztvevők aktivizálására, tapasztalataik, véleményük közreadására. Akkor is nagycsoportos vitatechnikáról beszélünk, amikor a vita módszerét nagyobb létszámú résztvevői (40-60 fő) kör esetén kell alkalmazni.
A parlamentáris módszer vitatechnikaként lehetővé teszi a résztvevők számára, hogy kérdéseikkel, megjegyzéseikkel előadás közben bekapcsolódjanak a téma feldolgozásába. A módszer célja:
a hallgatóság közös munkába történő bevonása, aktivizálása,
az érdeklődés felkeltése, fenntartása,
tájékozódás a résztvevők tájékozottságáról, előadás menetének gyorsítása vagy lassítása,
a felmerülő kérdésekre adott válasz biztosítása.
Feltétele, hogy a téma a résztvevők számára ne legyen teljesen ismeretlen. A módszer fejleszti a közösséget, közélet demokratizmusát.
Az impulzusmódszer az előadás és a beszélgetés tervszerű váltakozásán alapuló, improvizáló jellegű, aktivizáló módszer. Előnye, hogy a résztvevőknek több idejük van az információkkal való foglalkozásra és azok feldolgozása együttműködve, csoportmunkában történik, ezáltal sokrétűbb és gazdagabb eredményt biztosít. Alkalmazásánál az előadást ésszerűen kell tagolni előadási szakaszokra és az ezekhez tartozó feldolgozási szakaszokra. Figyelni kell arra, hogy az önálló feldolgozási szakasz anyaga egyszerű legyen. Lényege a csoportmunkában van, ezért arra kell törekedni, hogy a résztvevőknek elegendő ideje legyen elgondolkodni és a kérdéseket egymással röviden megbeszélni.
A „notesz módszer” célja az előzetes ismeretek feltárása és a résztvevők aktivizálása. Ennek érdekében a foglalkozásvezető a rendezvény előtt néhány héttel tapasztalat-és problémagyűjtés céljából néhány önként jelentkező résztvevőnek a témához kapcsolódó megválaszolandó kérdéseket küld. Pl. munkahelyi képzést megelőzően néhány kérdést tartalmazó kis noteszt osztanak ki, azzal a kéréssel, hogy abban gyűjtsék össze a munkatársak tapasztalatait és véleményeit. Ezzel elérhető, hogy a tapasztalatgyűjtők ne csak a panaszokat gyűjtsék be, hanem keressék az innovációs javaslatokat is. A foglalkozást a résztvevők képviselői indítják, a noteszben összegyűjtött megjegyzések ismertetésével, táblára történő felírásával, vagy kivetítésével. A résztvevők ezután eldöntik, hogy melyikkel kívánnak foglalkozni valamilyen módon a foglalkozás során. Ezután 5-6 tagú kiscsoportban néhány perc alatt megvitatják a kérdést, kialakítják a csoportvéleményt, amelyeket a plénumban ismertetnek.
A plakát a helyzet-és tapasztalat-feltárás gyakori eljárása. A résztvevők egy adott, a vezető által megfogalmazott kérdésről egyénileg, vagy kiscsoportban kialakítják véleményüket és cédulákon, vagy plakátokon összegzik. A tacepao rendszerint a rendezvény teljes ideje alatt fenn marad a falon, a résztvevők az összegyűjtött adatokra támaszkodnak, hivatkoznak.
Az Ötletbörze a résztvevők álláspontjának összegyűjtését jelenti abból a célból, hogy az ötletek és javaslatok vitájának eredményeként alakuljon ki az optimális, közös megoldási javaslat.
Menete:
szabályok ismertetése
pontos, írásban történő kérdésfeltevés
a gyors, szóbeli ötletek rövid feljegyzése táblára, írásvetítőre
közös rangsorolás, értékelés a későbbi munkához kapcsolódó megadott szempontok alapján
zárás
Ez a vitamódszer 36 főre van kikalkulálva. Első lépésben 6 darab 6 fős csoportot hoznak létre, ezekben indul a vita. (A,B,C,D,E,F) Minden csoportban kialakul valamilyen vélemény. Második lépésben olyan csoportokat hoznak létre, amelyekben az előbbi csoportok egy-egy képviselője vesz részt, az ott kialakult álláspontot képviselve. Ebben a fázisban az a cél, hogy ha lehet, mindenki meg tudja védeni a hozott álláspontját.
8-10 olyan ember részvételével működhet, akik értenek a témához. A megoldandó probléma ismertetése után, mindenki elmondja az ötletét, amely szerinte a megoldást segíti. Gyakorlatilag ebben a fázisban „bármi” elhangozhat, akár bárgyúnak, butának, idiótának tűnő dolog is. A társaknak tilos véleményt nyilvánítaniuk. Ezeket a racionális kontroll nélküli ötleteket felírják egy listára. A második fázisban az ész, a racionalizmus szempontjai szerint vizsgálják meg, hogy melyek a használható ötletek és melyek nem.
A vita semmiképp nem veszekedés, tehát a kommunikáció és a dialógus során természetes párbeszédre kell törekedni.
A felnőttoktatásban alkalmazott vitamódszer esetében könnyíti a vita vezető munkáját az, hogy előre készülvén, a legtöbb esetben, birtokában lehet a helyes megoldásnak, amit azonban a résztvevőkkel történő elfogadtatás céljából érvekkel kell alátámasztani.