A tréning cselekvésorientált jellegű módszer, ami a résztvevők tudatos, önként vállalt hatékony együttműködésén alapul, amely révén a résztvevők képessé válnak a hatékony csoportmunkára.
(Fontos, hogy a folyamatban való részvétel önként vállalt, senkit nem kényszeríthető olyan dologra, amit nem szeretne megtenni, viszont a folyamat szempontjából fontos, hogy részt vegyenek a jelenlévők a saját-élményszerzésben.)
A tréning lényege, hogy a résztvevők új ismereteket, kompetenciákat sajátítanak el, nem elméletben, hanem hagyományos úton. Ez nagyrészt csoportmunkában, a valósághoz hasonlatos közegben valósul meg.
A tréning csoportdinamikai hatásokra és irányított tapasztalati tanulásra épít, leggyakrabban személyiségfejlesztő szociális és interperszonális készségek fejlesztése a cél. Tréning során a résztvevők olyan élményeket adó helyzetgyakorlatokban vesznek részt, amely egész személyiségük formálásában szerepet játszik, és ezeket az élményeket tréner irányításával feldolgozzák és tapasztalatokká alakítják át. (Mire a személyiségben valamilyen változás történik, egy hosszabb folyamat, ezért kb. 30 órás tréningekkel lehet a személyiségfejlődés szempontjából eredményt elérni.)
A tréning-módszer mély, tartós és könnyen előhívható tudást nyújt.
A tréningeket többféle szempont alapján csoportosíthatjuk. Általában hely szerint, és tematika szerint szokták osztályozni.
A tréning helye szerint megkülönböztethetünk indoor és outdoor tréningeket. Az indoor tréning pl. egy képzőteremben valósul meg, az outdoor tréning lényege, hogy a résztvevőket kizökkentik a mindennapi körülmények közül, és az embereket elviszik, pl. extrém parkba, vagy karitatív tevékenységgel összekötve játszótér-építésre, szemétszedésre, stb…
A tréning tematikája szerint szervezhetünk csapatépítő, személyiségfejlesztő, képességfejlesztő, szervezetfejlesztő, kommunikációs, stb…
„itt és most” szabálya: csak azzal foglalkozunk, ami a tréningen történik, kizárjuk a külvilágot, a mindennapokat (ezért szerencsés, ha a tréning pl. nem a munkahelyen történik, ahol a résztvevők szünetben visszacsöppenhetnek a mindennapok körforgásába, mert akkor a tréning alatt is ez fogja foglalkoztatni őket.)
„én-jelenségek”: ne általánosítsunk, saját, személyes érzéseinkről nyilvánuljunk meg
nem csak ésszel, szívvel is: érzésekkel van vitatkozunk: az egymás mellé rakott érzések, vélemények adják az egymástól tanulás lehetőségét
nem minősítünk
titoktartás: a tréningen elhangozottak a csoportra tartoznak (itt nem arra kell gondolni, hogy nem mondhatjuk el, hogy milyen új technikát, módszereket tanultunk, hanem pl. egy személyes, vagy vállalati történetet nem meséljünk el a csoporton kívül)
közös felelősség a lezajló eseményekért. A siker rajtunk múlik. A tréning résztvevőin, a tréneren és a résztvevőkön múlik, hogy hogy sikerül a tréning, mennyi új dolgot tanulhatunk
A sikeres csoportmunka a résztvevőknek speciális ismereteket, jártasságokat és készségeket nyújt. A résztvevőknek képesnek kell lenni csoportban dolgozni, együttműködni, kompromisszumit kötni, problémamegoldás eszközeit használni. Fontos, hogy fel kell ismerni a résztvevők erősségeit, és ezekre építeni, illetve be kell vonni a tréningcsoport tagjait, és munkára motiválni. A tréning résztvevőinek képesnek kell lenni konfliktuskezelésre, a csoport előtti hatékony kommunikációra, illetve alkalmazkodni kell a csoportdinamikai szabályokhoz (a tréningcsoporton belül mindenki egyenlő, mégha ez a mindennapi életben nem is valósul meg, pl. főnök-beosztott).
Fontos hangsúlyozni, hogy a tréner a csoport egyenjogú tagja, aki segíti csoporttagok fejlődését. Sok esetben a trénerek párban dolgoznak, ám mindkét trénernek az egész folyamatot követnie kell, mégha nem ő foglalkozik éppen a csoporttal, akkor is, mivel történhetnek olyan események a trénig során, ami kihatással lehet a tréningcsoportra, vagy egy-egy személyre, és ha a tréner nem követi a folyamatot, akkor későbbiekben nem fogja érteni az egyes történések okát.
A tréningeken nagyon nagy szerepe van a tréner szakképzettségének, felkészültségének. Lényeges, hogy a tréner nem „mindenttudó tanár”, hanem módszertani segítő, tanácsadó, aki kérdező magatartásával moderálja, irányítja a tréning folyamatát. A tréning tervezésénél fontos mindenképpen oda kell figyelnünk a csoportdinamika alakulására.
Sara K. Winter tipológiája 4 különböző fázist határoz meg a csoport alakulásánál.
Találkozás: a résztvevők félénkek, keresik a helyüket, ismerkednek vagy ismerősöket keresnek. A biztonsággal, elfogadással, bevonódással, szolidaritással és beilleszkedéssel foglalkoznak. Érdekes lehet megfigyelni ebben a fázisban a résztvevők magatartását és a testbeszédet.
Differenciálódás, konfliktus, normaképzés: A csoporttagok azzal foglalkoznak, hogy egyéni különbözőségeiket differenciált szerepekbe illesszék. Harc alakul ki közöttük a vezető szerepért.
Produkció: a csoportnormák és –szerepek jól megalapozottakká válnak. A csoport feladatokra összpontosít. Ebben a fázisban történik a tényleges alkotás.
Elkülönülés: A csoporttagok azzal foglalkoznak, hogy megértsék, mi történt.
Ennek megfelelően egy tréning felépítésére szeretnék egy példát bemutatni. A képzés menetének megtervezése a tréner feladata, a megrendelő igényeit figyelembe véve. A tréning témájától függ a felépítés, de általánosságban a következő elemek találhatóak a tréning folyamán.
A tréning elején mindig van egy bemutatkozó kör, még ha a csoporttagok ismerik is egymást, a tréner valószínű nem ismeri a csoporttagokat. A bemutatkozó kör is oldja a kezdeti feszültséget, ami az új helyzet miatt felmerülhet. Ezt gyakran követi egy következő feszültségoldó gyakorlat, jégtörő játék.
Ezután/előtte tanácsos elmondani a résztvevőknek, hogy miért vannak itt, mi lesz a tréning célja, milyen elvárások vannak mind a tréner, mind a résztvevők felől. Jó, ha készítünk a tréning elején egy „csoportszerződést”, mely a trénig alatt „betartandó” szabályokat foglalja össze, melyet a résztvevők aláírásukkal elfogadnak. A későbbi konfliktusok alkalmával hivatkozhatunk erre a megállapodásra. (gyakori konfliktust szokott eredményezni a dohányzás, a mobiltelefon-használat és a késés). A bemelegítő szakasz után megtörténhet a téma bevezetése, elmélet-gyakorlat a témával kapcsolatban, a tanultak kipróbálása.
A produkció szakaszában a csoport már általában valóban csoportként kezelhető, jól működik ilyenkor már a csoportmunka, sok jó ötlet feltárása. Az elkülönülés szakaszban a csoport lezárul. illetve meghatározza az esetleges együttműködéseket, további terveket, ha ilyenre igény merül fel.
A tréningeken gyakoriak a játékok, gyakorlatok. Ez sokszor vitatott témája a tréningeknek (kell-e játék, ha igen milyen és mennyi). Sok felnőtt nem szeret/akar játszani, úgy tartja, hogy játszani csak a gyermekeknek „szabad”. Pedig a gyakorlatokból nagyon sok mindent tanulhatunk, a mindennapi eseményeket szimulálhatjuk, illetve különböző képességeinket fejlesztheti: kreativitás, memória, kommunikáció, kapcsolatteremtés, csoportmunka, stb…. A tréning önkéntes alapon zajlik, így a gyakorlatok is önkéntesek, de szerencsés, ha mindenki részt vesz benne, mert akkor ismeri meg a saját-élményt, melyről utána beszélgetnek.
Fontos a gyakorlatoknál, hogy a trénernek mindig egyértelművé kell tennie, hogy a gyakorlatot miért végezte el a csoport. A másik aranyszabály tréningeken, hogy ne játszunk csupán a játék kedvéért, a játék tanítson, szemléltessen valamit.