A foglalkozásvezető írásos vagy szóbeli helyzetismertetése után a résztvevők önként vállalt szerepek megalkotásával és eljátszásával szimulálják a problémát, és egyfajta megoldást találnak rá. Ez a módszer akkor alkalmas, ha ellentétes nézetek megoldására keresünk megoldást. A játék eredményét a nézőkkel együtt, akik aktívan nem vettek részt a szerepjátékban, megvitatják. Gyakori, hogy megoldás előtt szerepcserével újra eljátsszák a szituációt. Így ez a módszer fejleszti az egyén empatikus és együttműködési készségét.
Beszélhetünk előzetes és utólagos szerepjátékokról:
Az előzetes szerepjátékban egy „mintha” helyzetet teremtenek, melyben a résztvevő kipróbálhatja magát, hogyan viselkedne adott helyzetben (pl.: munkaerő-piaci képzésen állásinterjú-szimuláció). Az utólagos szerepjátékban a résztvevők már átélt szituációt dolgoznak fel, meghatározzák korábbi viselkedésük okát, más megoldásokat is feltárnak. (hogy lehetett volna másként cselekedni.) Fontos, hogy a szerepjátékhoz, akár a tréningekhez is szakképzett és gyakorlott vezető szükséges.
Előnyei:
Életszerű szituációba kerülünk.
Megtanulunk más fejével gondolkodni.
Növeli az empátiás készségünket.
Sokoldalú megvilágítás.
Hátrányai:
Relatíve sok időt, igényel.
Vezetése szakértelmet, igényel.
Személyeskedésnek, lehet a forrása.
Ha nem elég pergő, unalmassá válhat.