Tartalom
A tanulás során a tanulók között egyidejű interakciók zajlanak, ezáltal az egy diákra jutó aktív részvétel ideje sokszorosa a hagyományos módszereket alkalmazó tanóráénak.
A csoport feladatának megoldásához az egyénnek hozzá kell járulnia a saját részfeladatának megoldásával. Az egyén felelősséggel tartozik a csoportnak. A csoport tagjai tudják, ki milyen mértékben járult hozzá a csoportsikerhez. Minden csoporttag a feladat pontosan meghatározható részéért vonható felelősségre.
Az egyének vagy az egyes csoportok fejlődése pozitívan összefügg egymással, ha az egyik diák fejlődéséhez szükséges a másik diák fejlődése, ha az egyik csoport sikere egy másik csoport sikerét is jelenti.
A diákok a feladatokban egyenlően (a képességeik szerint) vesznek részt, melyet a szerepek elosztásával és a munkamegosztással érhető el.
Közkedvelt, mondhatni divatos munkaforma, ma már számos felnőttoktatási módszer eleme. Lényege, hogy egy adott foglalkozás résztvevői (a plénum), a program ideje alatt tervezett módon, egy előre maghatározott feladatot, 3-6 fős kiscsoportra bontva, a foglalkozásvezető részvétele nélkül, együttműködve oldanak meg. A csoportmunka szakaszai után a kis csoportok eredményeikről kölcsönösen tájékoztatják egymást. A módszer fő sajátossága, hogy a csoportmunkát a részvevők irányítják függetlenül attól, hogy a feladatot a csoport vagy a csoportvezető dolgozta ki. Így a munka során a résztvevők „maguk között vannak”, nem kell tartani a foglalkozásvezető (oktató/tréner) beavatkozásától, de segítséget sem várhatnak senkitől.
A csoportmunka módszere egyfajta keretrendszer, amelynek paramétereit szabadon lehet megválasztani és változtatni.
Így választható:
A csoportmunka célja:
Valaminek a megértése, megfogalmazása.
Adatok értelmezése saját gyakorlati háttér figyelembe vételével.
Tények, példák, címszavak gyűjtése.
Ötletek kialakítása és konkretizálása.
Megvalósítás lépéseinek megtervezése.
A feladat tartalma és szerkezete: a feladatmegvalósítás történhet zárt, teljes körűen meghatározott leírás alapján, vagy nyitott feladat megfogalmazás alapján.
A munkaforma: a csoport nagysága és összetétele, az időtartam, segédeszközök… stb.
A munka helyszíne: egy térben, külön termekben.
Az eredmények bemutatása: kiselőadás, fólia, videofilm, drámajáték… stb.
Az eredmények értékelése: a kiscsoportok munkáját összegző, kooperatív jellegű csoportos értékelés, vagy „melyik csoport dolgozott a legjobban” típusú, versengő jellegű értékelés.
Plénum: a teljes csoport együttlétének helyszíne, ahol a csoporttagok megtalálják a pozíciójukat, megtapasztalják a csoportmunkában nélkülözhetetlen kompetenciáikat, érzékelik mekkora a feléjük áradó bizalom.
A résztvevők nézőpontja a csoportban: azt gondolhatnánk, hogy a résztvevők kedvelik a csoportmunka különböző formáit. Ezért meglepődhetünk, amikor ennek gyakran az ellenkezőét tapasztaljuk. Ennek okai:
A résztvevők kevés csoportmunkával kapcsolatos élményt szereztek az aktivizáló módszereket alig ismerő/használó közoktatási rendszerben, ahol többnyire a tanárközpontú, frontális munkaformákat (előadás), versenyközpontú értékelési módszereket alkalmaznak.
A csoportmunkánál a résztvevőknek erőfeszítést kell tenniük, nem „ülhetnek a babérjaikon”.
Az oktató-központú módszereknél a résztvevők jó közérzete, sikere elsődlegesen attól függ, hogy „hogyan jönnek ki az oktatóval”.
A csoportvezető nézőpontja: a csoportnak önállóan kell dolgoznia a megadott idő alatt, anélkül hogy tanácskoznának a csoportvezetővel. Ezért a feladatokat mindenki számára érthetően és jól láthatóan rögzíteni kell.
Nagyon gyakori jelenség, hogy a csoportmunka kezdetén a csoporttagok nem szólalnak meg. A csoportban való hallgatás okai lehetnek:
A résztvevők nem ismerik egymást, ismeretlen a helyzet, „kivárnak”.
Első megszólalóként nem akarnak „strébernek”, törtetőnek tűnni.
Megvárják, amíg megkérdezik, felszólítják őket.
Úgy vélik, hogy tudásszintjük alacsonyabb a csoporténál, a többiek okosabbak, műveltebbek, jobban tudják kifejezni magukat.
Korábban nem hallgatták végig, ezért vérig van sértve, és nem szól többet.
Nem szívesen van jelen, felesleges időtöltésnek tartja a dolgot.
Hogyan oldja fel a tréner a hallgatást?
Mutassa be a csoporttagokat egymásnak, teremtsen oldott légkört.
Kezdje olyan kérdéssel, amelyben mindenki egyetért, és amelyhez könnyű hozzászólni.
Hangsúlyozza, hogy mennyire fontos mindenki jelenléte és véleménye… stb.
A tréner prezentációja (20 perc):
a probléma bemutatása
a fogalmak és összefüggések magyarázata
a probléma kifejtése
a probléma lezárása
Csoportmunka (40-60 perc):
a plenáris teremben a résztvevők alkossanak 4-6 fős munkacsoportokat (10 perc)
az elvégzendő feladatot tartalmazó tájékoztató lapokat osszuk ki, adjunk 5-10 percet az olvasásra és megértésre (10 perc)
a csoportok a csoportszobákba mennek és dolgoznak a feladat végrehajtásán. A munkáról vázlatot/plakátot készítenek és megválasztanak egy személyt, aki a plénumban prezentálja a csoportmunka eredményét (20-40 perc)
Plenáris prezentáció (80 perc):
A csoportok visszatérnek a plenáris terembe. A kiscsoportok tagjai rendszerint egymás közelében ülnek. Valamilyen elv alapján megállapítjuk a prezentáció sorrendjét. (5 perc)
(4 csoport esetén) a csoportképviselők bemutatják plakátjaikat (7 perc). Minden prezentáció után először a csoportnak adjuk meg a kiegészítés lehetőségét (3 perc), majd a más kiscsoportból jövő kérdések és hozzászólások következnek (5 perc). Összesen 60 perc.
A plénum elmondja az adott részfeladattal kapcsolatos reakcióit. A csoportmunkát rendszerint csoportos értékelés zárja. (15 perc)
A munkaidő lejárta előtt 5 perccel figyelmeztessük a csoportot az idő előrehaladtára.
Nagy létszám esetén nem alkalmazható.
Csak jól felkészült vezető irányíthatja.
A csoportmunka igen intenzív részvételt, napi 12-16 munkaórát igényel a csoportvezetőktől és a résztvevőktől egyaránt.
Nélkülözhetetlen és időigényes feladat a résztvevőkről történő előzetes tájékozódás.
Költségigényes módszer.