2.1. A nonverbális jelek csoportosítása
A nonverbális jelek csoportosítását illetően többféle szempont és gyakorlat ismeretes. Ezek közül néhányat ismertetünk. A funkció aspektusából három csoport különböztethető meg (Buda - László 1981):
1. A közlő személyről szólnak vagy annak a kommunikációs szituációról kialakított álláspontját tükrözik:
- informálnak a személy érzelmi állapotáról (öröm, bánat, szomorúság, harag, undor, aktuális érzelmi állapot: elérzékenyülés, jókedv, melankólia stb.);
- személyes tulajdonságokról (önbizalom vagy annak hiánya, becsületesség, szerénység, precizitás, szétszórtság stb.) vallanak;
- a közlésben résztvevők egymáshoz való viszonyáról, az interperszonális attitűdökről (szeretet, elutasítás, kooperációs készség, bezárkózás, dominancia, stb.) adnak információt;
- a társadalmi pozíciókat (nem, életkor, rang) tükrözik.
2. A kommunikáció folyamatára az interakció struktúrájára vonatkozóak:
- az interakció megnyitása (szemkontaktus megteremtése, üdvözlés a testi kontaktus kiegészülve verbális köszönéssel, térköz kialakítása, figyelmes arckifejezés és várakozó fejtartás felvétele);
- kapcsolattartás (az interakció biztosítása a fejbólintással, szemkontaktussal, test-, kéz-, lábtartás gesztusaival);
- szakaszolás (fő téma bevezetésére a távolság megnövelése, a testtartás megváltozása, a téma lezárása: pillantás az órára, füzet becsukása, térköz megváltoztatása stb.).
3. A szóbeli közlésre vonatkoznak, azt értelmezik, az ahhoz való viszonyt tükrözik.
- a szupraszegmentális tényezők befolyásolják a verbális közlés egészét. Pl. a beszéd, hangneme (izgatott, dühös, szórakozott, kínlódó stb.) hatással van a közlemény jelentésére s a hallgatóra.
Az érzelmek kinyilvánításának normatív szabályozottságát vizsgálva állította fel az Ekman – Friesen szerzőpáros a következő rendszert:
1. érzelemnyilvánítások;
2. illusztratív gesztusok (az emóció kifejezések paralingvisztikus használata);
3. szabályozók (a kommunikációs folyamatot szabályozó megnyilvánulások a közlés megkezdésére, megszakítására, folytatására, ismétlésére);
4. emblémák (konvencionális jelek);
5. adaptáló jelzések (a személyiség viszonyulásai a kommunikációs helyzethez, amelyek lehetnek közlő-minősítő jellegűek, de lehetnek csupán a személyiségből következő reakcióminták is) (Buda 1994, 81)
A nonverbális jelek legismertebb csoportosítása a kommunikációs csatornák alapján történik. Eszerint a következő csoportokat különböztetjük meg:
vokális jelek
tekintet, szemkontaktus
mimika
gesztusok
testtartás
térközszabályozás (proxemika)
emblémák
kronémika