Nehezen láttam hozzá ahhoz a feladathoz, mellyel tanítványaim tudását, ismereteit, készségeit, képességeit hitelesen ellenőrizni, értékelni tudom. Elméletben megtanultam, hogy az egyes megtanítandó-megtanulandó tananyag elején fel kell mérnem a diákok előzetes ismereteit, tudását. Tudtam, hogy folyamatosan figyelemmel kell kísérnem, hol tartanak az ismeretek elsajátításában. Értettem, hogy a tanítási órák végén az egyéni teljesítményeket értékelnem kell. Megtanultam, hogy a megtanított-megtanult tananyagot számon kell kérnem, majd osztályzatokat kell adnom a feleletekre, dolgozatokra, az érdemjegyeknek pedig hitelesen tükrözniük kell a tanítványaim tudását. Mindezeket az elméletben megtanultam, de a gyakorlatban bizonytalanul alkalmaztam. Nem egyszer félreértelmeztem a tankönyvekhez kapcsolódó felmérőlapok feladatait. A dolgozatok javítása, pontozása is nehézségeket okozott, hiába volt a feladat mellé írva a pontszám, nem értettem melyik feladatrészre mennyi pont adható.

Néhány, tanítóként eltöltött tanév után lehetőségem volt a „Pedagógiai értékelés"-i szakértői szak elvégzésére a Szegedi Tudományegyetemen. Rengeteg olyan gyakorlati tudással, ismerettel gazdagodtam, melyek megváltoztatták a mindennapi ellenőrzési, értékelési tevékenységemet. Szembesültem azzal, hogy az általam használt feladattípusok csak töredékei annak, amelyekkel korábban a gyermekek tudását, ismereteit, képességeit, készségeit ellenőriztem és értékeltem. Megtanultam, hogyan lehet tárgyszerű, megbízható, érvényes felmérő anyagokat és hozzájuk megfelelő javítókulcsot készíteni. Elsajátítottam sok-sok statisztikai módszert, számítást, melyekkel a felmérések adatai feldolgozhatóak, értelmezhetőek, melyekkel pontos elemzések készíthetők. Természetesen a megszerzett tudásomat iskolám tantestületének is igyekeztem átadni, különböző anyagokat állítottam össze arra vonatkozóan, hogyan tudják változatosabbá tenni a felmérésekben használt feladataikat. Például ne csak olyan feladatot adjanak a gyermekeknek, melyben a jó választ kell megjelölni, hanem olyant is, melyben éppen több rossz válasz megtalálására vonatkozik az utasítás; vagy a javításnál, hogyan lehet pontosítani, melyik feladatrészre mennyi pont adható.

Amikor egy pedagógiai jellegű tárgy tervezését és értékelését választottam a szakdolgozatom témájának, rögtön arra gondoltam, hogy egy olyan kurzus tervét állítom össze, amely a hallgatókat felkészíti az iskolai mérések, ellenőrzések, értékelések pontos, szakszerű elvégzésére. A szakdolgozatom keretében „eljátszom" azzal a gondolattal, hogy én hogyan készíteném fel a pedagógus jelölteket ezekre az egyszerűnek és könnyűnek tűnő feladatokra.

Tudom, hogy a tanárképzéssel foglalkozó felsőoktatási intézményekben jelen vannak olyan kurzusok, melyek ezt a témakört szűkebb vagy tágabb értelemben közvetítik a hallgatók felé. Mégis nagy kihívást jelentett számomra, hogy a saját tudásomat, tapasztalataimat, elképzeléseimet, ötleteimet felhasználva elkészítsem a „Mérés, értékelés" kurzustervet, mely nemcsak a tanulók értékelésére terjed ki, hanem megjelennek benne az iskola mindennapjaiban jelenlévő egyéb mérések, értékelések is, mint az igény- és elégedettségmérések, vagy a pedagógusok teljesítményértékelése.