A hagyományos tanterv esetén a tananyag-kiválasztás és -elrendezését az állami oktatáspolitika feladata. A tantervi tartalom rendkívül kötött, a tudományok szerkezetéhez illeszkedő, tantárgyakra bontott, meghatározta, mit, mikor, hogyan kell tanítani, nem más mint a tananyag felsorolása.

A 19. század második felében „A kiszemelés általános szempontjai" műveltségi, pedagógiai és pszichológiai elemekkel egyaránt gazdagodtak. Fontosak a tartalmi kapcsolatok, a koncentráció és a fokozatosság elve a tantervi tartalom a „tények ismertetése" mellett az „ügyességek fejlesztését" is elősegítette. Problémát jelentett a mennyiség és az idő.

A 20. század második felétől a tyleri folyamattervek hatására a célok, tartalom, követelmény konzisztenciája jellemző, a tananyag elvesztette meghatározó szerepét.

1980-as években : a tantervi tartalom
integrálódott: közös műveltségi alapokat (kánonok)
differenciálódott: a tananyag (törzsanyag, kiegészítő anyag) és a követelmény is (optimum, minimum).
A helyi tantervek által meghatározott tartalom rugalmas, a képességek fejlesztését segíti elő.

Napjainkban a kompetencia alapú tervezés történik (később). A tantervi tartalom kiválasztása és elrendezése a fejlesztés eszközeként funkcionál. A tartalom is fontos, mert képességeket nem lehet tartalmak nélkül fejleszteni. Tartalom kiválasztásban a helyi tantervek és a programfejlesztési szakértők játszanak fő szerepet, de a szülők véleményét figyelembe veszik.