A nyugat-európai vers magyar nyelvű alkalmazásának hagyománya
A) A sor – METRIKA
Prozódia = a beszéd természetes ritmusa - hosszú-rövid illetve hangsúlyos-hangsúlytalan szótagok játéka
Sor = a szöveg periódusosan, prozódiai és fonikus határjelölőkkel tagolt egysége; a sor csak a versre jellemző
Sorzárlat = a szöveget sorokká tagoló határjelölő
Nőzárlat = ti tá x prozódiájú sorzárlat (x-szel olyan szótagot jelölünk, amelynek hossza tetszőleges)
Hímzárlat = ti x prozódiájú sorzárlat
Nőrím = nőzárlatok fonikus (hangzásbeli) egyezése
Hímrím = hímzárlatok fonikus egyezése
Az elnevezés eredete: A középkori francia nyelvben a mai szóvégi, néma e-ket még kiejtették, de a hangsúly az utolsó előtti szótagokon volt (képletünkben ezért most ez a tá). Mivel ezek nőnemű szavak, az ezekkel végződő sorokat nőrímeseknek mondták. Ami a franciában hangsúly alapú megkülönböztetés, az nálunk időmértékes alapúra alakul: hangsúlyos szótag = tá, hangsúlytalan = ti.
ti tá, ti tá, ti tá, ti tá - hímzárlat - páros (8) - jambikus
ti tá, ti tá, ti tá, ti tá ti - nőzárlat - páratlan (9) - jambikus
A későbbiekben az utolsó teljes modul (kétszótag) marad kötött hosszúságú a nyugati sor magyarra történő átírása során. Hímzárlat esetén egyetlen szótag hossza kötött, mivel az utolsó szótag mindenképpen hosszúként működik (a sorvég az elvont szerkezetben szünet), nőzárlat esetén pedig két szótag hossza kötött, mivel az utolsó szótag itt is mindenképpen hosszúként működik, tehát vissza kell nyúlni az előző rövid szótagért, hogy megkapjuk az egyetlen kötelezően ép modult.
2. Egyelőre azonban nézzük a tiszta jambusokból álló, tehát végig kötött sort már némi szemantikai dimenzióval- ahogy fent is: egy 8-as és egy 9-es sor:
enyém, tiéd, enyém, tiéd
enyém, tiéd, enyém, tiéd, e-...
Írjunk hasonló sorpárokat!
3. Most egy fokkal változatosabban
Szerin/tem ez/ nem is/ nehéz
ha szé/pen, é/nekel/ve mond/juk.
Írjunk hasonló sorpárokat!
4. Most növeljük eggyel a szótagszámot, és úgy skandáljuk - vegyük észre, hogy az előbbi jambikus sor már csak trochaikusan jó:
Énszerintem ez nem is nehéz
úgy, ha szépen, énekelve mondjuk.
Írjunk hasonló sorpárokat!
5., 6., 7 Kezdjük előröl, csak eleve trochaikusan (az 1., 2., 3. lépésnek megfelelően).
5.
tá ti, tá ti, tá ti, tá ti - nőzárlat - páros - trochaikus
tá ti, tá ti, tá ti, tá ti tá - hímzárlat - páratlan - trochaikus
6.
béka, béka, béka, béka
béka, béka, béka, béka, bé-...
7.
Szép a kerti béka színe:
tarka-barka, sárga, szürke, kék.
8. Növeljük / csökkentsük eggyel a szótagszámot - vegyük észre, hogy most jambikus a lejtés!
De szép a kerti béka színe,
ha tarkabarka, sárga, szürke, kék.
Írjunk hasonló sorokat!
9. Növeljük / csökkentsük kettővel a szótagszámot - vegyük észre, hogy a lejtés trochaikus maradt!
10. Most jambikus sorokat írjunk, de közömbös sorközi szótagokkal (x) - azonban kizárólag tiszta hím- és nőzárlattal, tehát csak a fent (az 1-es és 5-ös pontban) vastaggal szedett szótagok hossza kötött.
xx, xx, xx, ti x
xx, xx, xx, ti tá, x
11. Most trochaikusan, közömbös sorközi szótagokkal - csak a fent vastaggal szedett szótagok hossza kötött.
xx, xx, xti, tá x
xx, xx, xx, x ti, x
Páros szótagszámnál az utolsó teljes modul itt kevés, mert a ti a zárlat miatt hosszú, x lesz, tehát egy szótaggal vissza kell lépnünk, hogy tiszta oppozíció (rövid-hosszú szembenállás) jelölhesse a sor végét.
12. Végül állapítsuk meg a nyugati sor magyar változatának alapvető összefüggését / írjuk fel a képletet:
Ha jambikus és páros, akkor hímzárlat.
Ha trochaikus és páros akkor nőzárlat.
Ha jambikus és páratlan, akkor nőzárlat. (...)
Írjuk fel a matematikailag lehetséges további ilyen mondatokat!
13. Válasszunk ki egy verset (magyar költő eredeti verse vagy műfordítása), és skandáljunk el egy sort. Ha egy szótag kilóg a rendből, erőltessük rá a lejtés által előírt hosszúságot!
Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.
14. Most játsszunk! Skandáljuk a sorokat úgy, hogy eggyel megnöveltük a szótagszámot. A sorzárlathoz érve észrevesszük, hogy ellentétesen kell skandálni: ha trochaikusan kezdtük, át kell állni jambusokra, illetve fordítva, mivel a két szótagos modulok határa egy szótaggal elcsúszott.
15. Most ugyanezt, csak úgy, hogy soronként eggyel csökkentjük a szótagszámot. Az eredmény ugyanaz.
16. Most kettővel csökkentsük, majd kettővel növeljük a szótagszámot. A lejtés iránya nem változik, mivel a változás kitesz egy teljes modult - a modulok közötti határ nem csúszik el.
17. Most válasszunk olyan verset, ahol nem ringat sor közben a Szózathoz hasonló természetességgel és kevés kilógó szótaggal a prozódia (Villon Záróballadája Szabó Lőrinc fordításában):
Testamentuma lapjait
A szegény Villon itt lezárja. (...)
(Ez megfelel a 10. feladat képletének - hasonlítsuk össze!)
Skandáljuk erőltetve, a szótagok valódi hosszával nem törődve a sorokat - így megtakarítjuk a számolgatást, hiszen a ti tá, illetve tá ti modulok két szótagosak. Mindig a sor végén derül ki, hogy jó-e a szótagszám, a sorzárlat, illetve a választott lejtés. Ha nem, fordítunk a lejtésen, változtatunk a szótagszámon vagy a zárlaton.
A rendszer prozódiai alapegysége a két szótagos modul: jambikus vagy trochaikus sorokkal dolgozunk, de csupán a jambusok és trocheusok árnyékaival sor közben. Csak a sor utolsó teljes verslába a kötelezően valódi jambus vagy trocheus. Ezért a versláb helyett a modul kifejezést használjuk - ez jelzi, hogy a két szótag egybetartozik, de sor közben nem elvárás a tiszta, jambikus vagy trochaikus prozódia.
Az európai nyelvek hangsúlyos (többnyire hangsúlyváltó) verselésre alkalmasak. Az így létrejövő versképző alapegység működését az időmérték imitálásának tekintjük, és (kvázi) időmértékes verseléssel adjuk vissza: hangsúlyos-hangsúlytalan oppozíció = hosszú-rövid oppozíció. A prozódiai modul: ti tá vagy tá ti (fekete-fehér vagy fehér-fekete; 0-1 vagy 1-0; valami-semmi vagy semmi-valami; trocheus vagy jambus.
A modulok számolását mindig a sor elejéről kezdjük, de a sor utolsó teljes verslába határozza meg a (kvázi) lejtést, hiszen csak ott kötelező a valódi versláb.
A sorzárlat kizárólag ti tá x - nőzárlat, vagy pedig ti x - hímzárlat lehet. Másként: hímrím, ha a sorvégen jambus van (ha az utolsó szótag rövid, a sorvég utáni szünet miatt hosszúnak érzékeljük, tehát bármilyen hosszúságú lehet, mindenképpen jambusként hat); nőrím, ha a sorvégen trocheus van. A sorvég erős határjelölő, az itt beálló szünet miatt minden szótag hosszúnak hat, tehát rövidet és hosszút is használhatunk. Nőzárlat esetében ezért kell a hosszú szótag elé egy kötelező rövidet helyezni. Ezzel pótoljuk a sorvégi x-et, hiszen minimum egy tiszta modul (ti-tá szembenállás) kell minden sorban - így karakteres a sorzárlat.
Mi a helyzet a normaszegéssel? Mindent lehet. De előbb tudnunk kell használni a sztenderdet. A szabály fölényes ismerete tesz képessé bennünket a szabálysértés erejének és szépségének felismerésére.
B) A sor felett – STROFIKA
Rím = A szövegben periódusosan visszatérő prozódiai és fonikus kongruencia. Mindkét összetevő egyezése kötelező, tehát hímrímre csak hímrím, nőrímre csak nőrím felelhet.
Timbre = Ugyanaz, mint a rím, csak már a strófa felett, strófák között, versszerkezeti szinten működő jelenségként. A timbre képes leírni az unisonans (interstrofikus) mintázatokat és az unisonans aleseteit.
Elemi esemény = sorzárlat
Elemi csoport: elemi események együttese, mely elkülönítés (diszkretizáció) és azonos alakra történő visszaírás (szürjekció) révén tipologizálható - strofikai láb (L)
Típusos elemi csoport: amennyiben egy magasabb csoport több olyan elemi csoportot tartalmaz, melyek, azonosként tipologizálhatók, pl.: ab, ab = L, L
Atípusos csoport: amennyiben a versben vagy magasabb csoportban egy van belőle, pl. a fatras esetében: AB Aabaa//bb//ab/aB - a félkövérrel szedett csoportok zártságuk és csak rájuk jellemző rendszerük által diszkretizálhatók, viszont nem tipologizálhatók, hiszen nem ismétlődnek.
(Magasabb csoportok - csak tájékozódásul; ezt itt nem dolgozzuk ki)
- Lábak kapcsolata
- Tömb: frons; cauda; tornada - a coblán belül mindkettő atípusos. Csak versszerkezeti szinten szürjektálhatók / visszaírhatók.
- Cobla
- Coblacsoport
- Vers; Tornada (a versszerkezeten belül mindkettő atípusos)
- Versszerkezet / szuperstruktúra
Tanulási algoritmus (mindenhol tetszőleges a sorok szótagszáma - egyedül az követelmény, hogy a sorok működése megfeleljen a fenti metrikai elveknek)
1. Melléhelyezés (juxta)
Írjunk azonos hosszúságú, kizárólag a rímes sorokat: (aa...n)! nőrímekkel!
2. Ugyanez hímrímekkel!
3. Álmelléhelyezés (pszeudojuxta vagy félrím) - félúton a kombinatorika felé
Írjunk xaxa képletű négysoros verset nőzárlatokkal! Figyelem! Az X sorvég nem rím, de nőzárlat: ti tá x!
4. Ugyanez hímzárlatokkal!
5. Ugyanez hím- és nőzárlatok váltogatásával - előbb úgy, hogy a páros számú sorok zárlata legyen ti-tá-x, majd fordítva, a páros számú sorok zárlata ti-x
6. Beékelés (imbrikáció / keresztrím / ismétléses szimmetria) - abab
Előbb nőrímekkel, majd hímrímekkel, majd az 5. ponthoz hasonlóan váltogatva!
7. Láncszem elrendezés (konkatenáció / ölelkező rím / kétoldali szimmetria) - abba
Az előzőekhez hasonlóan!
Ezzel elsajátítottuk a nyugati sor- és versszerkezet alapjait úgy, ahogy ez magyar nyelven művelhető. A kisszámú és egyszerű mintázattal kifinomult és magasan szervezett kombinatorika felé nyílik meg az út. Mindent lehet - perspektíva és szabadság!
Magyar ütemhangsúlyos verselés
Működési modell, és feladatsorok a tanuláshoz