5. How many loved your moments of glad grace,
6. And loved your beauty with love false or true;
7. But one man loved the pilgrim soul in you,
8. And loved the sorrows of your changing face.

9. And bending down beside the glowing bars,
10. Murmur, a little sadly, how love fled
11. And paced upon the mountains overhead,
12. And hid his face amid a crown of stars.

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/en/Yeats%2C_William_Butler/
When_You_are_Old/hu/5396-Ha_%C5%91sz_leszel...

1. sor: When you are old and gray and full of sleep
Ha megöregszel / ha megöregedtél / ha majd öreg leszel
és szürke a hajad /ősz lettél / deres lesz a hajad,
és folyton elalszol / állandóan álmos vagy / éberen is álmodsz

A kényelem, beérkezettség, az öregség szépségének, ugyanakkor az elgyengülés, a világ elhagyásának utalásai. A full of sleep egyaránt a halál és az álmodozás konnotációja.
A felsorolás transzlációs szimmetriája, monotóniája statikus hatású.

2. And nodding by the fire, take down this book,
és bóbiskolsz / bólogatsz a tűznél / a tűz mellett elalszol
vedd elő ezt a könyvet / vedd le a polcról ezt a könyvet / fogd, a könyvet

Az álom és az olvasás con-fúziója. A this book kifejezés szédítő keretjátékot nyit meg: a lírai énre, a költemény beszélőjére utal mint az olvasott könyv valószínűsíthető szerzőjére.

3. And slowly read, and dream of the soft look
és olvasd lassan / és lassan olvasva
álmodozz / ábrándozz / álmodd újra
a szelíd nézést /lágy tekintetét

A tudati síkok áttűnése, összemosódása.

4. Your eyes had once, and of their shadows deep;
szemeidnek / amilyen egykor a szemed volt,
és a szemed /szemeid mély árnyékait / árnyalatát / színeit

Az álom és olvasás keveredésével feltűnik az egykori ifjúság, az öregasszony mint lágy és borongós tekintetű lány - az árnyék és a mélység az érzések bonyolultságára, érzelmi telítettségre utalnak.
A 4. sorral a strofikai szerkezetben mindkét megnyitott pozíció (rímes sorzárlat), választ kap - a négy elemi esemény két-két elemi csoportot alkot (ab, ab), ezek pedig négy elemi eseményből álló magasabb csoportba szerveződnek (strófa), a szerkezet bezárul. Létrejön a szöveg legnagyobb tipologizálható csoportja. Az erős szerkezeti határjelölő egyben retorikai és versmondattani, modalitásbeli csomópont is.

5. How many loved your moments of glad grace,
hányan szerették boldog kecsességed / könnyedséged /bájod pillanatait!
hányan imádták vidám pillanataid kegyelmét!

Az ifjúság, szépség, szerelem, évődés az öreg nő számára a megnyitott „könyv"-vel a beszélőn átszűrődve jelenik meg - a beszélő számára pedig az öreg nőn keresztül annak fiatalsága. Többszörös törés: ébren olvasás, ébren álmodozás, félálom a tűz mellett, álom, halál; a nő látja fiatalságát a jelen nem lévő férfi könyvében, saját álmában, ábrándjában, másik életében; ugyanakkor a férfi álmodja a mű terében megjelenő öregasszonyon át a fiatal nőt. Labirintus.

6. And loved your beauty with love false or true;
és rajongták / szerették /imádták szépségedet
hamis vagy igaz szerelemmel / szerelemmel, ami igaz volt, vagy hamis

Ez a sor az előző paralelisztikus variánsa - ismétléses szimmetria.

7. But one man loved the pilgrim soul in you,
de egy férfi / egyetlen ember
szerette benned a zarándok lelket /

Itt két mozzanat által táplálkozik a szöveg a trobar szerelem-koncepciójából: az egy ember, egy szerelem a platonista-gnosztikus nőképzetre utal (ez a trubadúr kultúra, a fin amors fejleménye); másrészt a lélek mint zarándok az evilág és túlvilág, az anyag és lélek dichotómiájára, különelvűségét, a lélek evilági otthontalanságát sejteti.
A kombinatorikus rímrendszer szintén a trubadureszk gyökerek mellett szól.

8. And loved the sorrows of your changing face.
és szerette szomorúságát / bánatát
változó arcodnak / tekinteted borongását, bánatát, színeit, változásait, sajnálatát, önsajnálatát(?)

Kérdés, hogy a nő arcának bánata mennyiben a férfi szomorúsága, avagy együttes szomorúságuk. Lassan egy hajdani visszautasított közeledés, reménytelen, viszonzatlan szerelem, elmulasztott lehetőség körvonalazódik. A mindkét fél számára vissza nem térő lehetőség - a nő visszautasítása mint közös bánat.
Továbbra is enjambement mentes, paralelisztikus mondatépítkezés.
A második magasabb csoport (strófa) után újabb retorikai, versmondattani fordulópont következik - ezzel együtt az azonos elvű (láncszem elrendezésű / konkatenációs / ölelkező rímes) szerkezetben ismét új timbre jön.

9. And bending down beside the glowing bars,
és lehajolva / míg görnyedsz
az izzó / vibráló / villódzó rács / rostély előtt / fölött / mellett

A távoli ifjúságba és keserédes emlékekbe tett álomutazás után visszatértünk az eredeti enteriőrhöz: szoba kandallóval, tűzzel, átforrósodott rostéllyal. A lehajlás / meghajlás a tüzet piszkáló, öregasszony és egyben az öregség miatti hajlottság, a leépülés képe.

10. Murmur, a little sadly, how love fled
mormold / suttogd kicsit szomorúan / búsan,
hogy elszállt /elrepült / elszökött a szerelem,

Rezignált, halk, öreges tónus. A középső strófa légies, ábrándos lelkesedése után ez már az üresség súlytalansága és könnyűsége. Nosztalgia, lemondás, bánat.

11. And paced upon the mountains overhead,
és lépked / vándorol / ballag / vonul a hegyek felett / a magasban,

Azt újra megnyílik a perspektíva: a kis szoba vibráló homályából a hegyek fölé jutunk, illetve jut tekintetünk, álmunk, halálunk a szerelem nosztalgiájával.

12. And hid his face amid a crown of stars.
és elrejti az arcát / elbújik / eltűnik / elszáll / elrejtőzik a csillagok koronájában / a csillagok között

Végül kozmikusra tágul a perspektíva, ez már a lehető legnagyobb távlat, a végtelen, a csillagok, az ég, a halál. Érdemes észrevenni a hi személyes névmást; nyilvánvalóan a Szerelemről van szó mint allegorikus alakról, azonban a hímnem halványan a beszélőt mint elutasított szerelmest, a nő számára elszalasztott boldogságot is bevonja az asszociációs mezőbe.
Ezzel tovább erősödött a kapcsolat a trobar égi szerelem programjával.

Ennek a fejezetnek a rosszemlékű, verselemzés jellegű részeit vegye komolyan az, aki akarja, akinek jelent valamit a tankönyvek és tanulmányok egzotikus világa; mindenesetre ennek a világnak is van létjogosultsága, hiszen talán a jelen esetben is használható valamire az ilyesféle analízis. Sőt, így nyer értelmet - ettől a pillanattól kezdve nem önmagáért és a diákok gyötréséért van, hanem egy új műért, egy szép vers magyar nyelvű újjászületéséért.

2. Áttekintő megszövegezés
Az 1. pontban összeszedett anyag rendezése, átláthatóvá, olvashatóvá tétele. Cél, hogy értsük, és nem több. Itt még nem az ékes nyelv számít, hanem hogy a szöveg összeálljon mondatokká, ugyanakkor sorkövető maradjon (a szavak, tagmondatok lehetőleg abban a sorban maradnak, ahol az eredetiben is).

1. Ha majd öreg leszel és ősz és álmos,
2. és bóbiskolsz a tűznél, fogd ezt a könyvet,
3. és lassan olvasd, és álmodj az egykori lágy nézéséről
4. szemeidnek, és a szemeid mély árnyékairól;

5. hányan szerették boldog kecsességed pillanatait,
6. és imádták a szépségedet hamis vagy igaz szerelemmel?
7. de egy férfi benned a zarándok lelket szerette,
8. és szerette változó arcod bánatait;

9. és lehajolva az izzó rácsok mellett
10. mormogd kissé szomorúan: hogy elszökött a szerelem,
11. és lépked a hegyek fölött,
12. és az arcát a csillogok koronájába rejti.

2. A magyar változat számára szóba jöhető szerkezetek
Jambikus tendencia esetén:
1. 10a 10b / 10b 10a // 10c 10d / 10d 10c // 10e 10f / 10f 10e mindenütt hímzárlat
2. 11a 11b / 11b 11a // 11c 11d / 11d 11c // 11e 11f / 11f 11e mindenütt nőzárlat
3. 11a 10b / 10b 11a // 11c 10d / 10d 11c // 11e 10f / 10f 11e hím- és nőzárlatok váltakozása
4. 10a 11b / 11b 10a // 10c 11d / 11d 10c // 10e 11f / 11f 10e hím- és nőzárlatok váltakozása
5. 10a 11b / 11b 10a // 11c 10d / 10d 11c // 10e 10f / 10f 10e hím- és nőzárlatok váltakozása
Továbbá a megkezdett kombinatorikát folytatva még nagyszámú változat
Trochaikus tendencia esetén:
1. 10a 10b / 10b 10a // 10c 10d / 10d 10c // 10e 10f / 10f 10e mindenütt nőzárlat
2. 11a 11b / 11b 11a // 11c 11d / 11d 11c // 11e 11f / 11f 11e mindenütt hímzárlat
Stb.

3. A választott szerkezet
Nem szükséges nekünk kiválasztanunk - kiválaszthat ő is bennünket. Tehát hagyhatjuk, hogy versírás közben a szöveg és a szerkezeti elvek tereljenek a számukra kedvező irányba. Ami nekik jó, az jó nekünk és a majdani olvasónak is.
Jelen esetünkben ez lett a magyar fordítás képlete:
11a 11b / 11b 11a // 10c 11d / 11d 10c // 11e 11f / 11f 11e

1.
Először automatizáljuk a sortípust: tízszótagos sorokat skandálunk először csak ti-tákkal:
ti tá, ti tá, ti tá, ti tá, ti tá, x nőzárlat esetén
ti tá, ti tá, ti tá, ti tá, ti tá hímzárlat esetén

A nőrímes zárlatok lustább, elnyúló, statikus érzeteket keltenek, a hímrímek pedig lezáró, karakteres, keményebb hatásúak. Ha harmonikus versbeszédre törekszünk, ne féljünk váltogatni a hím- és nőzárlatokat - persze lehet, hogy éppen a diszharmónia a célunk. Olvassuk klasszikus költőink műfordításait, és lassan megérezzük a rendszer működését.

Most a ritmust vigyük rá egy ismert szövegre - a lényeg, hogy a szótagszám egyezzen. Nem baj, ha a szöveg prozódiája nem tökéletesen jambikus, erőszakoljuk rá bátran a ritmust.
A Villa Negra nem apácazárda, nőzárlat (Csak egy helyen nem egyezett a szótaghosszúság a tiszta jambus követelményével.)
a Villa Negra nem fényes lokál... hímzárlat (Két helyen volt eltérés.)

Minél több hasonló gyakorlatot végzünk, annál kevésbé kell figyelnünk a szótagszámra és a sorzárlatokra - ezek maguktól hozzásimulnak a nyersfordításunkhoz.

Miért skandáljunk?
a) Hogy megtakarítsuk a szótagok számlálását: kétszótagos modulokban gondolkodunk (lásd: a korábbi fejezet), minden modul egy bináris oppozíció. A skandálással minden második szótagot jelölünk meg nyomatékkal illetve nyújtással, így számolás nélkül is látszik, hogy a sorzárlat felől visszafelé megképződik-e a sor - illetve automatikusan megkapjuk a hibátlan zárlatot.
2) Bár nem kritérium hogy sorközben is jambusok / trocheusok álljanak - esetleg épp kerülni akarjuk ezt -, ám ha mégis örömet okoz, vagy a fordításnak javára válik a szabályoshoz közelálló ringatás, akkor a skandálva gondolkodás a metrikus írásra hajlamosít bennünket. Észre sem vesszük, és jambikus / trochaikus szöveg születik.

2.
Most vegyük elő a II. részben készített nyersfordítást, és írjuk le úgy, hogy megfeleljen a ritmusnak és a szótagszámnak. Jó, ha nem kell számolnunk a szótagokat - ha akár erőltetve is, de skandálunk, akkor érezzük a jambusokat, illetve azok árnyékait, és számolhatjuk őket az ujjainkon - végül erre sem lesz szükség. Nem baj, ha az első változatokkal nem vagyunk elégedettek. Először is meg kell szoknunk a környezetet, meg kell tanulnunk mozogni benne.

1. Ha majd öreg leszel, s folyton elalszol,
2. és bóbiskolsz a tűznél, fogd e könyvet...

Eddig alig kellett valamit változtatni a II/2.rész szövegéhez képest. A folyton elalszol persze közelébe sem ér az eredeti szöveg gazdagságának, árnyaltságának.
A folytatásnál figyelnünk kell a megnyitott pozíciók lezárására - ha tetszik: rímeket kell találnunk. Ha nem adódik semmi, ami az előbbi két sorzárlatra válaszolna, természetesen visszafelé is dolgozhatunk - a költemény nem lineáris, nem sorrend és időelvű. Mindenesetre induljunk ki abból, ami megvan, és jelentéstől függetlenül gyűjtsünk szavakat, amelyek a 2. sor rímére felelnek (bármit leírhatunk, a jelentések észrevétlenül rá fognak találni a versre).
Törekedjünk rá, hogy
- a legváltozatosabb funkciójú morfémákat és szófajokat gyűjtsük,
- ha nem is azonos - rokon mássalhangzókat tartalmazzon az asszonánc,
- változó szótagszámú és összetételű szóelemek jussanak eszünkbe - kerüljük a monotóniát:

Az egyszerűség kedvéért a II/2. rész szövege 2. sorának végét kövessük (ha így nem járunk sikerrel foghatunk új szót, a lehetőségek óriásiak): a könyvet (így keresünk rímet a 3. sor végére) - söröznek, belőled, ha jönnek, ne öld meg, töröld meg, kiszöknek, de könnyebb, a könnyed - ez jó lehet valamire, illeszthetőnek látszik a 3. sorhoz:

3. lassan olvasva álmodd, hogy a könnyed...

Most az 1. sor ríméhez: elalszol - ne majszolj, ki van jól, de arról, a sampon, behajtóm, egér a sajton, behajtóm, a zajtól (figyeljünk a szövegre, és akkor a mechanikus keresgélés közeledni fog a kívánt jelentéshez), miről szól, az alkony - nézzük ezt:

4. tekintetedben hogy bujkált az alkony.

Próbaképpen tehát így állt össze az első strófa:

1. Ha majd öreg leszel, s folyton elalszol,
2. és bóbiskolsz a tűznél; fogd e könyvet,
3. lassan olvasva álmodd, hogy a könnyed
4. tekintetedben hogy bujkált az alkony.

Fordítónk, Hegyháti Anett nem érte be ilyesmivel, hiszen a fordított strófa jóval szűkebb asszociációs mezőt enged meg, mint az eredeti. Tovább dolgozott, és végül a következő változatot adta be vizsgamunkaként:

Ha megöregszel

1. Ha öreg leszel, és lehúz az álom,
2. a tűznél bóbiskolva fogd e könyvet,
3. olvasd lassan, és álmodozz a könnyed
4. pillantásodról, mely fény volt az árnyon.

5. Hányan szerették bájod sugarát,
6. imádtak igaz-hamis szerelemmel,
7. de én a zarándok lelked szerettem
8. és változó arcod minden baját.

9. S az égő hasábok fölé hajolva
10. suttogd fájón, hogy elszökött szerelmünk,
11. sebesen száll a hegyeken keresztül;
12. elrejtve arcát ködös csillagokba.