Második példa
Charles D'Orléans Qui? quoy? comment? a qui? pourquoy? kezdetű versének fordítása
I. Az eredeti szöveg
2.Passez, presens ou avenir,
3.Quant me viennent en souvenir,
4.Mon cueur en penser n'est pas coy.
5.Au fort, plus avant que ne doy
6.Jamais je ne pense enquerir :
7.Qui ? quoy ? comment ? a qui ? pourquoy ?
8.Passez, presens ou avenir.
9.On s'en puet rapporter a moy
10.Qui de vivre ay eu beau loisir
11.Pour bien aprendre et retenir.
12.Assez ay congneu, je m'en croy :
13.Qui ? quoy ? comment ? a qui ? pourquoy ?
Forrás: www.poesie.webnet.fr
A vers 15. századi, tehát ha értünk is franciául, ebben az esetben segítség kell. Vagy a kor irodalmában járatos szakembertől kérjünk magyar nyersfordítást, vagy az Interneten keresünk francia-francia belső fordítást - legjobb, ha mindkét lehetőséggel élünk. Akárhogy is, az eredeti szöveg minden szavát értsük!
Fordítás mai francia nyelvre
1. Qui? quoi? comment? à qui? pourquoi?
2. Passé, présent ou avenir,
3. Quand les souvenirs me reviennent
4. D'y penser mon coeur bat.
5. Au fond, plus que je ne devrais le faire
6. Jamais je ne cherche à savoir:
7. Qui? quoi? comment? à qui? pourquoi?
8. Passé, présent ou avenir.
9. On peut se fier à moi
10. Qui ai vécu assez librement
11. Pour avoir bien appris et bien retenu (les choses de la vie)
12. Je crois que j'ai assez de connaissances:
13. Qui? quoi? comment? à qui? pourquoi?
II. Nyersfordítás
A mű a nonszensz költemények családjába tartozik. Ahhoz a műfajhoz, amely a középkori költészet főáramával (égi szerelem) és ellenkulturális regiszterével (obszcenitás) egyaránt kapcsolatban áll. Világunkba hatol az irracionalitás, a biztonság és a józanul elrendezett viszonyok mögött megsejtünk valamit a lét borzalmából, de legalábbis bizonytalanságából, az ember ontológiai magányából. A mű IX. Vilmos Farai un vers de dreit nien kezdetű költeményével és Villon Ballade des menus propos (Szabó Lőrinc fordításában Apróságok balladája) című versével tart közeli rokonságot. Létértelmező költemény: a lét és a tudás bizonytalanságának tanúsága.
1. Ki? mit? hogyan? kivel? miért?
2. múlt, jelen vagy jövő
3. amikor ezekre gondolok / mikor az emlékeim előjönnek / előtörnek / az emlékeimre gondolva
4. a szívem hevesen dobog / nincs csöndben a szívem / izgalom lesz rajtam úrrá / szívemből elszökik a béke / szívem csendje oda lesz
5 A szívem legbelül / nagyon mélyen erősebben ver, jobban, mint kellene, ahogy előtte még nem
6. soha nem gondolok rá, hogy kérdezősködjek / soha nem akarom megtudni
7. Ki? mit? hogyan? kivel? miért?
8. múlt, jelen vagy jövő.
9. Faggathatnak / kérdezhetnek engem arról / megbízhatnak bennem, tudom,
10. hogyan kell boldogan élni / hogyan kell annyira / eléggé szabadon élni (ahhoz),
11. (hogy) megtapasztaljam az életet, és tanuljak belőle.
12. Azt hiszem, elég ismeretem van erről / elég sokat tudok róla:
13. Ki, mit, hogyan, kinek, miért
2. Áttekintő megszövegezés
1. Ki? mit? hogyan? kivel? miért?
2. Múlt, jelen, vagy jövő;
3. amikor ezekre gondolok,
4. a szívem hevesen ver,
5. legbelül erősebben dobog, mint eddig;
6. soha nem gondolok rá, hogy kérdezősködjem
7. Ki? mit? hogyan? kivel? miért?
8. Múlt, jelen vagy jövő.
9. Ha kérdeznek, biztosan tudom,
10. hogyan kell annyira szabadon élni,
11. hogy megéljük az életet,
12. és eleget tudjak arról:
13. Ki? mit? hogyan? kivel? miért?
III. Elvont szerkezet
a) Metrika
A francia nyelv - akár a magyar - ütemhangsúlyos verselésre alkalmas; csak amíg a magyar / magyaros versben mindig az ütem elején van a hangsúly, hiszen a szavak nyomatéki viszonyai is ilyenek, mindig a szavak első szótagja hordozza a nyomatékot; addig a mai francia nyelvben az ütem utolsó kiejtett szótagja a hangsúlyos, hiszen a szavak nyomatéki rendje is ilyen: hangsúly az utolsó kiejtett szótagon. Versünk születésének korában a helyzet ettől kissé eltért: az e-re végződő szavak záró e hangját ekkor még kiejtették, tehát a hangsúly az akkori utolsó előtti szótagon volt, de ez a lényegen nem változtat.
Látjuk, hogy versünk nyolc szótagos sorai osztatlanok, nincs bennük metszet - ennek a sorfajtának a neve octasyllab. Hogyan írjuk át magyar sorrá a franciát? A problémával a Nyugat folyóirat nemzedéke szembesült először. Korábban is fordítottunk, de csak viszonylag szórványosan; ám a Nyugat korában felfedezték fel költőink a kortárs európai költészetet, és ezt a felfedezést szinte programszerűen fordítások útján végezték. Igazuk volt: az interpretáció legtermészetesebb módja ez, emellett csiszolja az anyanyelvet, az idegen nyelv ismeretet, és megismerteti a hazai közönséggel a világirodalmat, új kulturális lehetőségeket szabadít fel. Ez utóbbi adomány az újfajta verselés volt.
Milyen magyar sor lett volna alkalmas egy európai nyelv hangsúlyváltó vagy ütemhangsúlyos sorának reprezentálására? Nyilván a magyar sor, hiszen az szintén hangsúlyos. Biztosan többen meg is próbálták, aztán rémülten látták, hogy ez képtelenség, illetve komikus lenne, hiszen Baudelaire, Shelly vagy Góngora szövege így olyan, mintha Zrínyi, Petőfi vagy Tinódi írta volna. A magyar ütemhangsúlyos verselés túl erősen kötődött a nemzeti hagyományokhoz, a régi, illetve premodern magyar irodalmi karakterhez. A magyar soron kívül itt volt még számunkra az időmértékes verselés lehetősége, ez azonban épp olyan erősen kötődött az antik, görög-római költészethez és kultúrához, ahogy a hangsúlyos a magyarhoz. Kiderült, hogy a szerkezeti mintázatok kulturális mintázatokat asszociálnak. A századfordulón nyugatról hozzánk áramló szellemiség és kultúra számunkra új volt, tehát új szerkezeti motívumot termelt ki. Ez az új találmány az előző kettő (az ütemhangsúlyos és az időmértékes) hibridje lett: mindkettő engedett a maga normáiból, hogy együtt új normát állítsanak. Az ütemhangsúlyos magyar sor feladta a maga ütemeit, velük a viszonylag sok sormetszetet - ezek csak ott maradtak kötelezőek, ahol az eredeti nyelv sortípusa megkövetelte, pl. az alexandrin esetében. Az időmértékes pedig feladta a sorközben ringató tiszta verslábak követelményét - tökéletes időmérték csak sorzárlatoknál szükséges: hímzárlatnál az utolsó előtti szótag rövid (...ti x); nőzárlatnál az utolsó előtti szótag hosszú, az azelőtti pedig rövid (...ti tá x).
A magyar ütemhangsúlyos vers rímeinél elegendő a fonikus egyezés, hiszen a sorképző mozzanat ott mindig az ütem elején van - egy erős nyomatékú szótag, ez a határjelölő. Az új rendszerben a fonikus egyezés mellett a prozódiai is követelmény, hiszen a határjelölő itt a sorzárlat, innen retrográd módon képződik meg a sor - mindig visszafelé. Tehát az akárholra rím a ha bátor és a lapátol (ti tá x), de nem rím a megvárom vagy a nagy várrom (tá tá x), hiszen nem egyezik a prozódiai mintázatuk.
A nyugatosok fordítói tevékenysége tehát új versrendszerrel ajándékozott meg bennünket - ezt általában nyugat-európainak vagy rímes-időmértékesnek nevezik. A fordítási gyakorlat, az időmértékes és az ütemhangsúlyos mellé egy új, harmadik verselési lehetőséget fejlesztett ki, aztán az új rendszert már nemcsak fordításra, hanem eredeti művek írására is lehetett használni.
Az így írt fordítások és versek jórészt jambikus, illetve kvázi jambikus lejtésűek.
Jelen versünk sorai magyarra átírva, jambikus tendenciával tehát így festenek.
xx / xx / xx / ti x
azonban a strofikával foglalkozó résznél látszani fog, hogy kilenc szótaggal is dolgozhatunk, ha a zárlat nőrím:
xx / xx / xx / ti tá / x
b) Strofika
A vers timbre által vezérelt szerkezeti mintázata a francia hagyományban rondel néven állandósult. A
rondel a triolettel együtt a rondó formacsalád tagja. A többi rondóhoz hasonlóan két rímre épül, elemi csoportjai három atípusos magasabb csoportba és két tömbbe szerveződnek - az első tömb (a trubadúrok fronsának utódja), a 8. sorral zárul. A kétsoros refrén háromszor jelenik meg: kezdéskor a refrén két sora egyben az első elemi csoport, aztán a második atípusos nagyobb csoport zárásaként a 7-8. sorral, majd a második tömb (a trubadúrok caudájának utóda) és egyben az egész vers zárásaként már csak a félét, a kétsoros refrén első sorát találjuk.
A / jelek száma jelzi az egyes csoportok közötti határok mélységét - egy / jel a strofikai lábak, az elemi csoportok, kettő a magasabb csoportok határait mutatja, három / jel pedig a tömbhatárt. Azonos betűjel azonos rímet jelöl, még ha nagybetűről van is szó, ám a nagybetűs sor egyben refrénsor is.
AB / ba // ab / AB /// ab / baB
A 13. sor problémás: lehet, hogy három elemi eseményből álló strofikai lábat alkot a 11. és 12. pozícióval együtt - a fenti ábra ezt sugallja, de valószínűbb, hogy önálló elemi eseményként kerül a megelőző csoportokkal azonos hierarchikus szintre közvetlenül a cauda alá:
Versegész
Frons Cauda
Csoport Csoport Csoport 0
L L L L L L 0
AB ba ab AB ab ba B
Az ábrán a L a strofikai értelemben vett lábakat (tehát az elemi csoportokat) jelöli, a 0-k a 13. sor feletti üres helyeket - Frons és Cauda pedig már inkább csak ezeknek a kései nyomait - amennyiben a rondelt a cobla származékának tekintjük. Tekinthetjük annak, hiszen ez bizonyítható társairól: a szonettról, fatrasról, Hélinand-strófáról, a ballade oktáváiról stb.
2. A magyar változat számára szóba jöhető szerkezetek
Jambikus tendencia esetén
8A 8B / 8b 8a // 8a 8b / 8A 8B /// 8a 8b / 8b 8a // 8B mindenütt hímzárlat
9A 9B / 9b 9a // 9a 9b / 9A 9B /// 9a 9b / 9b 9a // 9B mindenütt nőzárlat
9A 8B / 8b 9a // 9a 8b / 9A 8B /// 9a 8b / 8b 9a // 8B hím- és nőzárlatok váltakozása
8A 9B / 9b 8a // 8a 9b / 8A 9B /// 8 9b / 9b 8a // 9B hím- és nőzárlatok váltakozása
trochaikus tendencia esetén
8A 8B / 8b 8a // 8a 8b / 8A 8B /// 8a 8b / 8b 8a // 8B mindenütt nőzárlat
9A 9B / 9b 9a // 9a 9b / 9A 9B /// 9a 9b / 9b 9a // 9B mindenütt hímzárlat
9A 8B / 8b 9a // 9a 8b / 9A 8B /// 9a 8b / 8b 9a // 8B hím- és nőzárlatok váltakozása
8A 9B / 9b 8a // 8a 9b / 8A 9B /// 8a 9b / 9b 8a // 9B hím- és nőzárlatok váltakozása
3. A választott szerkezet
Jambikus tendencia
8A 8B / 8b 8a // 8a 8b / 8A 8B /// 8a 8b / 8b 8a // 8B mindenütt hímzárlat
IV. A műfordítás
Először automatizáljuk a sortípust: tíz szótagos sorokat skandálunk először csak ti-tákkal:
ti tá, ti tá, ti tá, ti tá, x nőzárlat esetén
ti tá, ti tá, ti tá, ti tá hímzárlat esetén
A továbbiakban kövessük az első példa (Hegyháti Anett Yeats fordítása) módszerét. Vagy ne kövessük. Hiszen mindannyian mások vagyunk - nyilván az olvasónak lesznek ötletei, melyek saját alkatához igazítják ezeket a sablonokat, és amelyeket saját munkájával saját tapasztalatai adnak.
Nézzük, hogy alakult végül Jakab Fruzsina Charles D'Orléans fordítása. A vers legfontosabb sora, az összesen háromszor elhangzó 1, 7. és 13. refrénsor tökéletes jambusokkal ringat, és ez a többi kevésbé tökéletes ritmikájú sort is maga után húzza. Ne becsüljük le a zeneiséget, mert ez zsigeri dolog, nem ésszerű, hanem érezhető, nem kimondható, hanem megélhető - a költészet maga a kimondhatatlan és megfogalmazhatatlan terepe, nem intellektus, hanem indulat kérdése. Ahol végtelenül lehet beszélni, és magyarázkodni, az az epika. Itt kevés a hely, hát a költeménynek ökonomikusnak kell lennie, nincs hely okoskodásra - éljen a zene!
1. Ki? Mit? Hogyan? Kinek? Miért?
2. Múlt, jelen és mi jönni fog;
3. emlékeimre gondolok,
4. szívem gyorsan dobog ezért.
5. Jobban, mint eddig bármiért,
6. s mit megtudni nem akarok:
7. Ki? Mit? Hogyan? Kinek? Miért?
8. Múlt, jelen és mi jönni fog.
9. Az emberek kérnek: meséld
10. el, hogy lehetnénk boldogok.
11. Értsd, tanuld, mi fontos dolog;
12. tudásnak annyi már elég:
13. Ki? Mit? Hogyan, Kinek? Miért?