A kultúra fogalmának az értelmező kéziszótár három jelentést tulajdonít. Az első jelentés szerint a kultúra az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége, a művelődésnek valamely területe, illetve valamely népnél, valamely korszakban való megnyilvánulása. A civilizációval⁴ szembeállítva pedig, amely a technikai fejlettséget jelenti, a szellemi javak és a műveltség tartozik ide. A második jelentésben a kultúra egy személy művelt mivoltára vonatkozik. A harmadik jelentésben a kultúra valaminek a termesztését, illetve biológiai értelemben tenyészetet jelent.

Sokat segít a fogalom megértésében, ha megnézzük a szó etimológiáját. A kultúra fogalom a colore latin igéből származik, melynek jelentése művelni. A kifejezésről első írásos emlékünk Cato (i.e. 234-149) egyik művéből való, aki ezt a szót használja a földdel kapcsolatos megművelés értelmében. A „cultura agri” kifejezés az embert környező természet gondozását, ápolását, nemesítését jelenti. A kifejezés mai értelmű első lelőhelye Cicero Tusculanae dispitationes (Kr. e. I. század) művében található, aki a cultura animi – a lélek művelése kifejezést használja.

A kultúra fogalma a társadalomtudományok önmagukra találásával természetszerűleg kerül a különböző társadalomtudományi vizsgálódások körébe. Immár nem folyamatként értelmeződik, hanem valami olyan dologként, jelenségként magyarázzák, amely dolog, jelenség a társadalomban való lét egyik fontos velejárója, következménye, és értelmező valósága. Ez az értelmezés leginkább a kulturális antropológia különböző szerzőinek véleményét tükrözi, de a kultúra tanulmányozásához a szociológia, pszichológia és kommunikációelmélet bizonyos szerzői is fontos adalékokkal szolgáltak.

Az antropológiai megközelítés a kultúrára, mint egész életformára tekint. Edward Burnett Tylor definíciója szerint a kultúra olyan komplex egész, amely magában foglalja mindazt a tudást, képességet, hiedelmet, művészetet, morált (és még egy sor más képességet), amit az ember szocializációja során, mint egy társadalom tagja megszerez (1997, 108). 1952-ben Kroeber és Kluckhohn megnézték, hogy hány különböző definíció született a kultúra fogalmára addig az időpontig (Kroeber & Kulckhohn 1952 cit Niedermüller 1999). A szerzők a kultúra fogalmának 400 különböző meghatározását tekintették át. Ebből a számadatból is látszik, hogy attól függően, hogy honnan, milyen szempontból, milyen kutatási irányból, melyik diszciplína felől tekintünk a kultúrára, a meghatározás az ide tartozó jelenségek különbözőségeit veszi figyelembe.

Nézzünk néhány meghatározást, amelyek az elmúlt évek kultúra-kutatását meghatározták. Geert Hofstede a kultúrát a gondolkodás kollektív programozásaként értelmezi, Fons Trompenaars szerint a kultúra az a módszer, ahogyan az emberek egy csoportja megoldja a problémáit és eldönti dilemmát. Az előbb idézett szerzőpáros a kultúra összetevői felől határozza meg a kultúrát, meghatározásuk szerint a kultúra tehát explicit vagy implicit viselkedésmintákból áll, amelyeket szimbólumok közvetítenek. Clifford Geertz a kultúrát a szimbólumok felől írja le, véleménye szerint a „kultúra a szimbólumokban megtestesülő jelentések történetileg közvetített mintáit jelenti, a szimbolikus formákban kifejezett örökölt koncepciók azon rendszerét, amelynek segítségével az emberek kommunikálnak egymással, állandósítják és fejlesztik az élettel kapcsolatos tudásukat és attitűdjüket (Geertz 1997).

A társadalomtudományi megközelítések a kultúra fogalmát annak tág értelmében használják. Ebben az értelemben a kultúrához hozzátartoznak egy adott társadalom intézményei, értékei és tapasztalatai, amelyek a szimbólumokat, és a különböző megnyilatkozásai formákat kialakították. A kultúra fogalma így magában foglalja a szimbólumok, eljárások, értékek olyan halmazát, amely mely generációról generációra öröklődik (Niedermüller 1999 98-102). Az emberi kultúra csak közösségi létben létezhet: A másokkal való érintkezésben, kommunikációkban, visszacsatolásokban bontakoznak ki és maradnak fenn a kulturális jelenségek. A kultúra és a kommunikáció egymástól elválaszthatatlan, a kommunikáció a kultúra hordozója, és továbbörökítője.

A nemzetközi kultúrakutatásnak négy fő irányzata fejlődött ki, a különböző társadalmi, gazdasági, politikai és intellektuális összetevőktől függően (lásd 3. ábra). A „monocoltural studies” egy-egy nemzet jellemzőivel, leírásával foglalkozik. A „Cross national comparison” két, vagy több nemzet jellemzőit összehasonlító kutatás. Az „intercultural interaction” két vagy több kultúra találkozásait tanulmányozó terület. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi történik akkora, amikor különböző kultúrák (egyéni, csoport vagy nemzeti szinten) kapcsolatba kerülnek egymással. Itt az egyik leglényegesebb kutatási terület az egyén kulturális identitásának figyelembe vétele, hiszen azok a jellemzők (származás, nemzetiség), amelyek szerepet játszanak ezen identitás kialakításában, csak más kultúrák képviselőivel történő interakciók során kerül nyilvánvalóan a felszínre. A negyedik irányzat a „multiple cultures perspecitve”, azon komplex társadalmak kutatására irányul, ahol különböző nemzeti, vallási és kulturális identitással rendelkező emberek élnek egymás mellett, és ilyen szervezetekben is dolgoznak.

Feladatok
1. Az 1. számú mellékletben lévő ábrák értelmezésével fogalmazza meg véleményét a kultúráról!
2. Értelmezze az ábrákat, és mondja meg, hogy melyik ábra milyen kultúra fogalommal operál, mit fogalmaz meg a kultúráról?
3. Hofstede hagyma-modelljének (Melléklet 1. 1. ábra) magyarázata alapján keressen példákat az egyes rétegekre több, ön által ismert kultúrát említve. (Szimbólumok: jelképek, szavak, gesztusok, szólások; Hősök: valós vagy képzelt személyek (követendő magatartásmodell); Rítusok: viselkedési formák; Értékek, normák: mi a jó, mi a rossz? mit szabad, mit nem? )

A témához megnézhető filmek, akár bevezetésként, akár a téma után közös, vagy egyéni filmnézés keretében: Baraka; Bábel; A Tégla.