A tantárgy tanítása során arra kell törekedni, hogy a nyúltenyésztésben elért régi és új eredményeket és ismereteket a lehető legnagyobb mértékben átadjuk a tanulóknak. Az oktatás mellett azonban nagy hangsúlyt kell fektetni a diákok nevelésére is. Az általános nevelési célkitűzések mellet néhány olyan célt is meg kell fogalmazni, amely a szakma megszerettetését és a felelősségtudat kialakulását is szolgálja. A nyúl a nyúltenyésztés és tartás során kiszolgáltatott az emberrel szemben. Mindennapi élete függ az embertől. Éppen ezért a tanulók felelőssége is óriási. A gyakorlatok alkalmával célul kell kitűzni tehát, hogy a diákok megtapasztalják ennek a súlyát. A felelősség tudat nem csak a nyúltenyésztés során fontos, éppen ezért az itt megtapasztalt felelősség érzet visszaköszön az élet számos területén is. Cél továbbá annak tudatosítása a tanulókkal, hogy az állattartás és tenyésztés nem csak és kizárólag felelősség, hanem csodálatos kihívás is. Minden segítséget meg kell adni a diákoknak, a tanórákon és a gyakorlati foglalkozáson egyaránt, ahhoz, hogy ezeket a kihívásokat leküzdhessék. Így napjaink eredményorientált és kihívásokban gazdag világában is jobban megállják majd a helyüket tanulóink.

A tanítás-tanulás folyamatának eredményessége mindig attól függ, hogy kialakítottuk-e a tanulás megfelelő motívumait. Lényeges feladat tehát a diákok érdeklődésének felkeltése és a későbbiekben ennek a fenntartása az egész oktatási folyamat során. A motiváció ezeken túl még szerepet játszik a tanuló felkészítésében a tananyag befogadásához, feldolgozásához. Ezen a helyen érdemes felidézni Comeniusnak, a didaktika tudományos megalapítójának ide vonatkozó előírásait: „ Aki nem mutat kedvet a tanuláshoz, azt hiába tanítod mielőtt érdeklődést nem ébresztettél benne a tanulás iránt…”. „ Ne fogj a tanításba, mielőtt a tanulóval a tanulás örömét meg nem ízleltetted…Ne fogj a tanításba, mielőtt a tanulóban nincs meg a készség a tevékeny részvételre…”.

A tanulók elé tehát világos célokat kell kitűzni. Minden elméleti és gyakorlati órát az órán elérni kívánt célok meghatározásával kell kezdeni.

A pontosan meghatározott célok a tanárt is segítik az óra menetének irányításában. A tanár pontosan tudja, hogy az adott órán honnan hova akar eljutni és ezt a tanulók is könnyen tudják követni. A megértés szempontjából ez nagyon fontos, de nem elégséges eszköz. A tanárnak a célokat úgy kell meghatároznia, hogy azok teljesülésével a diákokban egy logikusan felépített rendszerré álljanak össze az egyes órákon hallott ismeretek.

A tanulók ismeretszerző tevékenységével kapcsolatos feladatok közé tartozik a tanuló megismertetése konkrét tényekkel, jelenségekkel, tárgyakkal, technológiai folyamatokkal. A tananyag feldolgozása során nagy segítséget jelenthet a tanulónak és a tanárnak egyaránt a már meglévő ismeretek felelevenítése, az egyes tantárgyak közötti- és tantárgyon belüli koncentráció. Eközben a tanuló felidézheti a már elsajátított ismereteket és összekapcsolhatja az órán tanult új anyaggal. Az ilyen módon előkészített órán nagyobb aktivitást remélhetünk a diákoktól, hiszen ők maguk is tevékeny részeseivé válnak az új anyag feldolgozásának.

Az új ismeretek elsajátításakor szintén használható a tantárgyon belüli- és tantárgyak közötti koncentráció. Itt azonban ügyelni kell az egyes állatfajoknál tanultak felidézése után a nyúltenyésztésben speciálisan jellemző vonások kiemelésére.

Minden órát a megszilárdításnak kell zárnia, még akkor is, ha az elméleti órán tanultakat később gyakorlati foglalkozáson is elmélyítjük. A megszilárdítás egyik legcélravezetőbb módja a problémafelvetés. A tanulókat konkrét gyakorlati problémák elé állítjuk, melyeket egyénileg vagy csoportosan kell megoldaniuk.

További feladat az oktatási folyamat során a rendszeres ellenőrzés és értékelés. A tanulók ismereteinek felmérése történhet a tanórákon és a gyakorlat helyszínén egyaránt. Ma már alapvető követelmény az, hogy a tanulót ne csak osztályzattal értékeljük, hanem szövegesen, személyre szabottan is. Az értékelésnek tartalmaznia kell az esetlegesen a diák által rosszul tudott részek kijavítását is. Ezt akár a többi tanulóval is elvégeztethetjük, így ezáltal is elmélyítjük a már meglévő tudást.

A nyúltenyésztés tantárgy elsajátítását szakképző iskoláinkban elméleti és gyakorlati oktatás keretében valósíthatjuk meg.

Az elméleti oktatás elsődleges feladata a nyúltenyésztésben alkalmazott termelési folyamatokkal és a termelésben alkalmazott technológiai eszközökkel összefüggő lényeges ismeretek megismertetése, valamint olyan jártasságok és készségek kialakítása, melyek segítségével az elméleti anyag könnyebben ültethető át a gyakorlatba.

A nyúltenyésztési gyakorlatok oktatása során is ismereteket adunk át, jártasságokat és készségeket fejlesztünk a tanulókban, azzal a különbséggel, hogy ezek a jártasságok és készségek a technológiai folyamatok végrehajtásával és a technológiai berendezések kezelésével vannak összefüggésben. A gyakorlati oktatás során az előzetes elméleti ismereteket a tanulók a gyakorlati munkavégzésben alkalmazzák és mélyítik el.

Az elméleti oktatásban a követelmények között elsősorban bizonyos ismeretszint megszerzését tűzöm ki célul. Kisebb mértékben szerepel a követelmények között a jártasság és készségszintek megléte. Ezzel szemben a tantárgy gyakorlati oktatása során elsősorban a jártasságok és készségek meglétére helyezem a hangsúlyt.

A nyúltenyésztés tantárgy elméleti óráin kialakítandó és fejlesztendő jártasságok és készségek a következők:

A tantárgy anyagát képező többi részt az ismeret szintjén kell tudniuk a tanulóknak.

Az általános tantervi utasítások a tantárgy egészére, a részletes pedig speciálisan az egyes tananyagrészekre vonatkoznak.

Az általános tantervi utasítás szól a nyúltenyésztés fontosságáról és annak gyorsütemű fejlődéséről. Ennek megfelelően szükséges a tankönyvben leírtakat kibővíteni vagy kijavítani az új ismeretekkel. A valóság megismeréséhez nélkülözhetetlenek a demonstrációs eszközök, (pl.: makett, diakép, stb.) valamint az elmélet és gyakorlat egysége. Ezek meglétét és kialakítását a szaktanár fontos feladataként írja elő az általános utasítás.

A részletes tantervi utasítások a tanterv legterjedelmesebb részét képezik. Ebben a tanár rengeteg segítséget kap a tananyag hatékony feldolgozására. A tantárgyat a 12. osztályban tanítják. A tanterv a nyúltenyésztés tananyagát 8 témára bontja. A részletes utasítást minden témára külön–külön adja meg.

A nyúltenyésztésre vonatkozó részletes tantervi utasítást a nyúlfajták témakörön keresztül vezetem le.

A jelentés és a napló beírása után a feleltetés következik. A feleltetés szóbeli értékeléssel zárul.

A motivációnál támaszkodhatunk azokra az ismeretekre, amit a diákok genetikából már megtanultak, erre épülhetnek a bevezető kérdéseink:

A motiváció módszere a beszélgetés, amit az előzetes ismeretek tesznek lehetővé.

Az új ismeret átadásakor figyelnünk kell arra, hogy a diákok tisztában legyenek a különböző hasznosítási típusok jellemzőivel, és azzal, hogy mire használjuk őket a leggyakrabban. Itt kell érdekességként megemlíteni a pannon fehér fajtát, amit a Kaposvári Egyetemen tenyésztettek ki, és azóta elismert, önálló fajtaként, már több díjat is kapott.

Szemléltetésként és megerősítésként a dia képek a legalkalmasabbak. Ha lehetőség van rá akár több képet is egymás mellé helyezhetünk, és ezen keresztül hívhatjuk fel a figyelmet különböző fontos jellegzetességekre (tömöttebb test, kisebb fülek, eltérő fejforma, stb.). Bemutathatunk összehasonlító táblázatokat is a különböző fajták termelési adatairól.

Mindezekhez diavetítőre, írásvetítőre esetleg projektorra van szükség. A képek kivetítésére alkalmas továbbá az episzkóp is.

Az új ismeret átadásakor alkalmazott módszer elsősorban a beszélgetés és a szemléltetés.

Megerősítésként gondolkodtató kérdéseket is feltehetünk, pl.:

A nyúltenyésztés tantárgy oktatása során, hasonlóan más tantárgyakhoz, különböző didaktikai feladatokat valósítunk meg. Ezek a didaktikai feladatok a következők: célkitűzés, új ismeret feldolgozás, megszilárdítás, alkalmazás, ellenőrzés, értékelés.

A célok pontos kitűzése az óra hatékonyságának megalapozója lehet. Nem csak a céltudatosság miatt fontos, bár ez is egy nagyon lényeges szempont. A célkitűzés nagyon lényeges motiváló hatással is rendelkezik. A nyúltenyésztés oktatásának hatékonysága szempontjából előnyös egy problémafelvetéssel kezdeni az órát. A probléma világítson rá az adott óra anyagára, és keltse fel a diákokban az érdeklődést. Például vegyünk két nyúltelepet. Az egyikben csak egyféle takarmányt alkalmaznak az egész állomány takarmányozására, míg a másik telepen többféle takarmányt használnak. Ez utóbbi telepen a hízó nyulak gyorsabban érik el a vágósúlyt, mitől van ez?

A probléma megbeszélése során a diákok ráhangolódnak az órára és az óra anyagára. Ez egyben motiválja is őket.

Az új ismeret feldolgozása deduktív módon történhet, kiindulva az előzetes ismeretekből. Mellette szól még az is, hogy az eljárás kevesebb időt vesz igénybe, mint az induktív módon történő ismeret feldolgozás. A részletes és az egyes állatfajok tanulása során a diákok tanultak a különböző tenyésztési eljárásokról, takarmányozási rendszerekről, állategészségügyi kérdésekről. A nyúltenyésztés tanítása során csak az állatfajra jellemző eljárásokról kell részletesen beszélni. Az egyes állatfajok esetében használt tenyésztési eljárásokból kiindulva eljutunk ahhoz a néhány fontos eljáráshoz, amit a nyúltenyésztésben használunk, így az általánosból eljutunk az egyedibe.

A feldolgozás hatékonysága a tanulók aktivitásától függ, amit a már megszerzett tudás alapossága határoz meg. Szilárd tudás birtokában, az új ismeretnek ilyen módon történő feldolgozása hatékonyabb, a nyúltenyésztésre jutó kevesebb óraszám mellett is.

Az egyes tananyagrész megszilárdítása konkrét gyakorlati példákon keresztül történhet. A tanulók így az anyag rögzítése mellett gyakorlatias szemléletet is kapnak. A rendszerezés, rögzítés, hasonlóan a célkitűzéshez, történhet problémafelvetéssel. Nyúltelep vezetője ként meg kell terveznie a termékenyítések ritmusát. A feladat a nyulak termékenyítése, fialása és elválasztása anyagrész megszilárdítását szolgálja. A probléma megoldásához a tanulóknak fel kell idézniük a nyúl szaporodásbiológiájával kapcsolatos ismereteiket is, így a tantárgyon belüli koncentráció is megvalósul.

A nyúltenyésztés tantárgy keretein belül tanult elméleti anyagokat a diákoknak egy gyakorlati napon, alkalmazói óra formájában gyakorolniuk is kell. A gyakorlaton a tanulók kis csoportokba osztva végzik el a nyúltelepen lévő napi munkákat. Erről gyakorlati naplót készítenek. Az így begyakorolt munkaműveletek sokkal jobban rögzülnek, és használható tudáshoz segítik a diákokat. A csoportok rotáció szerűen váltják egymást, így minden csoportnak minden műveletet jártasság vagy készség szintjén el kell sajátítani.

Az ellenőrzés és értékelés minden tanóra és gyakorlati óra szerves részét képezi. Ez történhet szóban és írásban egyaránt. A tanulók, aktuális tudásának felmérése érdekében minden órán felelnek. Egy-egy anyagrész, mint például az állategesség és állati jólét témakör, lezárásaként az óra első felében, kisdolgozat formájában adnak számot tudásukról. A nyúltenyésztés tantárgy lezárása ként, az utolsó órán záró dolgozatot írnak.

Napjaink pedagógusokkal szemben támasztott követelménye, hogy a tanulókat szóban is értékeljék. Ez az eljárás hozzájárulhat a jó tanár-diák kapcsolat kialakításához is. Fontos, hogy értékelésünkben ne csak a hibákat keressük, hanem megerősítést is adjunk tanulóinknak.