6. Összefoglalás

 
 
A média-használat kérdése közös társadalmi felelősség. Ennek résztvevői a család, az intézményes oktatás és nevelés, és a médiatartalmakért felelős társadalmi intézmények és a törvényhozás (vö Kósa 2007). A téma szempontjából legfontosabb most az oktatás és nevelés oldaláról érkező megoldások számbavétele. Nézzük, milyen háttérben kell ezeket a változtatásokat megvalósítani. Az Európai Unió oktatással foglalkozó munkacsoportja nyolc kulcskompetenciát határoz meg, melyeket a meghatározás szerint a kötelező oktatás-képzés során kell minden gyereknek elsajátítania. Az egyik ilyen kulcskompetencia a digitális kompetencia. A digitális kompetencia az elektronikus média magabiztos és kritikus alkalmazása a mindennapi élet minden szegmensében: munkatevékenységek során, szabadidőben és a mindennapi kommunikáció különböző területein (kapcsolattartás, telefonálás, internet-használat stb.) „Az IKT alkalmazásával kapcsolatos készségek a legalapvetőbb szinten a multimédiás technológiájú információk keresését, értékelését, tárolását, létrehozását, bemutatását és átadását, valamint az internetes kommunikációt és a hálózatokban való részvétel képességét foglalják magukban. Az informatika eszközei és módszerei nagymértékben támogathatják a személyre szabott, differenciált oktatás megvalósulását, sőt élvezetesebbé tehetik a tanulást.” (Kőrösné 2007) Az oktatáspolitika a kisgyerekekre vonatkozóan nagyon fontosnak és támogatandónak tartja az IKT használat minél korábbi életkorban történő fokozatos bevezetését. Ezt egyrészt az informatika tantárgy minél korábbi bevezetésével, másrészt a mozgókép és médiakultúra műveltségterület fejlesztésével gondolja megvalósítani. „Ez az audiovizuális írás-, olvasástudás alapjainak az elsajátítását és a kritikai médiatudatosság fejlesztését jelenti. A médianevelés olyan képesség- és személyiségfejlesztő eszközrendszer, amely szükséges ahhoz, hogy az állampolgárok az információrobbanás és a modern piacgazdaság korában ténylegesen tudjanak tájékozódni és választani. Mivel a média erősen meghatározza, hogyan gondolkodjunk a világ dolgairól, s hatása vetekszik a hagyományos szocializáció ágenseivel – a családéval és az iskoláéval –, a mozgókép- és médiaoktatás a demokráciára nevelésnek és olyan értékek elsajátításának az iskolája, mint a másság elfogadása, a kritikai gondolkodás vagy a tudatos választás képességének a fejlesztése.” – írja a NAT.
 
 
Az Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet (www.akti.hu) 2007-ben végzett kutatása is azt igazolta, hogy a médiaértéshez szükséges képességek fejleszthetők, és hogy erre a képességfejlesztésre szükség van. A vizsgálat keretében azt mérték fel, hogy a Médiatudor oktatási programban résztvevő gyerekeknek hogyan változott a médiával kapcsolatos tudása, véleménye. A főbb eredmények alapján egyértelműen az látszik, hogy a tudatos, megtervezett és jól véghezvitt médiaoktatás hatására fejlődött a programban résztvevő diákok média-tudatossága: felismerték a reklámokban a befolyásolásban betöltött szerepét. A kutatási adatok azt is igazolták, hogy nőtt az internettel rendelkező háztartások száma, a tinédzserek szabadidős tevékenységének nagy részét az „internetezés” tölti ki (közösségi oldalak, levelezés, chat, Youtube), közben csökken a TV nézéssel töltött órák száma. A kutatás egyik fontos eredménye, hogy arra is rámutatott, hogy nem igazán jellemző a szülői kontroll az internetes tevékenységgel kapcsolatban.
 
 
„Meggyőződésünk – írja Pratkanis és Aronson A rábeszélőgép című könyvük bevezetőjében – hogy a demokrácia túlélésének egyetlen esélye, ha az alábbi két feltétel egyszerre teljesül:
1. a rábeszélők megtanulják eljuttatni az üzenetüket az emberekhez, anélkül, hogy megsértenék az esélyegyenlőség és a tisztesség szabályait;
2. a választópolgárok eléggé felkészültek legyenek ahhoz, hogy biztonsággal megkülönböztessék az egyenes beszédet a csűrés-csavarástól, a becsületes versenyt a csalástól.
Ezért írtuk a rábeszélőgépet” (Aronson - Pratkanis 1992, 8-9)