Az intelligencia pontos definíciójának kérdése fekete felhőként dereng vizsgálatom egén. És ez az a pont, ahol a többszörös intelligencia elmélete elkezd eltérni a tradicionális nézőponttól. A klasszikus pszichometrikus nézet szerint, az intelligencia funkcionálisan az a képesség mellyel válaszokat tudunk adni intelligencia teszteken. A pontokból valamilyen alapvető képességre következtethetünk, ezt alátámasztják statisztikai technikák. Ezek a technikák összehasonlítják a különböző korú alanyok válaszait; a különböző korokban végzett különböző teszteken szerzett pontok közötti összefüggés alátámasztja azt az elképzelést, miszerint az intelligencia általános képessége, röviden csak g, nem változik sokat a korral, tapasztalattal vagy tanulással. Ez az egyén veleszületett képessége vagy tulajdonsága.

A többszörös intelligencia elmélete ehhez képest pluralizálja a tradicionális fogalmat. Az intelligenciák mindegyike egy számításra alkalmas kapacitás - ami valamilyen fajta információ feldolgozására hivatott - ami az emberi biológiából és pszichológiából származik. Az embereknek vannak bizonyos, sajátos intelligenciásaik, míg a patkányok, madarak és számítógépek is mind más más kapacitásokat helyeznek előtérbe. Egy intelligencia tartalmazza magában a probléma megoldó képességet és a teremtés képességét, hogy olyan termékeket tud valaki előállítani ami fontos valamelyik kulturális környezetben vagy közösségben. A probléma megoldó készségnek köszönhetően meg tudunk közelíteni egy szituációt amelyben egy cél elérésre törekszünk és megtalálhatjuk a megfelelő utat ahhoz a célhoz. Egy kulturális termék gyártása lehetővé teszi számunkra, hogy megörökítsünk vagy továbbadjunk tudást vagy, hogy kifejezzük következtetéseinket, meggyőződéseinket vagy érzéseinket. A megoldandó problémák terjedhetnek egy történethez tartozó befejezés írásától, a sakkban ellenfelünk következő lépésének előrelátásán át egészen egy paplan foltozásáig. A termékek lehetnek tudományos elméletek, zenei kompozíciók vagy sikeres politikai kampányok is. A TI elméletet az összes problémamegoldó képesség (skill) biológiai eredetének fényében rakjuk össze. Csak azokat a képességeket vesszük figyelembe, ami univerzálisan igaz az emberi fajra (ismét, különbözünk a patkányoktól, madaraktól, számítógépektől). De, még így is, a hajlandóság, hogy egy adott fajta probléma megoldásban részt vegyünk, párosul az adott terület kulturális tápláltságával. Példának ott a nyelv, ami egy univerzális képesség, megnyilvánulhat az egyik kultúrában írásban, ékesszólásként a másikban és egy anagrammákból és nyelvtörőkből álló titkos nyelvben a harmadikban. Tekintve a szükségességét, hogy olyan intelligenciákat választunk, melyek rendelkeznek biológiai gyökerekkel és értékkel egy vagy több kulturális keretben, mégis hogyan tudunk pontosan azonosítani egy intelligenciát?

Ahogy állítottam össze a listát, különböző forrásokból származó bizonyítékokat néztem át: ismereteket természetes fejlődésről és a tehetséges egyéneknél fellépő fejlődésről; információt az agyi sérülteknél történő kognitív készségek lebomlásáról (skills); különleges emberek, zsenik, tudósok és autista gyermekekről szóló tanulmányokat; adatokat(data) a kogníció fejlődéséről az évezdredek alatt; kultúrák közötti beszámolók a kognícióról; pszichológiai felmérésekről, beleértve a tesztek közötti összefüggések vizsgálatát; és pszichológiai gyakorlat kutatásokat, különösképpen az adatátvitel módjait és a feladatok közötti generalizációt. Csak azokat az intelligencia jelölteket választottam igazi, teljes értékű intelligenciáknak, melyek az kritériumok összességének, vagy legalább nagy többségének megfeleltek. Egy teljesebb diszkusszió minden egyes kritériumról és azon intelligenciákról melyeket kezdetben azonosítattam, megtalálható az Elme Keretei (Frames of Mind 1983b) című könyvben, különösképpen a 4. fejezetben. Abban az alapító könyvben arra is kitérek, hogy hogyan lehetne elméletemet megcáfolni és összehasonlítom a konkurens intelligencia elméletekkel. Ezen diszkussziók naprakészebb verziója megtalálható az Intelligencia Újragondolva (Intelligence Reframed 1999a) című könyvemben és a most következő fejezetekben.

Azon felül, hogy ki kell elégíteniük az imént említett kritériumokat, mindegyik intelligenciának rendelkeznie kell egy azonosítható központi cselekvéssel vagy cselekvési rendszerrel. Mint egy idegi alapon működő feldolgozó (computation) rendszer, mindegyik intelligenciát egy külső vagy egy belső információ váltja ki. Például, a zenei intelligencia egyik magja az érzékenység a hangmagasságok viszonyaira, és a nyelvi intelligencia egyik magja pedig az érzékenység egy nyelv hangtani elemeire.

Egy intelligenciának alkalmasnak kell lennie egy szimbólum rendszerben történő lekódolásra - egy a kultúra által kiöltött jelentés rendszer amely megragadja és közvetíti az információ fontos formáit. A nyelv, a képalkotás és a matematika csupán három olyan, szinte világszerte elterjedt szimbólumrendszer amelyek elengedhetetlenek az emberi túléléshez és termékenységhez (produktivitáshoz). Egy intelligencia és egy szimbólumrendszer közötti kapcsolat nem a véletlen műve. Valójában egy központi adatfeldolgozó kapacitás puszta létezése előrevetíti a tényleges vagy potenciális megalakulását egy olyan szimbólumrendszernek, amely kihasználja ezt a kapacitást. Mialatt elképzelhető, hogy egy intelligencia egy hozzá társuló szimbólumrendszer nélkül fejlődjön ki, meglehet, hogy az emberi intelligencia egyik elsődleges személyiségjegye egy ilyenfajta megtestesülés felé történő vonzódás.