Egy évtizednyi csend néha jó ötletnek tűnhet. 1983-ban publikáltam a többszörös intelligenciák (TI) elméletébe való bevezető könyvemet, a „Frames of Mind"-ot. Mivel a pszichológia tudományában kritikusan szemléltem az intelligenciákhoz köthető akkori nézeteket, pszichológustársaim körében is vitákra számíthattam. Nem is okoztak csalódást.

Felkészületlenül ért a pedagógusok hatalmas és többnyire pozitív reakciója az elméletről. Természetesen elégedett voltam a fogadtatások hallatán és ez ösztönzött arra, hogy belefogjak néhány a TI elmélet vonatkozásait vizsgáló projektbe. A TI modell oktatásba való bevezetésének számos kísérlete örömet okozott és alkalmanként meg is indított. Összességében véve, néhány a kritikákat érintő nyílt véleményem kivételével (Gardner, 1987b), nem beszéltem magával az elmélettel kapcsolatos új gondolatokról.

1993-ban az önként vállalt csend két módon is megtört. A kiadóm a „Frames of Mind" tízedik évfordulós kötetét publikálta, amelyhez egy rövid, reflektív bevezető esszével járultam hozzá. Ezzel párhuzamosan a kiadó publikálta a Multiple Intelligences: The Theory in Practice (1993c) című könyvet, amely néhány kísérletről szóló cikkek összességét veszi sorra a TI elméletének hajnalán, ezek a projektek leginkább a Harvard Project Zero munkatársainak közleményei, de leírásokat is tartalmaznak más TI kezdeményezőktől. A gyűjtemény lehetőséget teremtett arra, hogy megválaszoljam a TI elmélet ellen felhozott egyéb kritikákat, és nyilvánosan feleljek a leggyakrabban feltett kérdésekre.

A „Frames of Mind" kiadása utáni években több száz különböző értelmezést hallottam, olvastam, és láttam arról, hogy mi a TI elmélet és hogyan lehet az iskolában alkalmazni. Egészen mostanáig elégedett voltam azzal, hogy a TI elmélet önálló életbe kezdett. Amint ezt észrevettem, addigra már „gondolatgyűjteményeket" (ú.n. „meme"-eket) adtam közre a külvilágba, és hagynom kellett, hogy a „meme"-eket megálljanak a saját lábukon. De mégis, saját olvasmányaim és megfigyeléseim fényében, hiszem azt, hogy számomra eljött az ideje annak, hogy egy sor új és egyéni „meme"-et hozzak létre.

A fejezet második felében hét mítoszt tárgyalok, amelyek a TI elméletével kapcsolatosan jöttek létre és megpróbálkozom a feljegyzések helyesbítésével a hét kiegészítő „igazság" bemutatásán keresztül. Majd az esszé harmadik részében, reflektálva a TI vizsgálataim iskolai megfigyeléseire, három elsődleges módszert részletezek, amelyekkel az oktatás javítható a TI fényében.

A továbbiakban nem kívánom a TI elméletet elválasztani annak gyakorlatától. A „többszörös intelligenciák" teóriáként indultak, de szinte rögtön gyakorlati alkalmazásba kerültek. Az elmélet és gyakorlat közti kapcsolat befejezett, állandó és a legtöbb esetben produktív.