Mítosz #7

iDevice ikon Mítosz #7
Léteznek járulékos intelligenciák, mint a spirituális intelligencia vagy a humor intelligenciája.

iDevice ikon Realitás #7
Ezt a pontot még bővítenem kell.

iDevice ikon Megjegyzés
A fent említett okok miatt, bölcs dolognak gondoltam, ha nem kísérletezgetek a TI elmélet alapvető állításainak felülvizsgálatával azelőtt, hogy az 1983-as verziót vitatták volna. De manapság figyelmemet a lista lehetséges kiegészítéseinek irányába fordítottam. Hogyha ma újra kéne írnom a „Frames of Mind"-ot, hozzáadnék egy nyolcadik intelligenciát is: a környezeti intelligenciát. Úgy tűnik, hogy egy fontos intelligenciát gyakorol az az egyén, aki képes a növény- és állatvilágot könnyedén megismerni, a természet világában másféle következtéssel járó különbségeket tenni, és produktívan használni ezt a képességet (a vadászatban, a gazdálkodásban, és a biológiai tudományban), és ezt a fajta intelligenciát nem tartalmazza megfelelően a jelenlegi lista. Olyan személyek, mint Charles Darwin vagy E.O. Wilson a környezeti intelligenciát testesítik meg, és a fogyasztói kultúránkban a fiatalok (és mások) a környezeti intelligenciájukat használják ki, amikor megkülönböztetéseket tesznek autók, sportcipők és hajviseletek között.

Számos másodlagos forrásban olvastam, hogy létezik a spirituális intelligencia, és hogy ez valójában tőlem ered. Ez az állítás nem helyénvaló. Az igaz, hogy felkeltette az érdeklődésemet, hogy mit is értünk mélyebben „spiritualitás" és „spirituális egyén" kifejezések alatt. Vajon helyes-e vagy sem a „spiritualitást" hozzáadni az intelligenciák listájához; kétségtelenül megérdemli ez az emberi képesség, hogy vita tárgyát képezze, és hogy hiteles pszichológiai körökben tanulmányozzák. Jelenleg szívesebben beszélek egy lehetséges „egzisztenciális intelligenciáról" - egy intelligenciáról, amely kiterjed olyan emberi képességekre, melyek nagy kérdéseket fontolgatnak és vetnek fel.

Ha valaki a mítoszlista folytatására adná a fejét, egy ígéretes toldalék így hangozna: „A TI elméletre alapozva egyetlen oktatási megközelítés létezik".

Bízom abban, hogy világossá tettem azt, hogy nem helyeslem ezt a mítoszt. Ezzel szemben, a TI elmélet semmiféle módon nem egy oktatási előírás. Ma még mindig fennáll egy szakadék az elme működéséről és az oktatási alkalmazásokról szóló pszichológiai kijelentések között, egy ilyen szakadék különösen nyilvánvaló egy olyan elméletben, mely különösebb oktatási célzat nélkül jött volna létre. Ezért az oktatási tárgyalásokon mindig azt a pozíciót képviseltem, amelyek a legjobbak az oktatókra nézve, hogy sarkalljam azon TI elmélet tartalmak használatát, amelyekbe a teória beletartozik, vagy legalábbis bele kellene, hogy tartozzon.

Szemben azzal, amit eddig a teóriáról írtak, a TI elmélet nem foglal állást az irányadásban, a tehetséggondozás, az kereszttantervekben, egy iskolai nap tervében, a tanév hosszában vagy sok más az oktatást égető kérdésben. Támogatni próbáltam egyes gyakorlatba átültetett TI ambíciót, de a tanácsom általában visszatürközte a hagyományos kínai mondást, „Virágozzék száz virág". Gyakorta lepett meg és gyönyörködtetett néhány növénykezdemény illata - például egy „TI tanterv" használata abból a célból, hogy a különböző kultúrákból származó fiatalok közti kommunikációt elősegítse; vagy kulcsfontosságú elveket közvetítsen a biológiában vagy a társadalomtudományban a diákok által tervezett és színpadra vitt előadásokon keresztül.