Az intelligencia egyet jelent a tanulási stílussal, a kognitív stílussal vagy a munkastílussal.

A stílus fogalma egy általános megközelítést jelöl, melyet minden elképzelhető tartalomra az egyén egyenlően alkalmazhat. Ezzel szemben az intelligencia egyfajta képességet jelent az összetevői folyamatokkal együtt, amely berendezkedik a világban megtalálható specifikus tartalmakra (mint a zenei hangokra vagy a térbeli mintákra). Az általam használt fogalom szerint egy magas intelligenciájú személy egy olyasvalaki, akinek az átalakítói képessége igen hatékony egy adott információs és tartalmi formában. Például Judy zenei intelligenciája magas, mert könnyen megtanul új dallamokat. A térbeli intelligenciája alacsony, mert nehézségei akadnak egy ismeretlen térbeli viszonyok feldolgozásában és megismerésében.

Hogy az intelligencia és a stílus közti különbséget megvilágítsuk, figyeljük meg a következő ellentétet. Ha egy személy azt állítja, hogy reflektív vagy intuitív stílusú, ez a meghatározása feltételezi azt, hogy az egyén reflektív vagy intuitív lesz a tartalmak teljes skáláján, a nyelvtől a zenén át a szociális analízisig. Habár egy ilyen kijelentés empirikus feltevést tükröz, melyet szükséges lenne ténylegesen megvizsgálni. Előfordulhat olyan eset is, hogy az egyén reflektív a zenében, de nem sikerül reflektívnek maradnia egy olyan tárgykörben, amely matematikai gondolkodás követel meg; vagy hogy a személy intuitív a szociális tárgykörben, de kevésbé intuitív amikor matematikára vagy mechanikára kerül a sor.

Véleményem szerint, az intelligencia elgondolásomat és számos stíluskoncepciót szükséges lenne empirikusan stílusról stílusra kidolgozni. Nem feltételezhetjük azt, hogy a stílus ugyanazt jelenti Carl Jungnak, Jerome Kagannek, Tony Gregoricnak, Bernice McCarthynak és más stilisztikai terminológia megteremtőjének. Csekély hatásköre van annak a feltételezésnek, hogy egy személy, aki egy stílust képvisel egy miliőben vagy egy tartalomban, szükségszerűen ugyanezt fogja képviselni más tartalmakban.