A TI elmélet nem empirikus.

(Mítosz # 4 változata: A TI elmélet empirikus és megcáfolt)

A TI elmélet teljes egészében empirikus bizonyítékokra alapoz és felülvizsgálható más empirikus felismerések alapján.

Bárki, aki felveti a Mítosz #4-et, nem olvashatta a „Frames of Mind"-ot. A szó szoros értelmében empirikus tanulmányok százait taglaltam abban a könyvben, és valóságos intelligenciák kerültek azonosításra és ismertetésre empirikus megállapítások alapján. A „Frames of Mind"-ban leírt intelligenciák képviselték a legelkötelezettebb erőfeszítésemet aziránt, hogy azonosítsam a legapróbb szellemi képességeket, amelyek készségesen kifejtettek és kritikusan szemléltem.

Egy empirikus megalapozottságú elméletet sem állítottak fel időtállóan. Minden kijelentés kockázatot vállal az új megállapítások tükrében. Az elmúlt évtizedben összegyűjtöttem az empirikus bizonyítékokat és reflektáltam azokra, melyek szorosan köthetőek a TI elmélet 1983-as verziójának kijelentéseihez. Újdonsült bizonyítékokként szolgáltak a gyermeki „értelem elméletének" fejlődéséről írt munkák, valamint a szociális ítélőképesség elvesztéséről szóló patológiai tanulmányok az interperszonális intelligencia jelentősége és függetlensége tükrében. Ezzel szemben, a zenei és térbeli gondolkodás közti lehetséges összeköttetésekről tett megállapítások vezettek rá arra, hogy reflektáljak a korábban függetlennek vélt képességek közti lehetséges összefüggésekre. Más irányvonalú bizonyítékokat is lehetne említeni; a lényeges üzenet az, hogy a TI elmélet állandóan újrafogalmazódik az új kísérleti közegű vagy terepvizsgálati ismeretek miatt (lásd Mítosz #7).