Az intelligenciát működés közben kellene megvizsgálni, amikor az egyén egy produktív tevékenységet végez, amit egy kultúrában értékelnek. Általánosságban így is kellene a tanulásról és az alapos ismeretekről beszámolni. Nem tartom fontosnak azt, hogy a személyeket az alapján értékeljék, hogy milyen mértékben testesítik meg a „nyelvi" vagy a „testi-kinesztéziás" intelligenciát, egy ilyen gyakorlat valószínűleg új és szükségtelen irányvonalakat és elnevezéseket indukálna. Szülőként (és az oktatás támogatójaként) érdekelnek azok a gyakorlatok, melyek során a gyerekek intelligenciáját előhívják; különleges fiatalokról szóló beszámolónak kellene, hogy ez legyen a fókusza. Érdemes megjegyezni, hogy bizonyos célokból indokolt jelezni egy gyermek viszonylagos erősségét egy intelligencián belül és viszonylagos gyengeségét egy másikban. Habár annak érdekében kellene ezeket a leírásokat mozgósítani, hogy segítsük a diákokat, hogy jobban teljesítsenek az életszerű tevékenységekben, és talán hogy meg is mutassuk, hogy a rájuk vonatkozó egy-egy „címke" túl korainak vagy hibásnak bizonyult.