A TI elmélet olyannyira kitágítja az intelligenciáról alkotott elképzelést, hogy magában foglalja az összes pszichológiai fogalmat és ennél fogva érvényteleníti a kifejezés hasznosságát és a szokványos aljelentéseit.

Ez az állítás egyszerűen helytelen. Meglátásom szerint, az intelligencia sztenderd definíciója az, ami behatóan korlátozza a nézőpontunkat, úgy kezelve bizonyos iskolai teljesítményeket, mintha emberi képességek sorát tartalmazná, és a megvetettség érzése felé sodorja azokat, akik pszichometriailag nem bizonyulnak okosnak. Mi több elvetem a tehetség és az intelligencia megkülönböztetését, véleményem szerint, amit az anyanyelven „intelligenciának" hívunk csupán bizonyos „tehetségek" összességét jelenti a nyelvi és/vagy logikai-matematikai szférákban.

A TI elmélet az intellektusról, az emberi elme kognitív aspektusairól szól. Hiszem, hogy a félig független intelligenciák kezelése egy jóval fenntarthatóbb felfogást mutat be az emberi gondolkodásról, mint az az elképzelés, miszerint az intellektust egyetlen haranggörbével leírható.
Habár érdemes megjegyezni, hogy a TI elmélet mindenestre nem tesz arról említést, hogy az intellektus mögöttes tartalmaival foglalkozna. A TI elmélet nem szól és nem is színleli, hogy a személyiségről, az akaratról, az erkölcsösségről, a figyelemről, a motivációról és más pszichológiai fogalmakról szólna. Továbbá érdemes megjegyezni azt is, hogy a TI elmélet nem köthető bármilyen morál- és értékcsoporthoz. Egy intelligencia etikai és antiszociális tartalmakban is hasznosítható. Johann Wolfgang von Goethe, költő és drámaíró és Joseph Goebbels, náci propagandista is a német nyelv mestereinek számítottak, de milyen különbözőek is voltak a tartalmak, melyekben saját tehetségüket kamatoztathatták?!