Hitem szerint a társadalmunk három elfogultságtól szenved, melyeket én a következő becenevekkel illetek: „nyugatista" („Westist"),„tesztelő" („Testist") és „maximalista" („Bestist"). A nyugatista piedesztálra emeli a Szókratész korától érvényes úgynevezett nyugati értékeket. Számára fontos a logikai gondolkodás, a racionalitás, de ezek nem az egyedüli erények. A „tesztelő" pozitívan elfogult azokkal az emberi képességekkel vagy megközelítésekkel szemben, melyek ténylegesen tesztelhetőek, mérhetőek. Ha valami nem mérhető - mint ahogy az gyakran így van - akkor nem érdemli meg a tesztelő figyelmét. Úgy vélem, hogy az értékelés ennél sokkal szélesebb körű és jóval emberibb lehet, és hogy a pszichológusoknak sokkal kevesebb időt kellene az emberek osztályozásával tölteniük, és sokkal többet azzal, hogy segítsenek nekik.

A „maximalista"(„Bestist") -kifejezés egy gyéren leplezett hivatkozás David Halberstam 1972-es könyvére, A maximalista és a legokosabb-ra (The Bestist and the Brightest). Halberstam címe ironikusan azokra vonatkozott (többek közt a Harvard Egyetem oktatóira), akiket Washingtonba hívtak, hogy Kennedy elnöknek segítsenek, és közben elindították a vietnámi háborút. Szerintem az olyan vélemények, miszerint az egy adott problémára adható válaszok egy bizonyos megközelítéssel megadhatóak (ilyen a logikai-matematikai gondolkodás), rendkívül veszélyesek. Az intellektus kutatásának jelenlegi nézeteit más, átfogóbb nézetekkel kell összevegyíteni.

Az lenne a legfontosabb, hogy felismerjük és gondozzuk az összes emberi intelligenciát és azok összes kombinációját. Azért vagyunk mindannyian annyira különbözőek, mert intelligenciák különféle kombinációival rendelkezünk. Ha ezt felismerjük, jobb esélyeink lesznek arra, hogy világunk problémáival megbirkózzunk. Ha képesek lennénk mobilizálni az emberi képességek spektrumát, akkor az emberek jobban és kompetensebben éreznék magukat a bőrükben, s még az is lehet, hogy a világ közösségeihez kapcsolódva a közös jóért tenni hajlandóbbak lennének. Talán, ha mozgásba tudnánk hozni és - etikai értelemben - összesíteni tudnánk az összes emberi intelligenciát, akkor nagyobb esélye lenne a túlélésünknek a Földön, sőt, talán hozzájárulhatnánk a gyarapodásunkhoz.