2. A nyelv-és beszédfejlődés állomásai
A nyelvelsajátítás bonyolult és rejtélyes folyamatát számtalan tényező pl. a veleszületett biológiai adottságok, az észlelési agyi struktúrák, az ideglélektani érés, az eredendő szociális beállítódások, a nyelvi tapasztalatra épülő fejlődési folyamatok, a társas környezet és az interperszonális kapcsolatok stb. együttese alakítja.
A nyelvi/kommunikációs kompetencia kialakulása az anyanyelv fejlődésébe ágyazottan indul meg és szorosan összefügg a szocializáció folyamatával. A nyelvhasználat és a kommunikáció fogalmilag nem esik egybe a hétköznapi kommunikációban, de a nyelvi és a nem nyelvi kommunikáció gyakran együttjár, és mechanizmusaik szoros összefüggésben állnak más, megismerő folyamatokkal.pl. észlelés,emlékezet, viselkedés stb. Tehát amikor a nyelvet használjuk és/vagy kommunikálunk, akkor számos további képességünket is mozgósítjuk.
Mindez meglehetősen összetett és bonyolult feladat elé állítja a gyermeket. Meg kell tanulnia a fonológiai összetevőket (a hangok felismerését, majd artikulációját), a szemantikai összetevőket (a szavak jelentését és használatukat), a morfológiai összetevőket (a nyelv strukturális összetevőit:vagyis töveket és toldalékokat), a szintaktikai összetevőket (mondatstruktúrákat és mélyszerkezetüket), és a pragmatikát (a nyelv szociális interakcióban történő használatát)
Az anyanyelv elsajátítása, a kommunikáció és a beszéd kialakulása folyamatos és ugrásszerű fejlődésimenetekben zajlik, és egymást követő, megfordíthatatlan fejlődési szakaszokhoz kötött. A szakaszok univerzálisak, minden gyermekre jellemzőek– nem kötődnek földrajzi területekhez, nyelvekhez, nyelvtípusokhoz, vagy kultúrákhoz–, de azok kezdete, tartama, módosulása egyénenként változó lehet. Az egyes szakaszok sokszor észrevétlenül alakulnak át a következőbe illetve a megelőző és a rá következő periódus sajátosságai egymás mellett, egyidejűleg is megjelenhetnek.
(Kenesei 2004)