Az újszülött számos olyan készséggel rendelkezik, amely bizonyítottan nem a születést követő tapasztalatok eredménye, hanem az anyaméhben fejlődött és gyakorlódott be. Ezeket a jelenségeket a pre - és perinatális pszichológia vizsgálja. A vizsgálatok meggyőzően bizonyítják, hogy az emberi életoszthatatlan kontinuum, mely a fogantatással kezdődik és minden fejlődési fázisa egyaránt fontos. A magzat már számos területen kompetens. (Andrek 1997, Dornes 2002) Fejlett idegrendszerrel,érzékszervekkel, mozgással, érzelmi élettel, kongnícióval pl. tanulás, emlékezet, álom stb. rendelkezik.

Az anyaméh a folyamatos ingerek és interakciók helyszíne. A fejlődő magzat érzékenyen reagál az anya mentális állapotára, az anyai beszéd néhány fizikai jellemzőjére (ritmus, rezgésszám, intenzitás, hangmagasság stb.) prozódiai sajátosságára. A csecsemő a hangtani jelenségekből elsőként éppen ezeket a prozódiai jegyeket produkálja majd. Képes érzelmeket megélni pusztán a beszéd intonációján keresztül, valamint felismeri édesanyja hangját, sőt nemcsak passzívan befogadja az anyai beszéd jellegzetességeit, hanem gyakorolja is azokat a mozgásokat, melyek az újszülött korban a hangadáshoz szükségesek. A magzatnyelv tehát főként ritmikai prozódiai élményeken alapul.

A magzat már születés előtt komplex mozgás- és magatartásmintákkal rendelkezik. Mozgása egyfajta testbeszéd, mely önindította aktivitást, reaktív és interaktív viselkedést mutat. (Chamberlain1986) Az intrauterin környezetből jövő fenyegetés például gyakran vált ki reaktív viselkedést, védekező mozgástés nyugtalanságot. Ezeket az önregulációs magatartás, a kreatív coping (megküzdési stratégia) korai példáinak tekinthetjük. Az interaktív viselkedési formák egyik látványos bizonyítéka az ikrek kommunikációja, az ún. ’kedves ikrek’ esete. (Piontelli 2010). Az ikerbabák a méhen belül haptonóm kommunikációt, rituális (ismétlődő) játékokat folytatnak. Ez a belső kommunikációs ’tréning’ olyan előgyakorlatnak tekinthető, amely egy életen át fennmaradó különleges egymásra-hangolódási képességet alapoz meg.

A hazai modern pszichológiai irodalomban is megtalálhatók a magzat és az édesanya aktív kommunikációjáról beszámoló írások. (Hidas – Raffai - Vollner 2002) A kapcsolatanalízis eredményei arrais rávilágítanak, hogy az akusztikus ingerlés, a magzattal folytatott kommunikáció pozitívan befolyásolja az érzelmi fejlődést és a kötődési készséget.