A gyermeknyelv vizsgálata számos tudományterület (pszichológia, szociolingvisztika,kommunikációkutatás, nyelvtudomány, orvostudomány, pedagógia stb.) számára kedvelt kutatási terület. Részben azért, mert a gyermek nyelvi fejlődése rendkívül izgalmas és lenyűgöző, részben azért, mert a gyermeknyelv valóban egyfajta „kulcs” az emberi nyelv természetének és kialakulásának a megértéséhez.

A gyermeknyelv vizsgálata szorosan összefonódik az anyanyelv elsajátítás folyamatának tanulmányozásával. A folyamat bonyolult és sokoldalúan motivált. Nem válaszható el a gyermek általános fejlődésétől valamint nem függetleníthető a társadalmi közegtől. A gyermek a nyelvet kommunikatív viselkedés keretében tanulja meg.

A gyermeknyelvben többféle vonatkozásban kereshetünk rendszerszerűséget. Vizsgálhatjuk (Kas 2004):

• az egy adott időszakra jellemző nyelvállapot belső összefüggéseit pl. jelentésviszonyok, ragozási csoportok (paradigmák) feltérképezése, mondattani kölcsönös behelyettesíthetőség stb.
• Az egymás után következő fejlődési állapotok közti összefüggéseket pl. milyen változások történnek, és mik maradnak változatlanul a gyermek nyelvi mintájában egy fejlődési szakaszból a következőbe való áttéréskor vagy bizonyos idő elteltével.
• egy adott gyermeki nyelvállapot és a környezet által beszélt felnőtti nyelv, mint célnyelv közti összefüggéseket

1. ábra. A gyermeknyelvi kutatás néhány jellemző illeszkedése és célja a mai társadalomtudományokban (Pléh, 2006,119)