A nyelvelsajátítás az ember lélektanának egyik legrejtélyesebb jelensége. Két fő forrásaként a biológiai örökséget és a környezet szerepét tartjuk számon. A gyermeknyelvi kutatások arra keresik a választ, hogy miként jut a gyermek a nyelvi rendszer birtokába: teremti, utánozza vagy rekonstruálja a nyelvet.(Lengyel 1981) Magyarázatként több elmélet is született az ókortól napjainkig. Az alábbiakban csak a legelterjedtebbekre utalunk.

Tanuláselméletek, empirista (behaviorista, konstruktivista) magyarázatok szerint a gyermek tudata tabula rasa „üres lap”, ezért csupán a tapasztalás által, vagyis a környezet, a nevelés, a tanulás és az utánzás révén sajátíthatja el a különböző készségeket, köztük a nyelvet is. Bár nem tagadják, hogy a fejlődésnek vannak biológiai feltételei, a fejlődés során tapasztalható változások okait a külső környezetben jelölik meg és ennek jutalmazó, büntető, formáló szerepét hangsúlyozzák. A képviselői szerint pl. Skinner, Elkonyin, Miller, Dollard, Staats stb. a nyelv a tapasztalás eredményeként épül ki agyermek fejében. Nincs nyelvspecifikus agyi modul. A produktivitás korlátozott, és csak nagy mennyiségű tapasztalat leszűrése után lesz képes a gyermek az általánosításokra az elemenkénti tanulást követően. A tanuláselmélet képviselői a kezdeti behaviorista nézeteken túllépve ma már a konstruktivista elképzeléseket részesítik előnyben. A tabula rasa ideájával szemben a kompetens csecsemő jellemzőit hangsúlyozzák és számolnak a fejlődő idegrendszer jelentőségével is.

A nativista (innáta) magyarázatok. A nyelvelsajátítás folyamatában az öröklött, biológiai adottságokat hangsúlyozzák. Nem utasítják el teljesen a tapasztalat és a tanulás szerepét, de úgy vélik, hogy atapasztalatnak csak annyi a szerepe, hogy tartalommal megtöltse, illetve felélessze és aktivizálja atudás velünk született kereteit és formáit. Ennek eredménye lesz a különböző mentális képességek kibontakoztatása, így az anyanyelv elsajátítása is. A nativisták szerint az emberi tudás – legalábbis alapjaiban – velünk született, mai szóhasználattal genetikailag kódolt. Noam Chomsky (1957) generatív elmélete szerint a természetes nyelvek – felszíni különbségeik ellenére – mögöttes szerkezeti azonosságokat mutatnak. Közös magként magukba foglalnak egy univerzális nyelvtant, tehát egyetemes nyelvtani kategóriák (UG Univerzális Grammatika) léteznek és a nyelvek csak bizonyos paraméterekben különböznek. Minden gyermek egy „nyelvelsajátító készülékkel” (LAD LanguageAquisition Device) születik, mely arra van beprogramozva, hogy felismerje az univerzális nyelvtani szabályokat és a nyelvi paramétereket beállítsa. Ez a nyelvi modul nem függ egyéb kognitív vagy perceptuális folyamatoktól. A nativista modellek – melyet többek között Chomsky, Lenneberg, Mehler, Christope stb. is követett– a tanulásban az önfejlődésre, a szenzitív periódusra és a szelekciós folyamatokra helyezik a hangsúlyt.

Az interakcionalista elméletek a nativista és a tanuláselméleti magyarázatok között képeznek hidat. Az öröklés és a környezet szerepét egyaránt fontosnak tartják a nyelvelsajátítás folyamatában.

b) A kulturális szempontú interakcionalista magyarázatok a nyelvelsajátítást a kulturális tanulás egy fajtájának tekintik. A gyermekre, mint egy már meglévő nyelvhasználó csoport tagjáratekintenek. Hangsúlyozzák a nyelvtanulás szociális kontextusát, különösen azon társas tevékenységek szerepét, melyben a felnőtt és a gyermek együtt vagy egymásnak csinálnak valamit.pl. kukucs játék, fürdetési és elalvás előtti szertartások stb. Képviselőik pl. Vigotszkij, Bruner, Harkness, Nelson, Tomasselo stb. kommunikációt jelölik meg a nyelvi fejlődés motorjaként. Bruner (1983) meglátása szerint a társas tevékenységek egy„nyelvelsajátítást elősegítő rendszert" (LASS Language acquisition Support System) alkotnak, amely környezeti kiegészítése a nativisták által hangsúlyozott veleszületett, biológiai nyelvelsajátító készüléknek.

Az alábbi összefoglaló ábra a gyermeknyelv értelmezésének és vizsgálatának változásait demonstrálja.

2. ábra. Változások a gyermeknyelv iránti érdeklődés alakulásában (Pléh 2006, 753)

Szakasz	Gyermek szerepe	Környezet szerepe
klasszikus felfogás	aktív munka, született nyelvalkotás	csekély formáló erő
behaviorizmus	passzív	szokásrendező
Chomsky	aktív biológiai építkezés	jelentéktelen
kognitív elméletek	aktív, megismerés alapú	kategóriák alapját adja
szociális elméletek	társas világban építkező	tanító környezet