Csoma Gyula szerint „A tanítási (vagy oktatási) stratégia újabb keletű kifejezés. Jelentése magába foglalja a tanítás-tanulás feltételeinek reális számbavételét, a kitűzhető célok és követelmények megtervezését, valamint a célokhoz és a követelményekhez vezető utak megtervezését, megszervezését és bejárását. Tágabb és összetettebb tehát a tanítási eljárások vagy a módszerek fogalmánál, de ezeket magába foglalja, hiszen konkrét eljárásokat, módszereket tartalmaz. Mindeddig a hadtudomány és a politika tudománya használta a stratégia fogalmát. S hogy a didaktika átvette és a maga tartalmaival töltötte meg, annak legfőbb oka talán az, hogy egyre inkább szembesítenie kell a tanítás eszményi céljait a valóságos „erőviszonyokkal”. A tanítási stratégia mindig a valódi – s lehetőleg objektíven feltárt – lehetőségek és feltételek alapján kívánja meghatározni a tanítás konkrét céljait és feladatait, s mentesülni szeretne az illúzióktól. 3
Stratégia, módszer, eljárás – A pedagógiában – más tudományokhoz hasonlóan – időről időre megújulnak a taxonómiai viták. Manapság –többek között- a módszertan (didaktika) fogalma került a viták kereszttüzébe, amelyről évszázadokon keresztül azt tartották, hogy a ,,hogyan tanítsunk” kérdését öleli fel. A XX. század második felétől a didaktikán belül megkülönböztetik az oktatás folyamatát, az oktatás stratégiáját, az oktatás módszereit és eljárásait, a szervezeti formákat és szervezési módokat, illetve az oktatás eszközeit. E fogalmakat nap mit nap használjuk, de pedagógiában, illetve andragógiában történő értelmezésében nem igazán alakult ki konszenzus.
Az oktatás folyamata a legtágabb kategória, maga a pedagógiai célhoz vezető út, amelyet az oktató és a tanuló –legyen az gyermek, vagy felnőtt-együtt jár végig. A felnőttoktatásban életkortól, élethelyzettől, és tanulás kínálattól függően az oktató-tanuló együttműködés térben és időben ,,lazábban” valósul meg. Az oktatás folyamatába beleértendők a didaktikai feladatok: a célok megismerése, a motiválás, az előzetes ismeretek felidézése, az új ismeretek nyújtása, elemzése, feldolgozása, a következtetések levonása, rögzítése, a tanultak alkalmazása, a teljesítmény mérése, értékelése.
Szervezeti keret az iskolarendszerben az osztály, felnőttoktatásban a tanulmányokat együtt végzők és teljesítők csoportja egy olyanfajta ,,kényszerképződmény” , amelyben az egymásmellettiségből az idő folyamán strukturált, belső élettel, informális kapcsolatrendszerrel jellemezhető közösségek jönnek létre. Ennek szociometriai mérése és az eredmények felhasználása a pedagógiai folyamatban ma a pedagógiai gyakorlat szerves része.
Manapság az iskolarendszerű oktatásban az osztályok, csoportok létszáma általában 20-40 fő között csoportbontás esetén 12-16 fő körül van.
A szervezeti forma az iskolarendszerű oktatásban a tanítási óra, amely az általános és középiskolában és a felnőttképzésben egyaránt 45 perces, ettől csak az alternatív iskolák foglalkozási blokkjaiban térnek el. A tanítási órák napi, heti, vagy ciklusos rendjét órarendnek nevezzük.
Az iskolai tanítási órán kívüli szervezeti formák: a tanulmányi kirándulás, múzeumi, és könyvtári foglalkozások, a házi feladat, illetve a korrekció és tehetséggondozás különböző formái; míg az iskolarendszerű felnőttoktatásban az önálló feladatvégzés különböző formái, az intézménylátogatások, a terepgyakorlatok és a terepmunkák.
Szervezési módon vagy munkaformán a pedagógiában a frontális munkát, az egyéni munkát, a párban, vagy teamben végzett tanulást, a csoportmunkát értik. A stratégia sajátos célok elérésére szolgáló módszerek, eszközök, szervezési módok és formák olyan komplex rendszere, amely koherens elméleti alapokon nyugszik, sajátos szintaxissal (a végrehajtandó lépések meghatározásával és adott sorrendjével) rendelkezik és jellegzetes tanulási környezetben valósul meg.
Módszeren általában a célhoz vezető utat, eljárásokat értjük. A tanítási módszer a tananyag közvetítésének, a tanítási folyamatnak hogyanjára ad választ, a tanulás ,,gerjesztésének” és szabályozásának fő vonulatát határozza meg. Az oktatási folyamatnak állandó, ismétlődő összetevői, a tanár és a tanuló tevékenységének részei, amelyek különböző célok érdekében, eltérő stratégiákba szerveződve kerülnek alkalmazásra. A módszerek révén a tanulók konkrét gondolkodási és cselekvési feladatokat kapnak, annak érdekében, hogy ismereteket szerezzenek és alkalmazzanak, ezeket begyakorolják és jártasságokat szerezzenek, algoritmusok, sémák, sztereotípiák alakuljanak ki bennük az elvégzett feladatok kapcsán. A módszerek nem azonosak az oktatás legkisebb tovább már nem osztható elemeivel, amelyek a következők: eljárások, fogások, tevékenységelemek, tanítási készségek.
