Kulcsfogalmak
Kooperatív technikák:
A kooperatív technikák elnevezéssel a magyar pedagógiai szakirodalomban Horváth Attila (1994): Kooperatív technikák. Hatékonyság a nevelésben - könyvében találkozhatunk először. A kooperatív tanulás kapcsán a technikák kifejezést a Magyar értelmező kéziszótár alapján a 2. jelentést vehetjük alapul: „Magasabb rendű tevékenységhez szükséges mesterségbeli tudás, elsajátítható és fejleszthető készség.", amely valamely gyakorlati eljárásra, kivitelezésre vonatkozik (Juhász, Szőke, 1980.). A kooperatív tanulás - tanulásszervezés pedagógiájában ezt az együttműködő tanulás, valamint az együttműködő tanulásra történő felkészítés tudásaként, erre vonatkozó készségként értelmezhetjük. Mivel „a kooperativitás a hatékonyság egyik kulcsszava a modern társadalmakban." írja Horváth Attila, ennek értelmében nyugodtan mondhatjuk, hogy a tanárnak, a kooperatív tanulási folyamatok megszervezéséhez mesterségbeli tudásra, és megfelelő készségekre, kompetenciákra, gyakorlati eljárásokra (technikákra) van szüksége.
Gyermektanulmány
A gyermektanulmány ( mozgalom): pedológia, paidologia (gör. „gyermek"+"tan" szóból): a gyermekkel foglalkozó tudományok összessége.(Nagy, 1977) Alapjául a fiziológiai, biológiai, szociológiai ismeretek talaján kibontakozó gyermekpszichológia szolgált. Alapvető célja volt a mozgalomnak a nevelés revíziója, a gyermekközpontú pedagógiát hirdette, amely szerint a nevelőnek olyan helyzeteket kell teremteni, hogy segítségével a gyerekek egy életre szóló tapasztalatokat gyűjthessenek. Tanítójuk maga az élet, a természet, és a saját élményeik.
Csoport
„Társadalmi vonatkozásban egymással érintkező, eszmét cserélő, együttműködő tagokból álló egység." (Nagy, 1976) A csoport az egyéneknek olyan együttesei, amelyeket közös ismérvek jellemeznek, és közös célok, feladatok kötnek össze. A csoportokról szólva legtöbbször a kiscsoportokra gondolunk.
Kiscsoport
„Kiscsoportnak nevezzük azokat a csoportokat, amelyeknek tagjai olyan kis létszámúak, hogy egymást személyesen ismerik és egymással többé-kevésbé, szoros kapcsolatban vannak." (Andorka, 1997, 352.)
Kooperatív csoport (együttműködő csoport)
A kooperatív csoportokra jellemző a pozitív, egymást segítő kölcsönös függés a csoport tagjai között, egymás teljesítményének a figyelembevétele, megosztott a felelősség, együttműködés.
Együttműködés
Együttműködés (cooperátio) kooperálás (lat.) : 1.„együttműködés, közreműködés, összedolgozás 2. segítség, támogatás, 3. szövetkezés (Bakos, 1967, 392. o.) A kooperatív jelzőt a magyar nyelvben nehézkesen ragozható együttműködő szó helyett használjuk, mely jelentése: „az a cselekvés, tény, hogy valaki, valami közösen összhangban tevékenykedik." (Bakos, 1979. 459. o.) „Az együttműködés együttes munkálkodást jelent. Ideális esetben az együttműködés egyenrangú partnerek közt jön létre, akik közös cél elérésén munkálkodnak. A célt vagy maguk a résztvevők fogalmazzák meg, vagy kívülről tűzik eléjük. Az együttműködő partnereknek saját elgondolásaik, érdekeik és igényeik vannak, és mindezt magukkal tudják hozni a csoportba. De mások elgondolásait, érdekeit és igényeit is figyelembe tudják venni, és kompromisszumokat tudnak kötni. Az együttműködés folyamat, amelyet az embereknek mindig újból és újból végig kell csinálniuk, hogy olyan eredményre jussanak, amelyet az egyes ember egyedül nem érhet el." (Jamie Walker, 1995. 112. o.)
Szociális tanulás
A szociális tanulás a szocializáció folyamatában értelmezhető, amelyben az egyének olyan tudásra, képességekre és állapotokra tesznek szert, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy különböző csoportoknak és a társadalomnak többé-kevésbé hasznos tagjaivá váljanak. A szocializációt tehát felfoghatjuk úgy is, mint a személyiség fejlődésének társadalmi vetületét.
Kooperatív tanulás
„Együttes munkálkodás a közös cél érdekében. Összehangolt tevékenység, amely során kölcsönös a hatás pszichikai, szociális és intellektuális készségek fejlődésében egyaránt." (Horváth, 1994. 17. )„Kölcsönös pozitív függést jelent, amely kibontható a közös célokból, a célok kölcsönös függéséből, az eredményből, a jutalom, a siker egyént, csoportot egyaránt gazdagító értékéből, az eredmény, a jutalom függéséből (Bárdossy, 1999. 20-21. o.) A folyamatban párhuzamos interakció folyik, érvényesül az építő egymásrautaltság, az egyéni felelősség és az egyenlő arányú részvétel.
Kooperatív paradigma
A kooperatív paradigma „lényegét a kooperatív alapelvekre épülő struktúrák adják. Ezek az alapelvek képezik a paradigma szabályrendszerét, az elmúlt évtizedekben kifejlesztett kooperatív struktúrák/módszerek képviselik a paradigmatikus példákat, vagy másképpen fogalmazva a tanulásszervezés kooperatív mintaértékeit. A kooperatív paradigma megőrzi a pedagógus alkotói szabadságát, ugyanis kimondja, hogy bármely tanulásszervezési struktúra, legyen akár teljesen független fejlesztés a kooperatív műhelyektől, ha érvényesülnek benne a kooperatív alapelvek, akkor együttműködésre épülőnek, kooperatívnak tekinthető." (Arató, http://nevtud.btk.pte.hu/menu/83/80).
Reformpedagógiai
A reformpedagógia gyermekközpontú megújítására törekvő új pedagógiai gondolkodás és nevelési gyakorlat, (mozgalom), amely a hagyományos pedagógia megújítására, átalakítására törekszik, elsősorban Európában és az Egyesült Államokban kibontakozó pedagógiai irányzatok és koncepciók összefoglaló elnevezése. A reformpedagógia fogalma tágabb értelemben a pedagógiai elmélet és gyakorlat folyamatos kritikai reflexióját és revízióját jelenti.
Inkluzív (befogadó) környezet
Az inkluzív (befogadó) környezet azt jelenti, hogy a nevelési térben résztvevő valamennyi személy (tanárok, diákok, szülők) a kölcsönös együttműködés szellemében megismerik, értékként fogadják el és építenek az egyéni különbségekre. Olyan környezet, ahol minden egyén a legtöbbet tudja kihozni magából, amelyben az együttműködés alapelvei mentén kialakított differenciáló és kooperáló tanulásszervezés folyik, elősegítve a hatékonyságot, eredményességet, méltányosságot, és a konfliktusmentes, demokratikus együttműködést. A kooperatív tanulás tanulásszervezési kerete is akár az (Varga, 2006)
„Positive interdependence" (pozitív egymásrautaltság)
Ez az angolszász kifejezés a magyar szakirodalomban Horváth Attila (Horváth, 1994, 17. o.) könyvében szerepelt először. (Vö: Johnson, D. W.-Johnson, R.T.-Holubec, ED: Coopration in the Classroom. Edina, Interaction Book Company, 1990. ) Célja az ösztönző egymásrautaltság kialakítása. A kooperatív tanulási szituációban az interakciót pozitív célú kölcsönös függőség jellemzi, egyéni felelősségre-vonhatósággal.
Csoportidentitás
A csoportidentitás valamilyen csoporthoz való tartozás. A saját csoporttal való azonosulás, a csoport céljainak feltétlen elfogadása. „Ezen csoportok norma- és értékrendjével, elvárásaival különböző mértékben azonosulunk. Ez cselekvő egyetértést is jelent, ezek szerint a normák, minták szerint viselkedünk, cselekszünk, beépülnek személyiségünkbe. Szociális interakció
Interakció az angol nyelvből átvett jövevényszó, jelentése: kölcsönhatás (Országh, 1992.), kölcsönös viszony. A szociális interakció arra a tevékenységre utal, amikor társadalomban élő egyének kommunikációs céllal lépnek egymással közvetlen szemtől szembeni kapcsolatba. Az interakciók ilyen megközelítésének lényeges mozzanata annak felismerése, hogy az érintkezést társas konszenzusok, kölcsönös (például szerep) elvárások szabályozzák, és megfordítva, ezen társas interakciók során sajátítják el, osztják meg egymással illetve alakítják az egyének közös társadalmi valóságukat.
Csoportdinamika
A dinamika görög eredetű szó, erőt jelent. A csoportdinamika kifejezés a csoportban ható erőkre utal, és annak kutatásaival foglalkozik, hogy mily módon változnak az emberek (viselkedésük) a csoport hatására, vagy állnak ellent azoknak. „Ezek a változások a csoporttagok egymás közti kapcsolatainak erőviszonyaiban valósulnak meg. Eszerint léteznek olyan, az együttességből fakadó sajátos késztetések, amelyek az emberi együttesből együttműködő csoportot formálnak. Kibontakoznak olyan, a csoportéletből eredő többlethatások, amelyek kölcsönösen befolyásolják a résztvevők személyiségét. E csoportfolyamatok szabályszerű menetében kibontakozó feszültségeket, az erők összecsapását és sajátos megjelenési formáit nevezzük csoportdinamikának." (Bagdy, Telkes, 1988.)
Kompetenciák
Kompetencia: latin eredetű szó. Alkalmasságot és ügyességet jelent. Alapvetően értelmi (kognitív) alapú tulajdonság, de fontos szerepet játszanak benne motivációs elemek, képességek, egyéb emocionális tényezők. Felkészültség, amely alkalmassá tesz arra, hogy különböző helyzetekben hatékonyan cselekedjünk. Ismeretek, általános és specifikus képességek, készségek, motívumok és attitűdök együttese, amely segít a komplex feladatok adott kontextusban történő sikeres megoldására.
Szociális kompetencia
A szociális kompetencia egy értékskálán mozog, amelyen megtalálhatóak az antiszociális, a lojális és a „proszociális" értékek egyaránt. Az antiszociális értékek szerint élő egyén az önérdeket mindenek fölé helyező, jogrendet, az elfogadott társadalmi normákat megszegő, esetleg erkölcstelen értékeket képvisel. A lojális magatartásra jellemző az, hogy az egyén, azért hogy a szankciókat elkerülje, vagy az egyensúlyt megteremtse, anélkül, hogy elfogadná azokat, a sajátjától eltérő értékrendet is képvisel a saját értékrendje mellett. A proszociális egyénre jellemző a másik fél érdekeit is figyelembevevő, önzetlen, segítő magatartás, aki társadalmi normáknak igyekszik megfelelni, aki az együttműködéshez nélkülözhetetlen szociális képességekkel, segítőkészséggel, empátiával, toleranciával, rendelkezik. (Nagy, 2000.)
Tanári kompetencia
A tanári kompetenciák a tudás, nézetek és gyakorlati készségek ötvözetei, amelyek lehetővé teszik, hogy a pedagógus egy adott területen sikeresen elláthassa feladatát. A gyakorlati pedagógiai tudás olyan alapos tudás, amelyet a pedagógusok maguk alakítanak ki, s amely lehetővé teszi számukra a pedagógiai problémák felismerését, meghatározását, lehetséges megoldásaik előrelátását és végül megoldásukat, azaz, a gyakorlatra ténylegesen ható tudás.
Kooperatív módszerek
A kooperatív módszerek az együttműködő tanulás csoporton belüli és csoportok közötti eszközei, amelyeket vagy tanári irányítással vagy fejlettebb szinten önállóan alkalmaznak a tanulók.
Visszacsatolás/visszajelzés
„A visszacsatolás a szabályozási folyamatok egyik leglényegesebb, legáltalánosabb törvénye [...]. A visszacsatolás a szabályozási rendszerben végbemenő fordított információs folyamat, azaz a rendszer irányító eleme által az irányított elemről szerzett információ. [...] Ezt a visszacsatolás eredményeként szerzett információt azután felhasználják a szabályozási folyamat korrekciójára, a szabályozott elem állapotának a szükséges irányba történő megváltoztatására." Ez a tanulási/tanítási folyamatban azt jelenti: hogy „a tanulók tanulási tevékenységét rendszeresen ellenőrizzük; tájékoztatjuk őket feladatmegoldásaik helyességéről". (Nagy, 1979. 459. o.)
Fejlesztő értékelés
„A fejlesztő értékelés nem más, mint a tanulók fejlődésének, interaktív módon történő értékelése, amely az értékelési szempontok meghatározásával, előrevetíti a tanulási célokat, ezáltal folyamatosan követi és támogatja a tanulási folyamatot, a tanulást ahhoz igazítja." (OECD CERI, 2005) Nem csupán az ismeretek reproduktív számonkérésére szolgál, hanem lehetőséget teremt a fejlesztendő kompetenciák kiművelésére is. „Az új paradigmát vallók szerint a fejlesztendő értékelés arra szolgál, hogy megállapítsa a tanuló fejlődését, és értelmezze a tanulási szükségleteit, és ehhez igazítsa a tanulást, lényege maga a fejlődés támogatása, önértékelés, az énkép, a metakognníció fejlesztése, támogatása." „A tanári célok helyett a tanulói eredményeknek kell irányítaniuk a tervezést - azt követeli a pedagógustól, hogy a teljesítményre vonatkozó követelményeket a tanítási és tanulási folyamat elején és ne a végén határozza meg." (Lénárd, Rapos, 2009)
A kooperatív technikák elnevezéssel a magyar pedagógiai szakirodalomban Horváth Attila (1994): Kooperatív technikák. Hatékonyság a nevelésben - könyvében találkozhatunk először. A kooperatív tanulás kapcsán a technikák kifejezést a Magyar értelmező kéziszótár alapján a 2. jelentést vehetjük alapul: „Magasabb rendű tevékenységhez szükséges mesterségbeli tudás, elsajátítható és fejleszthető készség.", amely valamely gyakorlati eljárásra, kivitelezésre vonatkozik (Juhász, Szőke, 1980.). A kooperatív tanulás - tanulásszervezés pedagógiájában ezt az együttműködő tanulás, valamint az együttműködő tanulásra történő felkészítés tudásaként, erre vonatkozó készségként értelmezhetjük. Mivel „a kooperativitás a hatékonyság egyik kulcsszava a modern társadalmakban." írja Horváth Attila, ennek értelmében nyugodtan mondhatjuk, hogy a tanárnak, a kooperatív tanulási folyamatok megszervezéséhez mesterségbeli tudásra, és megfelelő készségekre, kompetenciákra, gyakorlati eljárásokra (technikákra) van szüksége.
Gyermektanulmány
A gyermektanulmány ( mozgalom): pedológia, paidologia (gör. „gyermek"+"tan" szóból): a gyermekkel foglalkozó tudományok összessége.(Nagy, 1977) Alapjául a fiziológiai, biológiai, szociológiai ismeretek talaján kibontakozó gyermekpszichológia szolgált. Alapvető célja volt a mozgalomnak a nevelés revíziója, a gyermekközpontú pedagógiát hirdette, amely szerint a nevelőnek olyan helyzeteket kell teremteni, hogy segítségével a gyerekek egy életre szóló tapasztalatokat gyűjthessenek. Tanítójuk maga az élet, a természet, és a saját élményeik.
Csoport
„Társadalmi vonatkozásban egymással érintkező, eszmét cserélő, együttműködő tagokból álló egység." (Nagy, 1976) A csoport az egyéneknek olyan együttesei, amelyeket közös ismérvek jellemeznek, és közös célok, feladatok kötnek össze. A csoportokról szólva legtöbbször a kiscsoportokra gondolunk.
Kiscsoport
„Kiscsoportnak nevezzük azokat a csoportokat, amelyeknek tagjai olyan kis létszámúak, hogy egymást személyesen ismerik és egymással többé-kevésbé, szoros kapcsolatban vannak." (Andorka, 1997, 352.)
Kooperatív csoport (együttműködő csoport)
A kooperatív csoportokra jellemző a pozitív, egymást segítő kölcsönös függés a csoport tagjai között, egymás teljesítményének a figyelembevétele, megosztott a felelősség, együttműködés.
Együttműködés
Együttműködés (cooperátio) kooperálás (lat.) : 1.„együttműködés, közreműködés, összedolgozás 2. segítség, támogatás, 3. szövetkezés (Bakos, 1967, 392. o.) A kooperatív jelzőt a magyar nyelvben nehézkesen ragozható együttműködő szó helyett használjuk, mely jelentése: „az a cselekvés, tény, hogy valaki, valami közösen összhangban tevékenykedik." (Bakos, 1979. 459. o.) „Az együttműködés együttes munkálkodást jelent. Ideális esetben az együttműködés egyenrangú partnerek közt jön létre, akik közös cél elérésén munkálkodnak. A célt vagy maguk a résztvevők fogalmazzák meg, vagy kívülről tűzik eléjük. Az együttműködő partnereknek saját elgondolásaik, érdekeik és igényeik vannak, és mindezt magukkal tudják hozni a csoportba. De mások elgondolásait, érdekeit és igényeit is figyelembe tudják venni, és kompromisszumokat tudnak kötni. Az együttműködés folyamat, amelyet az embereknek mindig újból és újból végig kell csinálniuk, hogy olyan eredményre jussanak, amelyet az egyes ember egyedül nem érhet el." (Jamie Walker, 1995. 112. o.)
Szociális tanulás
A szociális tanulás a szocializáció folyamatában értelmezhető, amelyben az egyének olyan tudásra, képességekre és állapotokra tesznek szert, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy különböző csoportoknak és a társadalomnak többé-kevésbé hasznos tagjaivá váljanak. A szocializációt tehát felfoghatjuk úgy is, mint a személyiség fejlődésének társadalmi vetületét.
Kooperatív tanulás
„Együttes munkálkodás a közös cél érdekében. Összehangolt tevékenység, amely során kölcsönös a hatás pszichikai, szociális és intellektuális készségek fejlődésében egyaránt." (Horváth, 1994. 17. )„Kölcsönös pozitív függést jelent, amely kibontható a közös célokból, a célok kölcsönös függéséből, az eredményből, a jutalom, a siker egyént, csoportot egyaránt gazdagító értékéből, az eredmény, a jutalom függéséből (Bárdossy, 1999. 20-21. o.) A folyamatban párhuzamos interakció folyik, érvényesül az építő egymásrautaltság, az egyéni felelősség és az egyenlő arányú részvétel.
Kooperatív paradigma
A kooperatív paradigma „lényegét a kooperatív alapelvekre épülő struktúrák adják. Ezek az alapelvek képezik a paradigma szabályrendszerét, az elmúlt évtizedekben kifejlesztett kooperatív struktúrák/módszerek képviselik a paradigmatikus példákat, vagy másképpen fogalmazva a tanulásszervezés kooperatív mintaértékeit. A kooperatív paradigma megőrzi a pedagógus alkotói szabadságát, ugyanis kimondja, hogy bármely tanulásszervezési struktúra, legyen akár teljesen független fejlesztés a kooperatív műhelyektől, ha érvényesülnek benne a kooperatív alapelvek, akkor együttműködésre épülőnek, kooperatívnak tekinthető." (Arató, http://nevtud.btk.pte.hu/menu/83/80).
Reformpedagógiai
A reformpedagógia gyermekközpontú megújítására törekvő új pedagógiai gondolkodás és nevelési gyakorlat, (mozgalom), amely a hagyományos pedagógia megújítására, átalakítására törekszik, elsősorban Európában és az Egyesült Államokban kibontakozó pedagógiai irányzatok és koncepciók összefoglaló elnevezése. A reformpedagógia fogalma tágabb értelemben a pedagógiai elmélet és gyakorlat folyamatos kritikai reflexióját és revízióját jelenti.
Inkluzív (befogadó) környezet
Az inkluzív (befogadó) környezet azt jelenti, hogy a nevelési térben résztvevő valamennyi személy (tanárok, diákok, szülők) a kölcsönös együttműködés szellemében megismerik, értékként fogadják el és építenek az egyéni különbségekre. Olyan környezet, ahol minden egyén a legtöbbet tudja kihozni magából, amelyben az együttműködés alapelvei mentén kialakított differenciáló és kooperáló tanulásszervezés folyik, elősegítve a hatékonyságot, eredményességet, méltányosságot, és a konfliktusmentes, demokratikus együttműködést. A kooperatív tanulás tanulásszervezési kerete is akár az (Varga, 2006)
„Positive interdependence" (pozitív egymásrautaltság)
Ez az angolszász kifejezés a magyar szakirodalomban Horváth Attila (Horváth, 1994, 17. o.) könyvében szerepelt először. (Vö: Johnson, D. W.-Johnson, R.T.-Holubec, ED: Coopration in the Classroom. Edina, Interaction Book Company, 1990. ) Célja az ösztönző egymásrautaltság kialakítása. A kooperatív tanulási szituációban az interakciót pozitív célú kölcsönös függőség jellemzi, egyéni felelősségre-vonhatósággal.
Csoportidentitás
A csoportidentitás valamilyen csoporthoz való tartozás. A saját csoporttal való azonosulás, a csoport céljainak feltétlen elfogadása. „Ezen csoportok norma- és értékrendjével, elvárásaival különböző mértékben azonosulunk. Ez cselekvő egyetértést is jelent, ezek szerint a normák, minták szerint viselkedünk, cselekszünk, beépülnek személyiségünkbe. Szociális interakció
Interakció az angol nyelvből átvett jövevényszó, jelentése: kölcsönhatás (Országh, 1992.), kölcsönös viszony. A szociális interakció arra a tevékenységre utal, amikor társadalomban élő egyének kommunikációs céllal lépnek egymással közvetlen szemtől szembeni kapcsolatba. Az interakciók ilyen megközelítésének lényeges mozzanata annak felismerése, hogy az érintkezést társas konszenzusok, kölcsönös (például szerep) elvárások szabályozzák, és megfordítva, ezen társas interakciók során sajátítják el, osztják meg egymással illetve alakítják az egyének közös társadalmi valóságukat.
Csoportdinamika
A dinamika görög eredetű szó, erőt jelent. A csoportdinamika kifejezés a csoportban ható erőkre utal, és annak kutatásaival foglalkozik, hogy mily módon változnak az emberek (viselkedésük) a csoport hatására, vagy állnak ellent azoknak. „Ezek a változások a csoporttagok egymás közti kapcsolatainak erőviszonyaiban valósulnak meg. Eszerint léteznek olyan, az együttességből fakadó sajátos késztetések, amelyek az emberi együttesből együttműködő csoportot formálnak. Kibontakoznak olyan, a csoportéletből eredő többlethatások, amelyek kölcsönösen befolyásolják a résztvevők személyiségét. E csoportfolyamatok szabályszerű menetében kibontakozó feszültségeket, az erők összecsapását és sajátos megjelenési formáit nevezzük csoportdinamikának." (Bagdy, Telkes, 1988.)
Kompetenciák
Kompetencia: latin eredetű szó. Alkalmasságot és ügyességet jelent. Alapvetően értelmi (kognitív) alapú tulajdonság, de fontos szerepet játszanak benne motivációs elemek, képességek, egyéb emocionális tényezők. Felkészültség, amely alkalmassá tesz arra, hogy különböző helyzetekben hatékonyan cselekedjünk. Ismeretek, általános és specifikus képességek, készségek, motívumok és attitűdök együttese, amely segít a komplex feladatok adott kontextusban történő sikeres megoldására.
Szociális kompetencia
A szociális kompetencia egy értékskálán mozog, amelyen megtalálhatóak az antiszociális, a lojális és a „proszociális" értékek egyaránt. Az antiszociális értékek szerint élő egyén az önérdeket mindenek fölé helyező, jogrendet, az elfogadott társadalmi normákat megszegő, esetleg erkölcstelen értékeket képvisel. A lojális magatartásra jellemző az, hogy az egyén, azért hogy a szankciókat elkerülje, vagy az egyensúlyt megteremtse, anélkül, hogy elfogadná azokat, a sajátjától eltérő értékrendet is képvisel a saját értékrendje mellett. A proszociális egyénre jellemző a másik fél érdekeit is figyelembevevő, önzetlen, segítő magatartás, aki társadalmi normáknak igyekszik megfelelni, aki az együttműködéshez nélkülözhetetlen szociális képességekkel, segítőkészséggel, empátiával, toleranciával, rendelkezik. (Nagy, 2000.)
Tanári kompetencia
A tanári kompetenciák a tudás, nézetek és gyakorlati készségek ötvözetei, amelyek lehetővé teszik, hogy a pedagógus egy adott területen sikeresen elláthassa feladatát. A gyakorlati pedagógiai tudás olyan alapos tudás, amelyet a pedagógusok maguk alakítanak ki, s amely lehetővé teszi számukra a pedagógiai problémák felismerését, meghatározását, lehetséges megoldásaik előrelátását és végül megoldásukat, azaz, a gyakorlatra ténylegesen ható tudás.
Kooperatív módszerek
A kooperatív módszerek az együttműködő tanulás csoporton belüli és csoportok közötti eszközei, amelyeket vagy tanári irányítással vagy fejlettebb szinten önállóan alkalmaznak a tanulók.
Visszacsatolás/visszajelzés
„A visszacsatolás a szabályozási folyamatok egyik leglényegesebb, legáltalánosabb törvénye [...]. A visszacsatolás a szabályozási rendszerben végbemenő fordított információs folyamat, azaz a rendszer irányító eleme által az irányított elemről szerzett információ. [...] Ezt a visszacsatolás eredményeként szerzett információt azután felhasználják a szabályozási folyamat korrekciójára, a szabályozott elem állapotának a szükséges irányba történő megváltoztatására." Ez a tanulási/tanítási folyamatban azt jelenti: hogy „a tanulók tanulási tevékenységét rendszeresen ellenőrizzük; tájékoztatjuk őket feladatmegoldásaik helyességéről". (Nagy, 1979. 459. o.)
Fejlesztő értékelés
„A fejlesztő értékelés nem más, mint a tanulók fejlődésének, interaktív módon történő értékelése, amely az értékelési szempontok meghatározásával, előrevetíti a tanulási célokat, ezáltal folyamatosan követi és támogatja a tanulási folyamatot, a tanulást ahhoz igazítja." (OECD CERI, 2005) Nem csupán az ismeretek reproduktív számonkérésére szolgál, hanem lehetőséget teremt a fejlesztendő kompetenciák kiművelésére is. „Az új paradigmát vallók szerint a fejlesztendő értékelés arra szolgál, hogy megállapítsa a tanuló fejlődését, és értelmezze a tanulási szükségleteit, és ehhez igazítsa a tanulást, lényege maga a fejlődés támogatása, önértékelés, az énkép, a metakognníció fejlesztése, támogatása." „A tanári célok helyett a tanulói eredményeknek kell irányítaniuk a tervezést - azt követeli a pedagógustól, hogy a teljesítményre vonatkozó követelményeket a tanítási és tanulási folyamat elején és ne a végén határozza meg." (Lénárd, Rapos, 2009)