Mallarmé marginális helyet foglal el a magyarországi, középiskolai irodalomoktatásban.

Mohácsy Károly például kizárólag a szöveggyűjteményben¹ juttat némi helyet Mallarménak, egészen pontosan három versnyit; ezek a következők: Sóhaj (Weörös Sándor és Szabó Lőrinc fordításában egyaránt szerepel), Ez a szűzi, szilaj, ez a szép mai nap… (Timár György), E szűz, e szertelen s e szép-szép mái nap (Somlyó György), Tengeri szél (Illyés Gyula).² Pethőné Nagy Csilla szakközépiskolások számára írt tankönyvében³ Mallarmé már részfejezetet kap, az oldalszámokat összevetve hosszabbat, mint a vele egy fejezetbe sorolt Verlaine és Rilke, de rövidebbet, mint Baudelaire és Rimbaud. (Az itt elemzett egyedüli vers a Látomás.) Madocsai Lászlónál⁴ keveredik az előző két verzió: Mallarmé jelen van a tankönyvben, ahogy három verse is, ugyanaz a három, mint Mohácsynál.

Mallarmé tehát olykor csak felemás módon kerül bele a tananyagba – a szöveggyűjteménybe igen, miközben a könyvbe nem –, az pedig, hogy ténylegesen foglalkoznak-e vele, és amennyiben igen, mennyit, végső soron a tanáron múlik, akinek a döntését számos tényező befolyásolja – kiegészítve a személyes érdeklődésével, hozzáállásával a szerzőket illetően.

A tankönyvekben Mallarmé szinte észrevétlen marad, elsikkad a szimbolizmus és a szürrealizmus közötti térben, ahol az egyik oldalon ott van Baudelaire A romlás virágaival, általában Rimbaud (néha Verlaine is), a másikon pedig már Apollinaire és a képversek. Így aztán Mallarmé, ha szóba is kerül, a diák számára nem lesz több egy újabb szimbolista költőnél, nem történik említés grandiózus tervéről, a Mű megírásának kísérletéről, a Kockadobás forradalmi újszerűségéről, arról az elképzeléséről, hogy olyan alkotást hozzon létre, amelyben „a Szöveg szól majd önmagáról, a szerző hangját nem hallani.”⁵

Meglehet, hogy Mallarménak valóban nincs helye a középiskolai oktatásban, hogy olyan irodalomtörténeti és irodalomelméleti felkészültséget igényel, amellyel egy középiskolai diák még nem rendelkezhet. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy épp a Kockadobás az az alkotás, amellyel közelebb lehetne hozni Mallarmét a diákokhoz. Olyan módszereket próbáltam meg tehát kidolgozni, amelyek ezt lehetővé teszik.