(1) „On a touché au vers” – „Érintették a verset” ^[1], érintették a prózát, érintették a nyelvet, érintették az írást. Az érintésnek és érintettségnek ebben a történetében van egy pillanat, amikor az írás érinti a nyelvet -- ez a pillanat a derridai pillanat. Nietzsche, Freud, Heidegger mindannyian szerepet játszanak ennek az eseménynek a létrejöttében, ám Mallarmé és Joyce játsszák itt a főszerepet. Az ifjúkori önarckép szerzője, az Ulysses cselszövője, a Finnegans Wake performere maga is rájátszik a Les mots anglais, a Kockadobás, az Igitur szövegére^[2]. Így Derridát kétszeresen is érinti Mallarmé, egyrészt a mallarméi „műveleten”, azaz az íráson mint rájátszáson (allusion), másrészt a Mallarmét játszó Joyce szövegközi-játékán keresztül.

Az írás kérdése nem csak Derridát foglalkoztatja a hatvanas években. Roland Barthes már 1953-ban publikálja a Le degré zéro de l’écriture (Az írás nulla foka) című írását, Jacques Lacan 1966-ban adja ki Écrits (Írások) címen a szövegeit, Julia Kristeva 1968-ban jelenteti meg a Le langage cet inconnu, Une initiation à la linguistique (A nyelv ez az ismeretlen. Bevezetés a nyelvészetbe) című kötetét, amely legalább annyira az írástudományba mint a nyelvtudományba való bevezetésként olvasható, az írásfordulatot azonban Derrida De la grammatologie (1967, Grammatológia) című könyve jelenti, mivel nem csak irodalmi, pszichoanalitikus vagy nyelvészeti, hanem a nyugati filozófiai gondolkodás és a nyugati kultúra alapstruktúráját érintő kérdésként vizsgálta az írás kérdését.