A következőkben a Krétakör és az Üres Tér Társulat közös színházi nevelési programjának tervezetét kívánom ismertetni, amely egyfajta megvalósítása és továbbgondolása a „Schilling- módszernek" Pécs perifériáján élő gyerekek közreműködésével.

A Krétakör a Pécs2010 programban való közreműködését A szabadulóművész apológiájában leírtakhoz hasonlóan képzelte el:„olyan vezetett élményt fogalmazunk a város tereibe, amelynek során Jaroslav Jicinsky száz évvel ezelőtti titkos tevékenysége fokról-fokra fedi fel a lényegét. A városban bányamérnökként emlékeznek a kiváló szakemberre, holott tevékenysége nem pusztán a bányatevékenység racionalizálására-fejlesztésére irányult - vezetésével egy titkos társaság tagjai egyedülálló, transzhumán gépet hoztak létre."¹

A Krétakör május elejére a pécsi civil alkotók bevonásával tervezett egy olyan utcai akciókból álló három napos performansz-sorozatot, amelynek középpontjában a tér, és a térből kiinduló gondolatok adták a performatív eseménysorozatot.

Ebbe a transzhumán-elképzelésbe közvetve csatlakozott az Üres Tér Társulat Bázisprogramjának zárófejezete is. A Bázisprogramot 2008 őszén indították., „Ezzel a kezdeményezéssel egy mobil alkotókör kialakítását kezdtük meg közös alkotási folyamatok keretein belül. A programsorozatnak hat állomása volt eddig, ahol színészek, zenészek, képzőművészek (festők, szobrászok), fotósok, filmesek dolgoztak együtt."² Céluk az volt, hogy „másszínházi" eszközökkel életre keltsenek elhagyott tereket, gyárépületeket, és az így létrejövő performatív eseménysorozatok által egy pillanatra megállásra késztessék az utca emberét. Kihasználva tehát a performansz-művészet adta lehetőségeket, közös gondolkodásra, nézői attitűdváltásra ösztönözte a befogadókat.

A Bázisprogram záró akkordja, Jószerencsét Filmszínházban zajlott.

A féléves projekt célja volt, hogy az ott élő gyerekek bevonásával egyfajta színház nélküli színházat hozzanak létre.

Kiindulási pont: a gyerekekben rejlő művészeti értékek kiemelése, és átadása egy olyan film-színházi keretben, ami biztosítja a teátREÁLis határátlépést nemcsak a résztvevőknek, hanem a befogadóknak is.

Ehhez egy olyan színházi nevelési programot dolgoztak ki, amely az új Krétakör profiljába is szervesen illeszkedik. Hiszen ez a fajta néző-nevelés megalapozhatja azt a színházi látás- és gondolkodásmódot, amely Schilling alapvető célja a Krétakör kapcsán.

A gyerekek nézők, és résztvevők is voltak egyben, azaz nem pusztán megfigyelők, hanem teljes értékű partnerek, akik „együtt gondolkodtak és együtt játszottak"³ a foglalkozásokat vezető felnőttekkel. Mindez azért lényeges, mert nemcsak egyfajta tanulási folyamatot sajátíthattak el, hanem színházi látásmódot is kaphattak. A szereplés, a közösség elé történő kilépés véleménynyilvánító funkciója nemcsak színházi, hanem pedagógiai szempontból is fontossá vált. A színházi nevelés segítségével a gyerekek önmagukról, az őket körülvevő világról és a hozzávaló viszonyukról tanulhattak. Ezáltal segítséget kaptak ahhoz, hogy jobban tisztába lehessenek önmagukkal és az őket körülvevő világgal.

A Bázisprogram a gyerekeket aktívan bevonta a színházi folyamatba, ezáltal saját történetüknek nemcsak szereplői, hanem írói is lehettek.

Az Üres Tér Társulat színházi nevelési programjának megfelelően a színpadra vitt történetek fókuszában általában társadalmi probléma állt, hiszen nem elhanyagolható tény, hogy ezek a fiatalok többszörösen hátrányos helyzetben élnek. 2010. januárjától leginkább roma gyerekekkel foglalkoztak, akik speciális megközelítést igényelnek mind pedagógiai, mind színházi szempontból is.

Drámapedagógusként fel kellett mérniük azokat a kompetenciákat, melyekkel a gyerekek rendelkeznek, és ez alapján kellett összeállítanunk azt a tizenkét alkalomra tervezett programot, melynek végén maga az előadás bemutatása áll. A cél az volt, hogy játékon keresztül, játszva tanuljanak egymásról és egymástól.

„Vagyis, a gyerekek által létrehozott alkotás kisebb jelentőségű, mint az a tény, hogy valami olyat teremtett, amely a világról alkotott személyes véleményét tükrözi."⁴E konstruktív tanulási mechanizmus lehetőséget ad arra a gyerekeknek, hogy alapvetően játszva sajátítsonak el társas interaktív folyamatokat, melyeket a későbbiekben hasznosítani tudnak.

Ezekből az alapelvekből kiindulva konstruálta meg az Üres Tér a maguk színházi nevelési programját, melynek fókuszában olyan drámapedagógiai játékok álltak, amelyek régóta szerepelnek a drámapedagógiával foglalkozó szakemberek gyakorlatában. A játékok könnyedek, ismertek, mégis elősegítik azt a fajta színházi és nevelési mechanizmust, aminek elsajátítása közben a gyerekek játszva tanulhattak.

(Készült 2010. január 7.)

A foglalkozás helye: Jószerencsét Filmszínház

A foglalkozás ideje: 2010. január 8. - 2010. május 2.

Célcsoport: 10-14 évesek

Csoportvezetők: Börcsök Péter, Gabnai János, Kőrösi Márk, Tóth Viktória

Téma: Hősöm tere. Mindennapi konfliktusok dramatizálása és azok megoldása teátrális elemek segítségével. Majd egy film készítése belőle.

Fókusz:

1. Tetteink, csínytevéseink következményei.

2. Lopás, alkoholizmus, szegénység, gyilkosság, csalás,.

3. Barátság, szerelem, család, összetartás.

E témákat járjuk körül olyan improvizatív játékokkal, melyek a realitásból építkezik. Adott konfliktusokat a gyerekek által kreált Hős oldja meg, akit ők jelenítenek meg és játszanak el.

Történetváz: (Gabnai János - Kőrösi Márk)

A Társulat kiindulási pontja, hogy a cselekmény tere egy olyan fiktív falu, ahol minden konfliktust helyi Hősök oldanak meg végül. A helyszín olyan hangulatú, mint Gotham City, ahol felütötte a fejét a bűnözés, de a szuperhősök segítségével a bandaháborúk, a bűnözés visszaszorítható. A fiktív falut a Művészeti Karos hallgatók (Korányi Barna, Kanics Dorottya, Jávorka Gergely, Kőrösi Márk) építik fel., s ez adja a filmszínházi eseménysorozat díszletét is, illetve a vetítés alatt interaktív installációként is működik.

A film cselekménye három szálon fut. Az első a valóság:- Egy fiú és egy lány napját követi végig ébredéstől az elalvásig. Láthatatlan jelenléttel, dokumentumfilmre jellemző technikai megoldással. A második szál egy fiktív mesevilág. A gyerekek közreműködésével megoldási alternatívákat kínálunk a már kiépített karakterológiával rendelkező Hősöknek. (Ennek a színházi nevelési programnak a kidolgozása alább olvasható.) A harmadik szálat pedig a valóság és a fikció határán elhelyezkedő öreg utcai muzsikus története képezi. Ő vezet át a nézőt a realitásból a fikcióba, és vissza.

Tanári felkészültség: A foglalkozásokhoz szükséges, hogy a tanár ismerje a drámapedagógiai módszereket, továbbá jártas legyen az egész csoport, illetve több kis csoportot érintő munkaformák koordinálásában, és a játékos improvizációk vezetésében.

Eszközök: csomagolópapír, filctoll, ecset, festék, játékok: baba, vízipisztoly, farsangi maszkok, plüssállatok, retextil

Tanulási terület: Mivel erkölcsi problémák megoldásáról van szó, ezért inkább a szociális érzékenységet kell fejleszteni. Fontos, hogy a tetteikért megtanulják vállalni a felelősséget, és olyan alternatívát találjanak a konfliktushelyzetek kezelésére, melyek megoldása elfogadott.

Nevelési cél: Vállalható döntésképesség kialakítása, szociális háló fejlesztése.

A foglalkozás menete

Az első hat foglalkozás alkalmával ismerkedés a gyerekekkel. A foglakozások vezetői feltérképezik a gyerekek gondolatvilágát, és érdeklődési körüket. Ezekből feljegyzést készítenek, melyek a film alapját képezik majd. Közben megtörténik az ajánlattétel bemelegítő játékok formájában, ezek jelentik a későbbi foglakozások gerincét. Cél, hogy egy színházi koncentrációra késztessük a gyerekeket. Az általunk kínált játékok a következők:

1. Szoborcsoport:

Célja, hogy kreatív gondolkodásra késztesse a gyerekeket. Emellett megtanulnak együtt működni és közösen gondolkodni adott témákról. Ezt folyamatosan fejlesztjük a hat foglalkozás alatt. Nemcsak a mozgásigény kielégítésére alkalmas, hanem kollektív munkára is ösztönöz.

2. Amerikából jöttem:

A klasszikus játék célja, hogy egy-egy fogalmat improvizatív módon mutassanak be egymásnak. Ezzel megtanulnak egyfajta jelenléttel kiállni a másik elé, és prezentálni a gondolataikat. A későbbiek során már nemcsak munkát, hanem álmokat, vágyakat mutatnak meg nekünk és a társaiknak. Cél: hogy felnőtt és gyerek, azaz játékos és játszó együtt dolgozzon. Egymástól tanulva, egymás gondolatait elsajátítva.

3. Székfoglaló:

Szintén ismert játék. Szándéka, hogy az élő zene segítségével a gyerekek ráhangolódjanak egyfajta koncentrációs állapotra, ahol nemcsak önmagukra, hanem a társaikra, és a környezetre is figyelnek. Erre a zene alkalmas, mivel a gyerekek fejlett ritmusérzékkel és zenei érzékkel rendelkeznek. Ez a könnyed játék pedig motiválja őket abban, hogy koncentrált, fegyelmezett mégis játékos módon tanuljanak.

Ez a három játék az alapja az utolsó hat foglalkozásnak, mikorra feltehetőleg egy összeszokott társasággal van dolgunk, akik közösen, nemcsak színházi, hanem egyéb képzőművészeti nevelésben is részt vettek. (Zene, festészet, rajzolás, díszlet- és jelmezkészítés.) A közös alap közös gondolkodást szül, így az adott témára történő improvizáció már nem fog gondot jelenteni. Egyrészt azért, mert erre tréningeztek két hónapot, másrészt a fennálló korkülönbségek (2-3 év) is elmosódnak, mert megtanulnak közösen dolgozni.

1http://kretakor.blog.hu/2010/03/10/kretakor_majalis_a_pecs2010_programsorozat_kereteben_aprilis_30_majus_1_kozott#more1829653

2 www.urester.hu

3 KAPOSI László [2004]: Dramatikus módszerek a bűnmegelőzés szolgálatában, Bp., Országos Bűnmegelőzési Központ-Drámapedagógiai Társaság, 8. o.

4 TAKÁCS Gábor [2009]: „Konstruktív" dráma, in: Takács Gábor, Horváth Kata (szerk.): Színház és pedagógia elméleti és módszertani füzetek 1, Bp., NKA, 30. o.