Erre a térbeli elrendezésre Mallarmé egy új fogalmat is alkot, az espacement-t, amelyet munkássága során majd Jacques Derrida fog továbbgondolni. Derrida ugyanúgy megkérdőjelezi a vers fogalmát, mint Mallarmé, mindezt a dekonstrukció keretein belül teszi. Mindketten újraértelmezték az írást, és a szűk értelemben vett írásfogalom mellett, egy általánosabb írásfogalmat vezettek be, amely nem merül ki egy adott írásrendszer általi rögzítésben vagy kódolásban, sem a kalligráfiában, sem a képversben. (Nagyon fontos tehát rögzítenünk, hogy Mallarmé Kockadobás-a nem képvers), sem a konvenció által meghatározott írásaktusban. Megkérdőjelezték tehát a versnek, az írásnak az alapját. Hiszen mindez korábban szerves része volt az írás fogalmának, mégis Mallarmé és Derrida ezeken felülemelkedik, így alkotva meg egy új írásfogalmat, szövegfogalmat, versfogalmat. Az új fogalom létrehozása természetesen a régi lerombolásával jár, mégsem csupaszítják le teljesen a verset, hiszen az újfajta értelmezésnek csak a régivel ellentétben, szembeállítva van jelentése. Ezért a korábban feldúlt versfogalom romjaira építik fel ezt az újfajta írást, újfajta verset. Mallarmé a verset konstellációként, térbeli elrendezésként (espacement) az „eszme prizmatikus" szóródásaként, a fehér és fekete, a lap, a térköz műveleteként értelmezi a Kockadobásban. Derrida a nyelvfelfogás, az írásfelfogás, a költészetfelfogás, a Kockadobás felől értelmezi újra Mallarmét.¹ Ezzel az újraértelmezéssel Derrida olyan kérdéseket tesz fel, melyeket már Mallarmé is feltett a Kockadobással, kimondatlanul a vers szerkezetével vagy kimondottan a Kockadobás Előszavában. Derrida az elődeitől eltérően az írás felől közelíti meg Mallarmét, ezzel az írásfelfogással és írásgyakorlattal, melyet az irodalmi és filozófiai szövegeiben ő maga is továbbvisz, valóságos lavinát indított el a kultúra minden területén, az építészetben, a zenében, a szobrászatban, az irodalomban és a filozófiában egyaránt.

De mit is tett Derrida? A törést, a destrukciót és az újjáépítést értelmezte át oly módon, hogy a szerkezet többé már nem szolgált rendező erőként, a középpont többé már nem uralja a struktúrát, így jelentetve meg a töredezettséget, a szétdarabolást. Ám ezek a darabok sem egységesek, így még inkább szembetűnővé válnak a különbözőségek. Ezt olyan nyilvánvalóvá teszi, hogy nem lehet se elfelejteni, se elrejteni, hiszen nem csak díszítőelemként szolgálnak ezek a megtört részletek, hanem az alkotás alapját képezik. Ahogy Mallarmé az egész verset, vele együtt az egész lapot darabjaira törte szét, úgy teszi ezt majd Derrida is saját munkában, és később az ő hatása alatt alkotó művészek is.

Ez megjelenik a különböző művészeti ágakban átírás, átfestés, átépítés formájában. Nézzük meg a következő képeket!

2. Melléklet

1 Vö. Orbán Jolán, „Dekonstrukció és szabadság", 2010 http://www.magyarszo.com/fex.page:2010-01-09_Dekonstrukcio_es_szabadsag.xhtml