Az élethosszig tartó tanulás és a konstruktív pedagógia manapság egyre hangsúlyosabb elgondolása, hogy a tanuló számára saját jelenének kulturális, így irodalmi folyamataiba éppúgy fontos betekintést nyernie, mint más fejlődő tudományterületek - például a biológia, közgazdaságtan - újdonságaiba, korunkban felülíródó törvényeibe. A kortárs irodalomnak ebben a nyitásban nagy szerepe van, hiszen az aktuális irodalmi áramlatokról, szövegekről való ismeretek adott esetben közvetetten vagy közvetlenül is kapcsolódhatnak saját korunk problémáihoz, a környezetünkben felvetődő kérdésekhez. Felkeltheti érdeklődésünket a minket körülvevő világ megértésére, és növelheti nyitottságunkat felé.

A kanonikus szerzők, művek tanítása mellett tehát szükséges és érdekes a kortárs irodalmi élmény is. Nem csupán a jelenre irányuló alapvető műveltség részeként, vagy az olvasásra való hajlam növelése szempontjából, hanem új formák, fogalmak, tematikák megismerése céljából. A korábban tanultakra is rájátszó utalások mentén kapcsolódási pontokat találhatunk saját és egy múltbeli kor irodalma, szövegei között. Pethőné Nagy Csilla felfogásával egyetértve, a kronológia önmagában nem jelent rosszat, azonban a jelen idejűség és a szövegköztiség elve szerint a tanulóknak „tapasztalatot kell szerezniük a kronológia átjárhatóságáról, az irodalmi szövegvilágok különféle kapcsolatairól, egymást értelmező párbeszédeiről".¹ A kortárs irodalom hagyományfelfogásai új és más oldalú tapasztalatokhoz juttathat minket a múlttal kapcsolatban. Közelebb hozhat a szöveghez, kapcsolódva saját korunkhoz, és ezáltal segíthet annak megértésében is. A műértésnek a végső lényege, célja - Gadamerre hivatkozva - az önmegértés is egyben. Bókay Antal a hermeneutikai diskurzus felől értelmezi az irodalomtanítást, amelyben az önmegértés mellett az újraértelmezés lehetőségét és képességét hangsúlyozza, ugyanis „minden újrateremtés kibővíti magát a művet".²

Az intertextualitással, a hagyománnyal való játékkal való ismerkedés egy lehetséges út a kortárs irodalom tanórákon való szerepeltetésére. Tóth Krisztina lírai és prózai munkáinak felhasználásával, kívánom bemutatni, hogyan tud működni termékenyen ez a játék korok, szövegek és formák között.

1 Pethőné Nagy Csilla: Módszertani kézikönyv, Korona Kiadó, Budapest, 2007, 22. p.

2 Bókay Antal: Az irodalomtanítás irodalomtudományi modelljei, In: Irodalomtanítás az ezredfordulón, főszerk. Sipos Lajos, Pauz-Westermann Könyvkiadó, 1998, 74. p.