Peter Berger szociológus állítása szerint az egyházak ma már nem a szekularizáció jelenti a kihívást, hanem a pluralizáció.⁹ ”Ma kereszténységről és kereszténységen belül is pluralista nézetek mentén tudunk csak beszélni, reflektálva arra, hogy elköteleződésünk egy vallás tanításrendszere mellett nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy más emberek és más közösségek, más vallási tanításrendszerek mellett kötelezték el magukat. A vallások közötti dialógusoknak ez az alapállás lehet a kiindulópontja.” (P. Szilczl 2007) Minden közösség más és más tartalmakat (felkészültségek, tudást) és gyakorlatokat (szertartások, liturgia) tart elfogadottnak és érvényesnek, ezeket mindig a saját közösség legitimálja a maga számára. A közösség számára megfogalmazott tanok ellenállnak a párbeszéd lehetőségének (Kreiner 2007), hiszen ezek a tanok nem jelenhetnek olyan típusú dialógusokban, amelyekről Habermas beszél, amelyek a közös cselekvés alapját teremtik meg a kommunikatív racionalitás érdekében.

Három tanulmány elolvasása után a hallgatók saját és kutatási tapasztalataik után válaszolnak arra a kérdésre, hogy lehetséges-e vallásközi párbeszéd, ha figyelembe vesszük a tanulmányban foglaltakat.

Berger, P. L. (2000) McJesus Kft? Az egyházak mint vállalkozók. Mérleg, 2000/1.
Habermas, Jürgen (2007) Belső transzcendencia, evilági transzcendencia. In Korpics-P. Szilczl (szerk.) Szakrális kommunikáció. Typotex, 101-142.
Kreiner, Armin (2007) Párbeszéd és igazság viszonya az egyházban. In Korpics-P. Szilczl (szerk.) Szakrális kommunikáció. Typotex, 143-156.

A hallgatók projektfeladatuk eredményeiről beszámolnak egy szemináriumi foglalkozás keretében.