1. Pedagógiai gondolatok és a politika
1. Pedagógiai gondolatok és a politika
A XIX. század első évtizedeiben a pedagógiai gondolatokkal nemcsak a nevelői körök, de a politika is foglalkozott. Imre Sándor a XX. század első évtizedeinek jeles szegedi pedagógiaprofesszora foglalkozott a XIX. századi nevelésügyi mozgalmakkal, főként Széchenyi, Wesselényi és Eötvös elképzeléseivel. A továbbiakban Imre Sándor interpretálásában mutatjuk be e három neves reformpolitikus nevelésről vallott nézeteit. Gróf Széchenyi István célja a kiművelt emberfő létrehozása. Gyakorlati és elméleti alkotásaival is nevel. A Lánchíddal (a hídpénz bevezetésével) például a közös teherviselés gondolatára neveli a társadalmat. Wesselényi Miklós báró a nemzeti veszedelem gondolatából indult ki, a magyar társadalmat két részre osztotta, a joggal bírókra és a jogtalan néptömegekre. Mindkét társadalmi réteget műveletlennek tartotta Wesselényi. A joggal bíróknak meg kell érteniük, hogy veszélyben vannak, ha sok a jogtalan. A tanulás fontosságát emelte ki, a művelődést, a nevelést nemzetvédő tevékenységnek tekintette. Eötvös az egyenlőség gondolatából indult ki. 1848-ban megvalósult az egyenlőség, most a gyakorlatban is ezt az egyenlőséget kell megvalósítani az oktatás révén. Széchenyi a haladás, Wesselényi a nemzeti veszedelem, Eötvös az egyenlőség gondolatából kiindulva jutott el a nevelésről való gondolkodásig.