2. A népoktatás fejlődése, báró Eötvös József munkássága
2. A népoktatás fejlődése, báró Eötvös József munkássága
Báró Eötvös József (1813-1871) két alkalommal töltötte be a vallás-és közoktatásügyi miniszteri tárcát, először 1848-ban az első felelős magyar kormány, a Batthyány-kormány, másodszor pedig a kiegyezés után az Andrássy-kormány tagjaként. Eötvös József politikai pályáját a reformkorban kezdte, a felvilágosodás és a szabadelvűség gondolatai hatottak rá, a centralista irányzat egyik meghatározó képviselője lett. A pedagógiai reformgondolatokkal az 1840-es évek elején kezdett foglalkozni. 1848. július 24-én terjesztette fel az országgyűlésnek a népoktatásról szóló törvényjavaslatát, mely a népoktatás alapvető kereteit, elveit tartalmazta. 1851-ben külföldön írta meg „A XIX. század uralkodó eszméinek hatása az álladalomra” című állambölcseleti művét.
Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés után a magyar közoktatás modernizációja vette kezdetét. Eötvös célja a közoktatás korszerűsítése volt. A magyar népoktatástörténet kiemelkedő jelentőséggel bíró jogdokumentuma az Eötvös nevéhez fűződő 1868. évi XXXVIII. törvénycikk. Nevezett törvény bevezette a 6-12 éves fiú és lánygyermek tankötelezettségét, továbbá a 12-15 éves korig tartó ismétlő iskoláztatást. A szegény szőlők tandíjmentességet élveztek. Bevezette a kötelező tantárgyakat és óraszámokat. Létrehozta a hatosztályos népiskolát. Új iskolatípusokat hozott létre, így a népiskolára épülő felsőbb népiskolákat, a négyosztályos polgári iskolákat, a tanító-és tanítónőképző intézeteket. A katolikus egyház népiskola alapítási monopóliuma megszűnt, ugyanis népiskolát már állam, társulat, magánszemély is létrehozhatott. A törvénnyel biztosítottá vált az egységes állami irányítás. Eötvös bevezette a tanfelügyeleti rendszert, mellyel az ellenőrzés az állam hatáskörébe került.