2. A pesti egyetem
2. A pesti egyetem
A pedagógiai tanszéktörténet első szakasza 1814-től 1867-ig tartott. A Szilasy János (1791-1859) nevével fémjelzett időszak a katolikus pedagógia továbbélésének ideje. A kiegyezéstől a századfordulóig tartó második szakaszban két irányzat küzdelme nyomta rá a bélyegét. Lubrich Ágost (1825-1900) a herbarti követőkkel szemben a katolikus pedagógia továbbélését szorgalmazta. Vele szemben fejtette ki nézeteit Kármán Mór (1843-1915), a herbartiánus pedagógia legnagyobb magyarországi követője. Kármán nevéhez fűződik a tanárképző intézet létrehozása, továbbá az új gimnáziumi tanterv kidolgozása. Pedagógiájának középpontjába az erkölcsi nevelést helyezte. A századfordulótól elinduló harmadik szakaszt a tanszék életében az irányzatok sokszínűsége jellemezte. A materialista irányzat legfőbb képviselője Szabó Ervin volt. A pozitivizmus hazai követői között Pikler Gyulát és Jászi Oszkárt találjuk. Teret hódít a szellemtörténeti irányzat is, Prohászka Lajos, Kornis Gyula, Weszely Ödön, Karácsony Sándor tartoznak ehhez a kőrhöz. A neoskolasztikus irányzatot, a katolikus pedagógiai gondolkodás továbbélését Prohászka Lajos, Bognár Cecil, vagy Várkonyi Hildebrand Dezső képviselték. A reformpedagógia hazai követői között Nagy László neve bukkan fel. A Pesti Egyetem történetében három kiemelkedően nagy tudású pedagógia professzort kell megemlíteni: Fináczy Ernőt, Weszely Ödönt és Prohászka Lajost.