6.    A hazai reformpedagógiai mozgalom

Magyarországon a XIX-XX. század fordulóján alakult ki a reformpedagógiai mozgalom. Legjelentősebb irányzata a Nagy László (1857-1931) nevéhez fűződő gyermektanulmányi mozgalom volt. A mozgalom vezéralakja a budai tanítóképző intézetben pedagógiát és pszichológiát oktatott, élénken érdeklődött a gyermekpszichológia és a kísérleti lélektan kérdései iránt. A gyermekközpontú gondolkodás terjesztése végett alapított Magyar Gyermektanulmányi Társaság vezetője volt. 1907-ben a társaság önálló folyóiratot jelentetett meg, „Gyermek” címmel.

Kutatási eredményeit a budapesti állami tanítóképzőintézet képzési rendszerébe is beépítette. A korabeli herbartianus pedagógiai irányzattal szembehelyezkedett, a gyermek felődési sajátosságait és érdeklődési körét messzemenőkig figyelembevevő nevelés-oktatás kialakítását tartotta célravezetőnek.

1908-ban írta meg A gyermek érdeklődésének lélektana” című művét. Sokan követték Nagy László irányelveit, Domokos Lászlóné budapesti iskolájában (Új iskola) Nagy László pedagógiájára működő tanterv szerint működött.