2.  Herbart

Johann Friedrich Herbart (1776-1841) filozófiai, etikai és pszichológiai alapozottságú pedagógiai rendszerét a XIX. század első felében dolgozta ki. A pedagógia fejlődésére, a klasszikus középiskolák mindennapi életére gyakorolt hatása óriási, bár ez a hatás Herbart halála után, tanítványai révén kezdett kibontakozni. Nézzük fontosabb életrajzi adatait lexikonszócikkszerű felsorolásban! Jómódú német családból származott, édesapja jogtanácsos. A Jénai Egyetemen természettudományos stúdiumokat, filozófiát és jogot hallgatott. Bernben magántanító, Göttingenben doktorált, ugyanitt magántanár. A königsbergi egyetemen a pedagógiai és filozófia professzora. A königsbergi egyetem gyakorlóiskolájában leendő magántanárok és leendő gimnáziumi pedagógusok felkészítésével foglalkozott. Később újból Göttingenben tanít. Fontosabb munkái: Általános pedagógia (1809); Pedagógiai előadások vázlata (1835).

Herbart a pedagógiát a filozófia és a lélektan függvényeként értelmezte, míg a nevelés célját a filozófia, addig az eszközöket a lélektan határozza meg. A legfőbb nevelési cél Herbart szerint a gyermek erkölcsi magatartásának kiformálása, melynek eléréséhez a nevelés folyamatának három szakaszát különböztette meg. Első szakasz a kormányzás, mely a nevelés előkészítő szakaszának tekinthető. A jellemformálás, a fegyelmezés, a gyermek „szilaj heveskedésének”, akaratosságának letörése biztosíthatja a nevelő és a szülő tekintélyét. A kormányzás eszközrepertoárjába az állandó felügyeletet, az utasításokat, a büntetéseket sorolja. Csak legvégső esetben tartja kívánatosnak a gyermek testi fenyítését.

A gyermeki érdeklődés felkeltése tartozik a nevelés második szakaszához, az oktatáshoz. Hogyan lehet a gyermek érdeklődését az ismeretek és az emberi kapcsolatok iránt kialakítani? – kérdés foglalkoztatta a német gondolkodót. Az ismeretek iránti érdeklődés konkrét tárgyakra (empirikus), elméleti kérdésekre (spekulatív), valamint esztétikai jelenségekre (esztétikai) irányulhatnak. Az emberi kapcsolatok iránti érdeklődés vonatkozhat az egyes emberre (=szimpatikus érdeklődés), a közösségi (szociális érdeklődés) és a túlvilági (vallási érdeklődés) kapcsolatokra egyaránt. Herbart tantárgyi rendszere is e két érdeklődési körre épül. Az empirikus érdeklődés felkeltésére a természettudományos stúdiumok alkalmasak (fizika, kémia, földrajt, természetrajz), a spekulatív érdeklődés felkeltésére a nyelvtan, a logika, vagy a matematika, míg az esztétikai érdeklődés felkeltésére a művészetek, vagy az irodalom. Az egyes emberre irányuló kapcsolatok iránti érdeklődés felkeltése az anyanyelv és az idegen nyelvek révén, a szociális érdeklődés a történelem és a társadalmi ismeretek által válik valóra. A vallási érdeklődés felkeltését a hittan tantárgy biztosítja.

Az oktatással egy időben zajló tevékenyég a vezetés, a nevelés folyamatának harmadik szakasza. A cél, a gyermekben kialakítani az erkölcsi meggyőződést. A kemény szigort a nevelés új eszközei, a tapintatosság, a gyengédség és a jó kedély váltják fel.

Herbart és követőinek pedagógiája a pedagógus közvéleményben a mai napig megosztott. Vannak Herbart „hívők” és a német pedagógus kemény kritikusai.

Ellenzői a merev oktatási rendszert, a poroszos rendteremtőt látják Herbart pedagógiájában. Nézzük meg Herbart szellemiségét pozitív, a semleges és a negatív vélemények együttes ismertetésével Mikonya György nem szó szerinti interpretálásában (2008: 123-125) a teljesség igénye nélkül. Kritikusai sokszor nem teljességében ismertetik Herbart munkásságát, hanem egyes részeit kiragadva értelmezik azt. Sokan a német pedagógusban napjainkig is a rendteremtőt látják, holott a felvilágosodás zűrzavara után ő képviseli a rendet. Gyakran megfeledkezünk arról, hogy Herbart a végletekig tiszteli a gyermeket, óva int mindenféle tanulói kísérletezéstől. Herbart különbséget tesz a nevelés művészete és a nevelés tudománya között. Ez sokszor elkerüli a figyelmünket. Herbart a nevelés tudománya és gyakorlata közé egy köztes elemet, a pedagógus ügyességét illeszti be. A legsúlyosabb vádak egyike, mellyel Herbart művét illetik az, hogy pedagógiai gondolatai a középiskolára vonatkoztathatók, a népiskolákra kevésbé. Erre Weszely Ödön hívta fel a figyelmet. Munkásságának viszont egyik legnagyobb erénye az, hogy a maga korában tudományos rendszert alkotott. Rendszere, mint a fentiekben már írtuk, etikai, filozófiai és pszichológiai alapozottságú volt, ugyanakkor a pszichológia tudományának gyors fejlődése és az új felismerések már nem épültek be a herbarti koncepcióba. A pedagógiai közvélemény nem tett lényeges különbséget mester és tanítványai gondolatai, főként módszerei között, holott a Herbart tanítványok között is lényegi véleménykülönbségek keletkeztek.

Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a német gondolkodót maga a kor termelte ki. A felvilágosodás boldogságeszménye után már a hivatali precizitásra törekvő, erkölcsös, nemzetben gondolkodó német állampolgár nevelése volt a fő cél. A pénzfelhalmozást erénynek tekintették, alapvető emberi cél volt, hogy a szülő mit örökít gyermekére, valamint az, hogy miként képviseli a nemzeti értékeket. Ebbe a rendszerbe szervesen símult bele Herbart pedagógiája.