Vezeti: Járási Dóra

1. Schönberger András rabbi – Ajánlaná azok számára, akik még nem olvasták. Tetszett neki.

2. Kustán Judit – Ugyanúgy vélekedik, akárcsak az előtte szóló.

3. Gál Károly katolikus pap – Elmondása szerint a figyelmét nem kötötte le mindig, ellenben a dokumentumregény-vonatkozása tetszett neki. Ajánlaná.

4. Mátyás Imre katolikus pap – Az előtte szólókhoz hasonlatosan fogalmaz, a véleményük gyakorlatilag megegyezik.

5. Rácz Géza vaisnava lelkész – Kiemeli a szerkesztés jelentőségét, melyre a korszerű jelzőt illeszti, amely a regény javát szolgálja, hiszen ez által válik olvasmányossá. Izgalmasnak találja a tematikáját, amely – illetve az egész regény – kitekintést adhat további eszmecserékhez.

6. Dobó Attila nyelvész – „Nem csak vallásokról és emberekről, hanem életutakról is szól.”

7. Vilmos László ókortörténész – A beszélgetés irányítása az ő kezében van,  a megkérdezettek után elmondja saját véleményét a könyvről, miszerint izgalmasnak, szerteágazónak, de ugyanakkor nehezen következőnek találja.

8. Gilbert Edit – néhányszor szólal csak meg, ekkor összefoglalóan megjegyzi: szerinte esztétikailag és emberileg nem megoldott a regény, illetve maga Stein figurája, s megkockáztatja: talán az a gond vele, hogy „túl jó ember”. A regényt töredékesnek érzi. Egyúttal megrendítő kísérletnek véli a közös emberi és isteni értékek közvetítésére a művet.

A rövidebb bevezető kör után, amelyben a résztvevők egy-egy mondatos véleménye, első gondolata hangzik el a regényről, máris felvetődik a kérdés: „A zsidóság vallás vagy nemzetiség?”

4. : Véleménye szerint Stein az önazonosság folyamatos keresésében él. (hangjában némi feszültség)

 
2. : Steint szimpatikus figuraként értékeli, aki igyekszik nyitott maradni.

3. : Kiemeli, hogy a Daniel Stein személyes szemszögéből ismeretes részek tetszettek neki a leginkább, s mindezt kifejti, alátámasztva azzal: vizuális típusnak vallja magát; a regényben szereplő Stein-alakot tehát valóságosnak, élethűnek érzékelte, beleélve magát a főszereplő helyébe. Tiszta, gyermeki szívű lénynek látta Steint, s mélyen elfogadható, szerethető figuraként értékeli.

4. : Úgy gondolja, hogy Stein nem tudott nem nyitott lenni, sodorta a történelem, valahol mélyen hitt Istenben.

5. : Kérdéssel indít: „Hol van ez a figura?” – majd hozzákapcsolja Don Quijote személyét, mítoszát. Daniel Steinben érzi az újrateremtődését. Továbbá megjegyzi, hogy Stein számára személyes ajtók nyíltak ki. Az imént felmerült kérdésre az adott megszólalótól reflexió érkezik: mit is tekintünk nyitottságnak? A felszólaló szerint Stein lelkileg zárkózott figura, aki előtt homorú tükör áll. „egyik szereplő a másikban jelenik meg” Alapvető nyitottságát kétségbe vonja tehát, inkább zárkózott, tükröző figurának látja.

4. : Azt mondja, hogy Stein tolmács, akinek konkrét munkája, feladata volt, amit el is látott. A transzcendencia felől közelítve Steint, az embert magát, a papot, a lelkészt, azt, aki hisz Istenben, arra a megállapításra jut Mátyás Imre, hogy a regény szellemében egész életutunk tolmácsolás.

6. : Szóba kerül a megszólaló által a héber nyelv, vagyis az ivrit – a következő gondolat ebből fakad: Stein minden nyelven próbál szólni mindenkihez. D. A. Ehhez kapcsolja a vallások sokrétűségét.

5. : A szó a címválasztásra terelődik: didaktikus, vagyis a szándék és a sejtetés szolgálatában áll.

6. : Dobó Attila felteszi a kérdést: hol találhatók a kereszténységet és a zsidóságot összekötő kapcsok?

5. : Utalást tesz a forrásokhoz való visszatérésre.

4.: Az elválás a zsidó gyökerektől fokozatos.

5.:  Rácz Géza szerint szellemi evolúciós forma bomlik ki előttünk Stein által, amit követnünk kellene, s vágynunk rá.