D S kiváló idegenvezetővé vált Izraelben, mi lehetett a célja egy önálló közösség szervezésével? El tudott-e érni valamit a vallási megértés területén, vagy csupán néhány együttműködésre kész ember szimpátiáját szerezte meg? Mivel tudott olyan nagy hatást gyakorolni sokféle emberre?

* Mennyire maradt D S jó katolikus s hogyan zsidó? Méltányolja-e  a zsidó vallás, hogy nem akarta elveszíteni zsidó gyökereit, s milyen értelemben?

* Melyik elfogadhatóbb a zsidó illetve keresztény hagyomány számára: az isten nélküli világi ember vagy aki keresi istent, de nem ott, ahol az egyes hitek szerint kellene? (Daniel Rufeisen történetileg hiteles keresete Izrael állammal szemben, hogy zsidóként kapjon állampolgárságot.)

Mit tehet egy keresztény a modern Izraelben? Lehetséges-e a sokféle felekezet között szorosabb együttműködés? Alapvetően az a feladat, hogy a szent helyek hívő zarándokainak útmutatást és szállást nyújtsanak?

Meddig van esélye az embernek a megtérésre az egyes vallások szerint?
 
* Mennyire képes a hagyománytisztelő zsidóság rokonszenvvel figyelni a zsidósághoz közeledő keresztény irányzatokat (Jakab-egyház; zsidó-keresztények)? Komoly veszélyként érzékelik-e a zsidó-messiáshívőkhöz hasonló mozgalmakat?

Mennyiben tudja a zsidó – keresztény hagyomány feldolgozni a holokauszt eseménysorozatát?

Hiteles-e egy hithű kommunista – aki egyben holokauszt-túlélő – keresztény megtérése? Van-e jelentősége annak, hogy Izraelben (a regény szerint) az anglikán egyházhoz tér meg?

* A regény elolvasása után valószínűleg a vallásos ember, a nem istenhívő humanista vagy akár egy más szellemi hagyományt követő egyén is leszűrheti-e azt a szomorú tanulságot, hogy a zsidók és keresztények egyházai képtelenek egymás elfogadására, hogy az egyes keresztény felekezetek között elkerülhetetlenek a súrlódások, a hitbuzgóság pedig megrontja a rokoni kapcsolatokat és a régi barátságokat?

* Van-e dolga az egyházaknak a keresőkkel, akik az egyházak között, azokat közelítve, közös felületeiket érzékelve többfelé is tartoznának valamiképpen? Gyakorlat-e az az éles elutasítás velük szemben az egyházak részéről, amivel a könyv lapjain találkozunk?

Mi az egyházak földi (karitatív, szociális, művelődési stb.) és égi hivatása?  Hogy érzékelik: mennyiben töltik ezt be ma?

Hogyan érzékeltetnék, modellálnák fogalmilag az egyházak egymáshoz való optimális, kívánatos viszonyát? Kívánatos lenne-e nagyobb fokú megértés, a közös értékek hangsúlyosabb keresése és együttes artikulálása? Hogy látják az ökumené esélyeit jelenkorunkban?

Mennyiben szükséges, elengedhetetlen és mennyiben akadályozó az egyházak hivatásának betöltésében a rituálé teljessége, aprólékos betartatása?

Mit gondolnak az egyház és a politika viszonyáról?