Az ókori Egyiptom világa cím egyszerre utal Egyiptom páratlan és misztikus kulturális sajátosságaira, illetve az ókori civilizáció felemelkedésére, sokoldalú fejlődésére. E téma – a tanórán történő feldolgozáson felül – számtalan oktatási és nevelési lehetőséget rejt magában, melynek megvalósítási kereteihez kíván alternatívákat nyújtani e dokumentum. A cím röviden behatárolja a korszakot és a teret, melyben az oktatási programcsomagot fellapozó pedagógus elmélyedhet, illetve megteremti a választás szabadságát ahhoz, hogy a pedagógus eldöntse, kíván-e Egyiptommal a tankönyvekben szereplő leckéken, illetve az előírt tananyagon felül koncentráltabban foglalkozni.

A Nílus völgyében virágzásnak indult egyiptomi kultúra az emberiség egyik legősibb írásos civilizációjának tekinthető. Az ókori Egyiptom mintegy háromezer évet felölelő időszaka öt nagyobb korszakra (Archaikus kor, Ó-, Közép- és Újbirodalom, illetve Későkor) tagolható. Az ország egyesítését Ménész fáraó, az I. dinasztia megalapítója vitte véghez. Az Óbirodalom (Kr. e. 2635-2155)ⁱ – ezen belül elsősorban a IV. dinasztia – idején emelték az első nagy piramisokat, melyek a fáraók temetkezési helyeként funkcionáltak. Az Óbirodalom leghíresebb uralkodói közé tartozik: Kheopsz, Khephrén és Mükerinosz. A Középbirodalom (Kr. e. 2040-1791) időszaka az ókori Egyiptom második nagy virágkora. Az építkezések fellendültek; Egyiptom területi terjeszkedése folytatódott. E korszak egyik kiemelkedő fáraója III. Amenemhat. Az Újbirodalom (Kr. e. 1550-1070) vallási reformokat, a papság és a hadsereg befolyásának erősödését, és hatalmas építkezéseket hozott magával. Az ókori Egyiptom ebben az időszakban érte el legnagyobb területi kiterjedését. Hatsepszut, Tutanhamon és II. Ramszesz újbirodalmi fáraók hírneve közismert.

E rövid áttekintés csupán utalásokat kíván tenni e folyammenti kultúra legfontosabb történelmi mozzanataira, uralkodóira és építészeti emlékeire. Hosszabb történeti fejtegetésre programcsomagom keretei közt nem vállalkozhatok. Átfogó perspektívából, vagy akár egy-egy szegmens elmélyedt tanulmányozása révén is megközelíthető a téma feldolgozása, de a tanulói érdeklődést, a preferált történelmi és kulturális vonásokat kell a tanulásszervezés során szem előtt tartani.