Az intézményes tanulásszervezés (egyik) központi szereplője a pedagógus. Kreativitása, tervezési készsége és helyzetfelismerő képessége az eredményes tanári munka nélkülözhetetlen forrása. A direkt tudásátadó szerepből kilépve a pedagógus egyre inkább a diákok tudásszerző folyamatának koordinálójává válik. A tanórán kívüli tevékenységsorozatok kiváló lehetőséget biztosítanak a tanári és tanulói szerepek felcserélésére, hiszen a tanulói gondolatsémák újabb ötletekkel és tartalmakkal gazdagíthatják a pedagógus szaktárgyi és módszertani tudástárát.

A tanórai és tanórán kívüli tudáselsajátítás aktív és konstruktív – tehát nem passzív befogadói – tanuló szerepet feltételez. Minden diák egyedi személyiségvonásokat hordoz; képességeik, érdeklődési körük, tanulási szokásaik eltérőek. A feléjük irányuló sokféle elvárásra is másképp reagálnak. A tanítási-tanulási folyamat megtervezése tehát az egyéni különbségek figyelembevételével, a differenciálásra alkalmat kínáló pedagógiai eszköz-, módszer- és tématár felhasználásával lehet sikeres. A tanórai kereteken túllépve, a tanórán és iskolán kívüli tanulási lehetőségek optimális táptalajt biztosítanak az alternatív választásokban bővelkedő, egyéni tanulásszervezés megvalósításához.