1.4 A kommunikáció funkciói és típusai
- interperszonális;
- csoportkommunikáció;
- szervezeti kommunikáció;
- tömegkommunikáció.
Ez a felosztás a kommunikációs partnerek körét határozza meg, az egyén „önmagával folytatott” kommunikációjától a sok milliós vagy milliárdos tömegek megszólításáig. A különböző típusokban az interakciós viszonylat természetes módon változik, amint a személyesség intenzitása is. (Persze a manipulatív tömegmédia eredményezheti a naiv befogadóban azt a hatást, hogy adott üzenet kizárólag neki szól és egyenesen róla szól. A politikai célzatú, személyes telefonhívásoktól kezdve a divatot kreáló reklámokig, hirdetésekig több mediális eszközzel történik erre kísérlet.)
A kommunikáció típusainak leírásához a folyamat irányultsága is figyelembe vehető. A folyamat a legtöbb esetben két irányú, hisz a feladó és a vevő a kommunikációs folyamatban és annak eredményeként időnként szerepel cserél. Az egyirányú közlés abban az esetben érvényesül, ha a befogadónak nincs módja a visszajelzésre (írott művek befogadása, televízió nézés stb.) Közvetlen kommunikációról beszélünk, ha a kommunikáló felek térben és időben egymáshoz közel vannak és egyszerre vesznek részt a folyamatban. Közvetett, ha áttétellel kerül az üzenet a címzetthez. A tömegkommunikáció minden típusa ide sorolható, de a színházi előadás vagy a tolmácsolással közvetített üzenet is. Sajátos eset az autokommunikáció, amikor önmagunknak juttatunk el üzenetet, feljegyzéseket készítünk, naplójegyzeteket írunk stb.
A kommunikáció funkciói mind a személyközi mind a tömegkommunikációban tulajdonképp azonosak, ám a médium jellege módosíthatja azokat.
1. Információátadás: tények közlése, illetve ezek értelmezése, magyarázata. Nagyon gyakran szükség van – épp a szituáció definiálatlansága következtében – az információk hátterének értelmezésére, hogy a befogadó a teljes körű jelentését megértse az üzenetnek. A tömegkommunikációban műfajok, műsortípusok jöttek létre ennek a befogadói igénynek a kielégítésére (interpretációk, jegyzetek, háttérműsorok).
2. Meggyőzés: az üzenet feladója általában azzal a szándékkal szervezi mondandóját, a kódokat oly módon „csomagolja”, hogy rábírja a befogadót valamely – olykor annak vélt vagy valós érdekeivel ellentétes – cselekedet megtételére, vélemény elfogadására. A tömegmédia a legkülönbözőbb módon látja el ezt a funkciót. A hírközlés – noha mindig hangsúlyozódik az elfogulatlanság, pártatlanság követelménye – szándéka nem egyszerűen az információ átadás. A hirdetések, reklámok e funkció direkt eszközei.
3. Érzelmek kifejezése: az információk közlése gyakran együtt jár a közlő érzelmi állapotának tükröztetésével, illetve a figyelmes partner a semleges, tárgyilagos közlésekből is kiolvashat emocionális utalásokat. Olykor azonban az érzelmi állapot direkt módon is kifejeződik, amikor is kinyilvánítjuk örömünket, bánatunkat, megelégedettségünket, bosszúságunkat stb. Ezek közlése az ember pszichológiai egyensúlyának alapvető feltétele, hisz a lefojtott – akár negatív, akár pozitív – érzelmek feszültséget keltenek.
4. Ellenőrzés: gyakran kényszerülünk közvetlen formulák alkalmazására, hogy visszajelzést kapjunk, kommunikációnk eredményes volt-e. Ám az ellenőrzés nem direkt eszközökkel is végbemegy, hisz a kommunikáló partnerek figyelnek egymásra, a verbális és nonverbális eszközök visszajelzéseket adnak a közölt információk befogadásáról. A tömegkommunikáció hatását külön erre a funkcióra szakosodott intézmények speciális eljárásokkal mérik.
5. Kohézió: a kommunikációs lehetőségektől megfosztott ember pszichológiailag sérül, tehát szükség van a mentális egészség fenntartásához mind személyközi, mind csoport viszonylatban. A társadalmi kohézió gyengülése vagy erősödése úgyszintén befolyásolható kommunikációs eszközökkel. A közösség identitásának befolyásolására híres és hírhedt történelmi példák sorolhatók.
6. Szórakoztatás: az interperszonális kapcsolatban a jóízű beszélgetés a szórakoztatás szerepét is betölti. Kisebb-nagyobb közösségek is azért találkoznak időről időre, hogy beszélgetés során jól érezzék magukat egymás társaságában. A tömegkommunikáció egyik alapvető funkciója ez, a modern technológiák (film, televízió, rádió) leginkább ezt a célt szolgálják, hisz még a dokumentatív jellegű műsorok (pl. természetfilmek) is a szórakoztatás igényével készülnek. A meggyőzés, a reklámfunkció is beépül a szórakoztatásba – amint a modern kereskedelmi jellegű média érzékelhetően példázza.